Péterfi Gábor köszöntőjében kitért arra, hogy fontosnak tartja azt, hogy az evangélikus iskolákban tanítók bizonyos kérdésekben egységes nézeteket alakítsanak ki a maguk számára, ezért szükséges az, hogy rendszeresen találkozhassanak egymással a történelem tantárgyat tanító pedagógusok. A terveik között szerepel, hogy a tavalyi és az idei konferencia anyagát egy kötetbe szerkesztve megjelentessék, így azok mások számára is hozzáférhetővé válhatnak majd.

Roncz Béla igazgató hangsúlyozta, hogy az evangélikus szellemiség alappillére a hit mellett a szülőföld szeretete is. A földrajz és a történelem kapcsolatára utalva örömmel számolt be arról, hogy diákjaik a Rákóczi Szövetség segítségével rendszeresen kirándulásokat tehetnek a Felvidéken és Erdélyben is.

Fabiny Tamás püspök a zsidó, a bibliai és a reformátori hagyomány hármasára építette fel előadását. A zsidósággal kapcsolatban elmondta, hogy midőn Kr. u. 70-ben a jeruzsálemi templomot lerombolták, a szentély-, a kultusz és a papi rend hangsúlyáról az oktatásra került át a súlypont a zsidóságnál.
A zsidóság a jeruzsálemi szentély pusztulásáért önmagát vádolta, a hibákat keresték egymásban és rájöttek arra, hogy hiányzott addig a felnövő nemzedékek megfelelő oktatása, ezért aztán radikális változás következett be azzal a gondolattal, mely szerint ezentúl kövek helyett eszmékből kell a szentélynek felépülnie.
Schweitzer József főrabbi halálára emlékezve a püspök elmondta, hogy az ő humanizmusa és vallási elkötelezettsége, társadalmi részvétele és tanító-nevelő munkája példa lehet a mai tanítványok számára is. Ezután rabbinikus példákat hozott a püspök arra nézve, hogyan jött létre Javne városa és hogyan vált szimbólummá Rabbi Akiba life long learning, azaz élet hosszig tartó tanulási példája.
Ezután a püspök Jézus Hegyi beszédére, tanításaira, példázatainak széles skálájára utalva hangsúlyozta azt, hogy életünk nagy tanítómestere, az Isten fia hogyan tehet tanítvánnyá bennünket.

A lutheri reformációra áttérve kiemelte, hogy Luther Márton és Melanchthon Fülöp nyomdokain továbbhaladva az evangélikus egyház is tanító egyház. Míg azonban Luther a lelkészi elemet hangsúlyozza, addig Melanchthon a tanári elemet. Így állnak egyházunkban egymás mellett lelkészek és tanárok. „Mi örömest akarunk gondoskodni gyermekeinknek nem csak a hasáról, hanem a lelkéről is” – idézte Luther Mártont a püspök. Ezután arra kérte a tanárokat, hogy tanításuk során találják meg a kapcsolópontokat mindig az illető történelmi személyek evangélikus gyökereivel, így Kossuth Lajos, Damjanich János, vagy épp a negatív figurák, így Julius Jacob von Haynau említésekor se feledkezzenek meg azok evangélikus egyházhoz való tartozásukról.

Prőhle Gergely országos felügyelő, államtitkár-helyettes beszédében az aktuálpolitikai kapcsolódási pontok fontosságát emelte ki a történelemtanításban. Aktuális kérdésekről, így a párizsi terrortámadásról vagy a bevándorlók kérdéséről érdemes egyházon belül is és a történelemtanárok között is, de még a történelem órán is vitát folytatni. A lokális identitás erősítésén túl azonban az előadó az univerzális szemlélet kialakítását hangsúlyozta.
A bevándorlással kapcsolatban kifejtette, hogy bár hazánk nem célország, mert nem olyanok a körülmények, hogy a bevándorlói tömegek itt akarnának maradni, mégis tudnunk kell a hozzánk érkezőket a felebaráti szeretet jegyében gyakorolt odafordulással fogadni. Merkel kancellár is a multikulturális társadalom végét jelentette be egy nemrégiben elhangzott beszédében, és Németországban az oktatásban előmozdítják a bevándorlók integrálását, a más vallású, kultúrájú tömegek életformáját megpróbálják összeegyeztethetővé tenni a helyi közösségével.

Az előadó elmondta azt is, hogy az ábrahámi vallások közös erkölcsi alapja az egymás iránti türelem, így ezt kell szem előtt tartani a mai világméretű és hazai viszonyok között.

Ezután Sziráki György történelemtanár, az EPSZTI pedagógiai szakértője (oktatásjog) ismertette azokat a programokat és rendezvényeket, amelyeket egyházunk a Reformáció és oktatás évében tervez.

Mirák Katalin történész Az ÁVH-tól a Magvetőig: egy belügyes pályakép címmel Berkesi András munkásságát elemezte. A kádárkori bestselleríró ideológiai ponyvaregényeivel vált ismertté, amelyeket személyes tapasztalatai, belügyes, titkosszolgálati múltja alapján írt. Kitért arra a szomorú tényre is, hogy egyházunkban Böröcz Sándor lelkész sajnos saját, személyes tapasztalatokat is szerezhetett Berkesiről.

Nagy érdeklődés övezte  a következő előadást, amelyben Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatója, a tételkészítő bizottság vezetője a történelemérettségi reformját vázolta fel a tanároknak.

Az ebédszünet után Dalos Tibor tanár a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában folyó rendhagyó történelemórákat mutatta be. A diákok ezeken az órákon a régészettel, a honfoglalás korával, Mátyás király korával, a huszárság életével és az első világháború magyar katonai hőseivel ismerkedhetnek meg. A vetített képes előadás során olyan jó gyakorlatokkal ismerkedhettek meg a kollégák, amelyek által az élő történelmet közelebb lehet vinni a diáksághoz.

Fekete Bálint, az ELTE történész doktorandusza, tanár A fénykép mint történelmi forrás címmel adott elő.

Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója, valamint Hermann Róbert történész és Koltai Erika A Mi, magyarok című kiállítást mutatták be az érdeklődőknek.

Az utolsó előadó Hidvégi András, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumpedagógiai főelőadója volt, aki A 20. század – kiállításokon keresztül címmel tartotta meg referátumát.