– Igen? Tessék! Nyitva van! Jöjjön csak be!
– De nem nyílik.
– Nem?
– Nem.
– Miért nem?
– Nem tudom.
– Pedig szívesen beengedném az érkező vendéget.
– Én meg szívesen bemennék.
– Akkor jöjjön!
– De nem tudom kinyitni.
– Biztos?
– Bizony.
– Pedig nincs bezárva.
– Akkor sem tudok.
– Nyomja le jó erősen a kilincset.
– De hát nincs is kívül kilincs.
– Nincs?!
– Nincs. Csak csengő van.
– Akkor fel kell állnom és kinyitnom?
– Gyanítom, igen.
– Akkor indulok. Várjon.
– Én várok. Türelmesen.

Énekjavaslat: Várj, ember szíve készen (EÉ 140)