Kína is felfigyelt a schweitzeri etika értékeire

Albert Schweitzer hatása mind a filozófia, mind az etika, mind pedig a személyes példaadás területén felmérhetetlen, hatalmas. Ennek érdekes jele, hogy Kínában, ahol igencsak másfajta, éppenséggel nem keresztyén tartalmú ideológia határozza meg, sőt irányítja a közgondolkodást, 2006-ban megjelentették kultúrfilozófiájának egy részét szöveggyűjtemény formájában. A Sanghajban kiadott Schweitzer-olvasókönyv olyan sikeres volt, hogy pár nap alatt elkapkodták az első kiadást, s azóta több kiadást is megért. A fordító Zehuan Chen professzor szerint igazi reneszánszát éli Kínában Schweitzer, akinek gondolkodása és életműve sok fiatalnak lett példaképévé, és nem csak orvostanhallgatóknak. Vajon miért? Részben az európai, keresztyén kultúra mássága miatt, de első renden az élet tiszteletéről szóló példaadása okán, valamint azért, mert Schweitzer etikája és filozófiája modern korunk kihívásai közepette is képes használható életelvet, tanácsot, kapaszkodót nyújtani a kereső embereknek. Például azzal, hogy már az iskolai nevelésben is tovább lehet adni az etikai felelősség szellemiségét és szemléletét, ami az egész teremtett világban képes gondolkodni és gondolkodtatni, és segíti az ökológiai tudatosságot. De legalább ennyire fontos a mai és a holnapi nemzedékek számára a jólét és a jóllét összekapcsolásának lehetősége s a mértékletesség, a tulajdonszerzés, a gyűjtés, az anyagiasság attitűdjének másfajta megközelítése és gyakorlása.

Mértékletesség és viszonyunk a tulajdonhoz – revideáld életmódodat!

Az ipari társadalmak – s nemcsak a nyugatiaknak, hanem a nagy keleti „tigriseknek” meg a hatalmas Kínának is – majdnem minden lakosa szájából szinte percenként jönnek ilyen szavak: nyereségmaximálás, saját tulajdon, pénz szerzése gyorsabban, hatékonyabban. Schweitzer az ipari társadalmaknak az állandóan csak még többre koncentráló túlpörgésével helyezi szembe ezt az elvet: Korlátozd életszükségleteidet azzal, hogy megtanulsz adni, nemcsak szerezni! A mértékletesség és az önkorlátozás nem tűnik modern életelvnek. Nem is az, hiszen a görög filozófiában Platón óta elterjedt a testi szükségletek (evés, ivás, szexualitás…) korlátozásának a gondolata és gyakorlata. Amennyire régi elv, annyira hatékony is tud lenni! Jó 100 éve fogalmazta meg Schweitzer, aki a gondolkodás- és magatartástörténet kiváló ismerője, a tulajdonnal kapcsolatos látásmódját. Már akkor felrajzolta a szociális állam lényegét, amely a közrendet adóbevételekből biztosítja, s a rászorulókról is gondoskodik. A tulajdon megszerzésében fontosnak tartotta kinek-kinek egyéni munkavégzését. Nagyon nem elégedett meg „a pénz, ha van, majd dolgozik helyettünk is” elvével. Ezért tartotta fontosnak a javak megszerzésében és a tulajdonlásban a felelősséget, ami a szegényekről sem fordítja el a tekintetet. Ehhez szükség van a személyiség fejlesztésére s olyan tulajdonságok kialakítására, amelyek az önzésből és az énközpontúságból kimozdítják az embert, mint a nyitottság, a megértés, az együttérzés, a szolidaritás, a jóakarat. Erről így írt: „Revideáld, vizsgáld felül életmódodat, s nézd meg, hol tudsz spórolni azért, hogy elég gazdag légy a másokon való segítéshez!” „Ami a világon nagyon hiányzik, az nem a nagy segélyek és hatalmas összegek mozgatása, amit a gazdagok tesznek, hanem a sok kicsi ajándék, adomány, amiben másokat részesíthetnének. Sok apró esőcsepp teszi ugyanis a földet nedvessé, életerőssé!” – olvasható az etikai problémákat feldolgozó 12 prédikációjának egyikében, amelyeknek ez a címe: Mit tegyünk?

Felszólítom az emberiséget az élet tisztelete etikájának a követésére

1964-ben az őserdei kórházban, egyszerű dolgozószobájában hangfelvételt készítettek vele.  Ebben felszólítja az emberiséget az élet tisztelete etikájának a követésére. Ő ebben az etikai tartásban és irányvételben látta az emberiség és a földi élővilág fennmaradásának a biztosítékát. Szelíd, de határozott hangján, svájci német kiejtéssel felolvasott gondolatmenetét érdemes meghallgatni még annak is, aki nem ért németül. Hanghordozásán, tónusán átsüt a felelős és etikus ember tiszta lelkülete, jósága, naivitástól mentes következetessége és igényessége. A felvétel meghallgatható az alábbi linken: https://www.albert-schweitzer-weimar.de/ton/stimme1.mp3.

Miről szólt akkor és ott Albert Schweitzer? Az élet tiszteletének etikájáról elmondta: ez nem tesz különbséget értékes vagy kevésbé értékes, magasabb rendű vagy alacsonyabb rendű élet között. Hiszen a különbségtétel hátterében mindig az az önző szemlélet húzódik meg, hogy mi az, ami hozzánk közel áll, és mi nem. Ez azonban nagyon is szubjektív, önkényes ítéletalkotás és méricskélés. Ki tudná azt pontosan megmondani, hogy a másik élőlénynek mekkora jelentősége van önmagában és az egész világmindenségben? Ehhez túl esendőek, földhözragadtak vagyunk. Az ilyen méricskélő gondolkodásnak az lenne a végkövetkeztetése, hogy eljutnánk az értéktelen élet gondolatáig, amit akár meg is lehet semmisíteni, hisz’ értéktelen. Az élet és minden élni akaró élet tisztelete valójában szellemi alapállást, alapelvet jelent, amely éppen a másikhoz – legyen az ember vagy más szintű élőlény – való odafordulásban, az odaadásban fedezi fel és ismeri el annak az értékét. Aki az élet tiszteletének etikáját vallja és vállalja, annak a viszonya a világhoz szellemi-lelki természetű. És e szellemiség, lelkiség révén kezd működni ezen a világon a jóság. A jóságot pedig az jellemzi, hogy nem kelt feszültséget, sőt azt enyhíti, s ahol csak lehet, meg is szünteti a feszültségeket. Teszi ezt úgy, hogy megkeresi hozzá az eszközöket az egyéni élet, a családok és a nemzetek közötti kapcsolatok területén…

Így szövi át jótékonyan és ma is segítő módon a világot meg a szíveket a schweitzeri életelv Elzásztól Lambarénéig, Sanghajtól Budapestig. Mert ez az, amiből már „pár csepp” is elég ahhoz, hogy az életet életerőssé, fenntarthatóvá, élni széppé, értelmessé formálja.