Az ország legolvasottabb, véleményformáló portálján, az Indexen, amelyik a Charlie Hebdo mészárlással három napig címlapon foglalkozott 4-5 különböző cikkben, nagypénteken már az eldugott hírek között sem volt fellelhető ez a szörnyű mészárlás.

Ténykérdés, mégis szégyen, hogy a kenyai keresztény diákok és hozzátartozóik szenvedése nagyságrendekkel kisebb figyelmet érdemelt a hazai médiában, mint a szintén szörnyű párizsi merénylet, netán a Germanwings – tragédia, hozzávetőlegesen annyit, mint a Fradi napokban lecserélt kabalaállata.

És még mielőtt valaki a „piac törvényszerűségeire”, esetleg a reklámbevételekre, netán a kattintások számára kezdene hivatkozni, gyorsan hozzáteszem: a viszonyítási pontnak tartott BBC, illetve a CNN online kiadásai még szombaton is folyamatosan frissülő, képes, főoldalon megjelenő vezető hírként hozták a tragédiát. A német nyelvű sajtó úgyszintén tele van vele mind a mai napig. Úgy tűnik hát, a keresztények szenvedése, az újkori keresztényüldözés csak az itthoni véleményformálók számára nem hír. Nem akarnak rá túl sok időt vesztegetni.

Az időben előre haladva aztán hogy, hogy nem, a mainstream véleménycsinálók szívéhez közel álló témákban tett nyilatkozatai okán rendre komoly hazai médiafelületeken megjelenni képes Ferenc pápa nagypénteken, a Via Crucis alkalmával elmondott felelősségteljes és igen explicit megemlékezése is hasonló sorsra jutott a szombati magyar sajtóban. Míg ugyanis a – és nem csupán a hazai „mértékadó értelmiség” által véleményformálónak kikiáltott – BBC, illetve a CNN is „Pope decries killing of Christians”- címmel egész szombaton címlapon hozta Ferenc pápa gyászát, addig itthon ugyanerről például az Index egy árva sort sem (!) írt, és nem is vett át. A szignifikáns olvasottsággal rendelkező portálok közül a Magyar Nemzet online-on (mno.hu) és a valasz.hu-n kívül egyedül az Origo vette át az erről szóló MTI hírt – amely péntek éjjel 23 órától egészen szombat reggelig maradhatott a címlapon. Azóta néma csend.

Alkotmányjogi alaptézis, hogy a sajtó szabadsága a tájékoztatás szabadsága mellett a tájékozódás szabadságát is jelenti. Ez azt jelenti, hogy nem csupán az újságírónak van joga bármit leírni, illetve nem csupán a karikaturistának áll szabadságában gyalázni a Szentháromságot, de a médiafogyasztónak is joga van a pártatlan, elfogulatlan, manipulációmentes tájékoztatáshoz.

Nos, az a szomorú valóság, hogy ez a jog sajnos ma, amikor a világ vezető hírportáljai, a BBC, illetve a CNN egész napos „breaking news”-ként hozzák ezt az értelmetlen mészárlást úgy csütörtökön, mint pénteken és szombaton, Magyarországon nem érvényesül. És nem a politikai hatalom, nem az antidemokratikusnak kikiáltott szabályozás okán, hanem épp ellenkezőleg: az egyoldalú, elfogult, a kereszténység eszméivel szemben álló, radikál- anarchista újságírók által foglyul ejtett mainstream tájékoztatás miatt. A közömbösség, az elfogult tájékoztatás ilyen foka szégyen a teljes magyar médiára nézve, tisztelet az elenyésző számú kivételnek. Valódi médiakultúrával rendelkező civilizált, európai országban mindez nem történhetne meg. Ott ugyanis az újságírók nem gondolják, hogy mindent megtehetnek.

Hazai viszonyaink között viszont úgy tűnik egyre időszerűbb, hogy minden, magára valamit adó, állandó önigazolási kényszertől mentes keresztény értelmiségi feladatának érezze azt, hogy ezen változtasson. Közös a felelősségünk.

A szerző budapesti evangélikus gyülekezeti tag.