AMERIKA, AZ MÁS!

A civil religion fogalma Robert N. Bellah amerikai szociológustól származik, aki a következőket írja a terminológiáról: „1967-ben közzétettem egy dolgozatot, amely nagy feltűnést keltett. Ebben azt a tételt állítottam fel, hogy Amerikában van valami civil religion-féle (polgári, társadalmi vallásosság). Ez egyrészt határozott elutasításra, másrészt széleskörű egyetértésre talált. A fogalom kritikusai nem egységesek. Némelyek azt állítják, hogy ilyesmi egyáltalán nem létezik és én olyasmit találtam volna ki, ami egyszerűen nincs. Mások úgy vélik, hogy van valami ilyesmi, de nem lenne szabad léteznie. Ismét mások azt mondják, hogy van ilyen, de más nevet kellene adni neki, például társadalmi kegyesség a civil religion helyett. Azok akik támogatják véleményemet, sajnos még kevésbé egyeznek meg egymással. (….) Meg kell vallanom, hogy ebben a kavarodásban magam is hibás vagyok, minthogy a civil religionnal olyan kifejezést választottam, amely sokkal tendenciózusabbnak és kihívóbbnak bizonyult, mint ahogy azt eleinte feltételeztem. Ma az a véleményem, hogy a megfelelő fogalmat választottam, és az ezzel kiváltott vita termékeny. Olyan, inkább semleges fogalmak, mint amilyenek a politikai vallás, a köztársaság vallása vagy társadalmi kegyesség, soha nem keltettek volna olyan erős empirikus kétértelműségeket, mint a civil religion fogalma, amelyben kétezer évnyi történelem lapul és érezteti hatását.” (Religion and the Legitimation of the American Republik, in: Society, 15. No. 4. 16-23.”)

Az LVSZ tanulmányi programja a következő munkadefiníciót használta: „A civil religion olyan szimbólumok, gondolatok, és cselekvési módok szövevénye, amelyek a társadalmi intézmények tekintélyét igazolják. Tájékozódást jelent azon alapvető értékek területén, amelyek együttes nyilvános cselekvésre kötik össze a népet. Vallásos annyiban, amennyiben elkötelezettséget jelent és egy egységes világszemléleten belül kifejezi egy nép vagy más emberi közösségek (csoportok, pártok, stb.) alapvető érzékét saját értékére, azonosságára és sorsára vonatkozólag. Civil társadalmi annyiban, amennyiben olyan alapvető nyilvános intézményekhez van köze, amelyek egy társadalomban, nemzeten vagy más politikai egységen belül a hatalmat gyakorolják. A civil religion ismertető jegyei lehetnek szertartások, ünnepek, szenthelyek, dokumentumok, történetek, hősök vagy más jelenségek, hasonlóan az ismert történeti vallásokhoz. A civil religion tartalmazhat bizonyos körülmények között olyan elméletet is, amelyik ideológiaként kerülhet előtérbe. A társadalom egyes tagjai saját civil religion-jüknek különböző mértékben lehetnek tudatában. A civil religion-t a népesség messzemenően vagy korlátozottan fogadhatja el, miközben az a társadalmi intézmények igazolását, mint középponti funkcióját tölti be”. A kutatásban négy tényező interdiszciplináris vizsgálata kezdődött meg arról, milyen összefüggésben van vallás, erkölcsi értékek, a nemzet és az állam.”

A kutatók többségükben megegyeztek az elemzőkkel abban, hogy „a különböző emberi közösségekben a hatalom-birtoklók és gyakorlók mindig megpróbálták hatalmukat vallásos vagy kvázi-vallásos elemekkel legitimnek igazolni.

Az egyes országokban készült tanulmányok országosan vagy régiókban, majd kontinentális összefüggésben (Közép, Dél és Észak-Európa, Amerika, Ázsia) kerültek megbeszélésre, majd egy nemzetközi nagyobb értékelő konferencián foglalkoztunk az eredményekkel (Genf-Bossey, Svájc, 1987. augusztus-szeptember). Ezen magyar részről Andorka Rudolf, Tomka Miklós és Varga Iván (Kanada) professzorok vettek részt. Segítséget adtak a témák értékelésében az egyes európai és amerikai egyetemek érdekelt tanszékei, és a Nemzetközi Vallásszociológiai Társaság kongresszusai (Société Internationale de Sociologie des Religions, SISR).

A TANKÖNYV ÉS HATÁSA

Civil religion és egy amerikai iskolai tankönyv „közjó”-ra való nevelése részleteit elemzi Mary Hull Mohr tanulmánya az említett kötetben, (pp.94- 100.). A tankönyv története különös, hiszen a McGuffey Readers, egy emelt színvonalú, történelmi, vallási, rengeteg javított és bővített kiadásban eseményeket, személyeket, válogatott irodalmi műveket, költeményeket, elbeszéléseket, beszédművészeti, szónoklattani útmutatót foglalt össze egy hivatalos és központilag előírt tankönyvbe. És ezt több bővített kiadásban 1836-1920 között 37 államban összesen 122 millió példányban használták, mint alapvető iskolai tankönyv. Az utolsó bővítés és korrekció 1920-ban volt.

Meg kell jegyeznünk, hogy a könyv elsősorban a „fehér és protestáns” népességet igyekezett szolgálni, „to form a public, one people out of many” (Robert Lynn, „Civil Cathechetics in Mid-Victorian America”, 1973).Ez a tankönyv volt az eszköze annak , hogy a különböző hátterű, kultúrájú, vallású, nemzetiségű, fehér és fekete lakosság az USA „nagy olvasztótégelyében” (melting pot) valamennyire egységes nemzetté formálódjanak.

Az ifjúság számára a könyv közös múltat teremtett az amerikai történelem és „hősei” bemutatásával, mint például George Washington és Benjamin Franklin stb., akik a vallásszabadság és polgári szabadság rendszerét hozták létre beleértve a dollárokon, bankókon és érméken levő felirat szerint „In God we trust”, Istenben bízunk. A közös, hősies múltból kell következnie a mindenkori jelen számára egy társadalmi életmorálnak, mások megbecsülése, igazságosság és humanitárius értékek gyakorlásával, ahol a létrehozandó társadalomban a vallásosság „unsectarian”, nem szélsőséges, hanem az „evangélium erkölcsisége”, bár megjelenik a szélsőséges individualizmus és a csoportérdekek kísértése is és ezek ellen az erkölcsi tájékozódás a bibliai és republikánus amerikai tradíciókra támaszkodhat. A protestantizmus inkább az individualista hitet és életet elősegítő szemlélete mellett elismerték a római katolicizmusnak a társadalmi politikai életben való aktívabb szerepvállalását is.

A tanulók az egyes kor- és érdeklődési csoportokban viták rendezésében edződtek, hogy gyakorolhassák a felnőtt korukban nagyon fontos demokratikus társadalmi berendezkedést a többség-kisebbség viszonya problémáival a vitáikban és a cél az volt, hogy erős patriotizmust, büszke hazafiasságot vigyenek be a fiatalok gondolkodásába és ehhez felhasználták a civil religion elemeit.

Természetesen a McGuffey Readers korában még nem létezett az a kérdés, amit például 1986 tavaszán egy Chicagóban tartott vallásszociológiai tanulmányút kapcsán tudtam feltenni a chicagói „Black Muslim Community” vezetőjének, hogy amikor a dolláron olvassa a feliratot, akkor vajon vallja-e, hogy ez a „God” lehet Allah, vagy egy amerikai indián számára a „Nagy Szellem”? A mai szekuláris, multikulturális társadalomban, ahol nem egyre kevesebb a vallás, hanem egyre több, kérdés, mennyire kell igazat adnunk Hans Küng professzornak, hogy „Nincs világbéke vallásbéke nélkül” és ehhez tartozik az is, hogy „Nincs vallásbéke a vallások dialógusa nélkül” (Hans Küng, Világvallások etikája, (Projekt Weltethos, Egyházfórum, Budapest, 1994).

A legutóbbi európai terrorista merényletek Franciaországban és a szélsőségesen agresszív iszlamista csoportok tevékenysége a világ sok országában megerősíti Küng professzor véleményét. A civil religion kutatása azt bizonyította, hogy minden emberi közösség, nép, törzs, mozgalom, párt, érdekközösségek, például az olimpiai játékok vagy a FIFA, azaz ahol kisebb-nagyobb hatalomról és ezzel együtt járó haszonról, pénzről van szó, kiépíti a maga kvázi-vallásos-ideológiai rendszerét. Ahogyan például a szocialista-kommunista vagy a nemzetiszocialista-fasiszta rendszerekben is megtaláljuk a jól felismerhető kvázi vallásos tényezőket, például a párt élén a csalatkozhatatlan főtitkárt, pártkongresszusokat mint az egyházi zsinatokat, és ugye volt szocialista névadás, házasságkötés és temetés is. Sokszor került sor pártgyűléseken kritikára és önkritikára, mint gyónás. Kialakult a szocialista-marxista „apostolok és szentek” galériája az „eretnekeket” pedig sokszor kivégezték.

Négy oldalról közelíthetjük meg a civil religion jelenségeit. Először egy-egy adott nemzeti-törzsi-célelérési emberi közösség történelmi tényezőit, majd az adott közösségben megtalálható vallásos-egyházi tényezőket, majd az adott emberi közösség, állam jogi-törvényi, hatalomrendszeri tényezőit, végül a közösség erkölcsi értékeit, a morális tényezőket kell elemeznünk, például milyen a közösség nevelési-oktatási és iskolarendszere.

Amikor ma hazánkban sok vita folyik az oktatás körül, a hittantanításról és a tankönyvekről, láthatjuk az amerikai példából, hogy egy tankönyv milyen hatással lehet a társadalomra és az államra. Amikor Ronald Reagan amerikai elnök rögtön beiktatása után, 1980-81-ben meghirdette a civil religionra alapozott programját arról, hogy az USA Isten „választott népe”, mint egykor Izrael, hogy ők a modern korban a bibliai erkölcsi értékek alapján álló magasabb rangú és a világ vezetésére kiválasztott nép, szemben a „Gonosz országával”, az ateista Szovjetunióval, akkor kézzelfoghatóvá válik, hogy ez a propaganda igen sikeres volt Amerikában.

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök, vallásszociológus.