Kertész Attila, a debreceni gyülekezet kántora 33 év után novembertől a budavári gyülekezetnél szolgál tovább orgonistaként, így ebben a minőségében alighanem utoljára szervezte az immár több évtizedes tradíciókkal rendelkező adventi zenés áhítatot. A búcsú persze azért nem ilyen drámai - írta Attila az eseményre létrehozott Facebook oldalon -  itt dolgozik a városban, most is gyakran helyettesíti az utódját, otthona a debreceni gyülekezet, a templom, az általa megálmodott kis orgona.

Ezúttal nem keresett forradalmian új utakat - írta Attila szintén az eseményre létrehozott Facebook oldalra. Az elmúlt évtizedek legszeretettebb darabjaiból válogatott, de a korábban nem játszott darabokat is Bach művei közül válogatta, hisz számára ő volt a kezdet – így most is ő a főszereplő ennél a mérföldkőnél is.

A darabokról hadd álljon itt pár szó.

Az ünnepélyes nyitányszerű g-dur preludiumot (mely önmagában, fúga nélkül ránk maradt darab) egy kevésbé ismert korál követi: fiának, Wilhelm Friedemannak szánt kis gyűjtemény egy befejezetlen gyöngyszeme. A most elhangzó változat utolsó ütemeit Gálos Miklós fasori orgonista dolgozta ki.

A c-moll preludium és fuga számomra mélyen adventi muzsika. A mélységből feltörő, majd aláhanyatló pedálszóló, a hosszú pedálhangok fölött lamentáló, álló harmóniák – nekem az adventi várakozás meghitt, befele forduló csendje.

„Jöjj népek megváltója” – énekeljük évről évre az ősi gregorián himnusz Luther-parafrázisát. Ennek a dallamnak gyönyörű korálfeldolgozása a  „Nun komm der Heiden Heiland” korálelőjáték. A mélyben valamiféle szent vonulással lépegető pedálszólam felett lassan bontakozik ki a korál anyagából táplálkozó ellenpont – míg fölötte fölötte kiemelt regisztrációval, végletekig díszítve megszólala maga a Korál.

A „Von Himmel hoch” szintén gyakran énekelt karácsonyi énekünk:
„Mennyből jövök most hozzátok” korál minden sorára, mint témafejre egy-egy kis fúga épül, (akár egy motetta, vagy korálkantáta-tétel) – az utolsó belépő szólam, a pedál mindig tisztán, változtatás nélkül hozza a korálsort.

Az utolsó darab az örök kedvenc – a d-moll toccata és fúga.
Más remekműveket méltatlanul háttérbe szorító talán túl gyakran játszott darab – mégis szeretem, szívesen játszom – főleg mert tudom, sokan szívesen is hallgatják. Ma már vitatott, hogy valóban Bach műve-e – de ez semmit nem von le szépségéből, értékeiből.

A zenés áhítatot Attila utódja, Pazár István vezetésével előadott oratórikus hangszerelésű magyar mű, Farkas Ferenc népi elemeket, játékokat felvonultató „Kőrőshegyi betlehemes” című darabja zárta, melyben a Debreceni Egyetem Monteverdi kórusa, a Bach kamarazenekar működött közre.

További képek az alkalomról a www.degy.hu debreceni gyülekezeti honlap Galéria/Fotók oldalon található.

Forrás: https://degy.hu/?p=2353