Gyülekezeti istentisztelet keretében köszöntek el – hangsúlyosan csak, mint felügyelőtől – Schweiger Emiltől, s iktatták be felügyelői hivatalába az időközi tisztújító közgyűlés által egyhangú többséggel megválasztott Horváthné Somogyi Renátát, a gyülekezet presbiterét és kántorát, az iskola hitoktatóját. Ugyanezen alkalmon iktatták be a szintén egyhangú közgyűlési döntéssel megválasztott másodfelügyelőt, Tóth Pétert is. Az istentiszteleten a gyülekezet zenekara kísérte az ifjúsági énekeket, Weltler Sándor, 13 éven át Malomsokon szolgáló lelkész pedig az orgonát szólaltatta meg.

Schweiger Emil felügyelői szolgálatára hálával emlékszik a gyülekezet, hiszen az ő idején sikerült (új oltárképpel és új orgonával) a templomot, valamint a lelkészlakást is felújítani, és 2008-ban a Kmety György Evangélikus Általános Iskolát és Óvodát megalapítani. Nem véletlen, hogy a máig a gyülekezet fenntartásában működő iskola szinte minden dolgozója jelen volt az ünnepi istentiszteleten.

Az igehirdetésben Weltler Gábor lelkész 1Kor 4,1–5 alapján hangsúlyozta, hogy a mandátumot az egyházi szolgálatra nem a közgyűlés, hanem valójában az élő Isten adja, akinek egykor majd számot is kell adni. Ő szólít meg, és Ő hív el mindnyájunkat. Kiemelte a lelkész, hogy az egyházi szolgálat lényege a megfeszített Krisztusról való tanúságtétel. Ez nem magánügy, még csak nem is közügy, hanem Isten ügye, amelyben minket is – mint sokszor gyarló, törékeny és erőtlen eszközeit – felhasznál. Ő az, aki az erőtlenben is elég erős, aki nem megtalálja, hanem megteremti bennünk, ami méltó az Ő szeretetére. Akinek szíve és lelke egyedül az Ő igéjén csüng, szabaddá válik minden földi kényszerűségtől. Ilyen Krisztus erejéből táplálkozó, s mindenkor a megfeszített Krisztusra mutató életet kívánt a lelkész minden egyházi szolgálattevőnek.

Az igehirdetés után következett az újonnan megválasztott tisztségviselők beiktatása, majd – mint minden más vasárnapon – Krisztus Urunk valóságos testének és valóságos vérének közösségben élhették át a hívek a kegyelmes és irgalmas Úr irántunk való nagy jóságát.

Az ünnepi díszközgyűlés elején elénekelték a Himnuszt, majd egészen felemelő és megható pillanatokat élhettek át, amikor egyrészt köszönetet mondtak Schweiger Emilnek a gyülekezetért és az iskoláért végzett munkájáért, egyúttal sok áldást kívántak a megválasztott szolgatársak életére.

A gyülekezet nevében a lelkész, az iskola képviseletében tanárok köszöntötték az ünnepelteket, majd Weltler Sándor nyugalmazott lelkész mondta el gondolatait. Ezt követően Schweiger Emil kért szót, akinek a meghatottságtól sokszor elcsuklott a hangja, de mindenkinek megköszönte, hogy e nem könnyű szolgálatban segítették és támogatták.

Végül Horváthné Somogyi Renáta felügyelő köszönte meg a bizalmat, és bizonyságtételként ható erővel fogalmazta meg reménységét, miszerint bízik benne, hogy akitől e mandátumot kapta, és aki erre a szolgálatra elhívta, elég erőt is ad neki majd ahhoz, hogy a rá váró feladatokat hűségesen végezze el.

A közgyűlés végén a Szózatot énekelte el a népes gyülekezet, majd a megterített asztal mellett még hosszú órákon át folyt a kötetlen testvéri beszélgetés.