– Mikortól kezdődik az élet?

– A fogantatás pillanatától. Nem olyan régen dr. Czeizel Endre professzor is arról beszélt, hogy a fogantatás pillanatától egy olyan folyamat indul el a sejtben, amit sem biológiai sem más értelemben nem lehet máshogy nevezni, mint hogy élet...

– Többen úgy fogalmaznak, hogy a testük felett mindenki saját maga rendelkezik. Ön azt mondja, hogy a testet Istentől kaptuk, így nem mi rendelkezünk felette...

– A Szentírásban számos helyen olvashatjuk, hogy a testünk a Szentlélek temploma. A keresztények az Apostoli Hitvallásban kimondják, hogy a testünk is fel fog támadni a végső napon. Ezt nem véletlenül mondjuk! Sajnos a középkorban – főleg a katolikus egyházban –a test a lélekkel szemben háttérbe került. Ezzel szemben a test és a lélek egysége az ember! Jézus Krisztus sem véletlenül jött el testben – és nem csak lélekként –, hiszen az ember a húson keresztül tud kommunikálni. Azért jöttünk a földre, hogy valahogy a sarat leküzdjük magunkról, de nem azzal, hogy eltiporjuk a testünket, hanem azzal, hogy a test és lélek egységét felemeljük az Istenhez.

– Ezzel szemben a művi terhességmegszakítások száma teljesen más utat mutat. Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy éves szinten is minimum harmincezer abortusz történik ma Magyarországon?

– Egyrészt borzasztóan tájékozatlanok vagyunk! A művi terhességmegszakítás eddig tabu volt Magyarországon, talán most kezd kicsit beszédtémává válni. Nem olyan régen még szégyenkategória volt a megesett lány. Erről nem nagyon mertek-merünk beszélni, melynek hatása ma is érezhető. A tájékozatlanság ellen azonban jobban fel lehet lépni, mint a nyugatról beszivárgó hamis életérzés ellen, ami valójában a nagyobb baj és egy fals ideológia. És félre ne értse, nem nyugatellenes vagyok, hanem egyszerűen nem értek egyet azzal az újfajta felfogással, melyet a testünk felett rendelkezésben, vagy a genderben megfogalmaznak. Ugyanígy van az eutanázia és az abortusz kérdésében is. Angliában lehetséges már háromszülős családokat létrehozni. Egyre erősebben egy álfeminista irány kezd előtérbe kerülni. Az ilyen ideológiák jelenléte először mindig a médiában nagyon erős, aztán átveszi a tömeg, az elvarázsolt olvasó vagy néző. Az Elle magazinban nem olyan régen egy nagy interjú jelent meg, mely azt dicséri, hogy Amerikában divattá vált olyan pólót viselni, amin az a felirat áll, hogy „abortuszom volt.” A cikknek olyan végkicsengése volt, hogy egyedül a nő dolga és joga eldönteni, hogy akar-e életet adni vagy sem. Erre a legjobb, ha az ember megnézi „A látogató” című magyar kisfilmet Gáspár Sándorral, Fonyó Gergely rendezésében. Tökéletesen bemutatja, mennyire feje tetejére állított logika ez.

– A szabadságot én úgy értelmezem, hogy az a másik ember szabadságát is jelenti. Amennyiben az élet kezdetét a fogantatástól számítjuk, akkor az abortusz egy induló élet szabadságának a korlátozása is...

– Az embereknek kényelmetlen ebbe belegondolni és itt beleértem saját magamat is. Fájdalmas igazság, hogy akár egyetlen éjszakai kalandból egy életre szóló teher, azaz kötelesség fakadhat – mert a gyermek teher is, nem csak színtiszta gyönyör. És mindehhez hozzátehetjük a nehezítő körülményeket, mint például, ha az apuka eltűnik, vagy a gyermek beteg lesz. Sokaknál pedig az is elég, hogy bár ép családba születhetne a kisbaba, de a gyermek önmagában megváltoztatja az életet, a mindennapi ritmust, a kitűzött célokat...

– Az állam jelenlegi jogszabálya az emberi élet védelme mellett van.

– Az alkotmány kimondja, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától védelmet élvez. Ezzel szemben tizenkét hetes várandós koromig elmehetek abortuszra. Igaz, hogy rendkívüli okokra kell hivatkoznom, de ehhez elég, ha azt mondom, hogy nem tudom vállalni, mert akkor lelkileg kiborulnék. Magyarul legális az abortusz!

– Amikor szétnézünk, mintha a meglévő, az egyéni és kisebb kezdeményezések mellett hiányozna az a fajta ismeretterjesztés, mely az élet értékét fogalmazná meg...

– Mindenki, aki úgy érzi, hogy tudna segíteni – akár a szomszéd lánynak, akár nagyobb vonatkozásban – az tegye meg. Az egyik legnagyobb életvédő szervezet alapítója úgy jött rá, hogy ezzel a területtel dolga van, hogy hosszas és kitartó beszélgetésekkel a kolléganője kisbabáját mentette meg...

– Ön az őszinte megbánás jegyében leírta saját történetét, felvállalva azt, hogy volt idő, amikor Ön is átélte a művi terhességmegszakítást. Ezt követően férjével együtt elindították az abortusz.hu oldalt, ami lelkileg igyekszik segítségére lenni a bizonytalan embereknek. Ön miért küzd?

– Aki igazán áldozat – és ezt szeretném tevékenységemmel kihangsúlyozni – az nem a gyermek, hanem az édesanya. Vallom, hogy az édesanya – még ha nem is úgy tervezte az életét, de –, a fogantatással egy nagyon nagy lehetőséget kapott! Az ő szabadsága, hogy ezt az ajándékot – amit föntről, az Istentől kapott – felvállalja. Ez az igazi döntés! Amikor tudatlanságból, félelemből, vagy a környezete miatt másként dönt, akkor óriási bajba kerül, mert nagy ketrecbe zárja magát. Nagyon sok abortuszon átesett anyával beszélgettem már és szinte mindegyikük azt mondta, hogy ha még utólag is, de felismerte, hogy az abortusz az egész életét megnyomorította. Ugyanakkor nagyon sok olyan családot is láttam, ahol felvállalják a gyermeket, aki áldatlan körülmények közé születik. Ilyenkor szokták feltenni a kérdést, hogy őt miért kellett megszülni? Erre sem az abortusz a gyógyír! Sokkal inkább a társadalmi érzékenység és a segítségnyújtás lenne a válasz...

– A szemléletváltásnak mi az akadálya?

– Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Böjte Csaba atya miséjére ezerszámra járnak az emberek. A jelenlévők végighallgatják a buzdító, serkentő szavakat, majd mindenki hazamegy és folytatódik az életük ugyanúgy. Nagyon kevesen fogadják meg a tanítást.
A mai világ egyik legnagyobb ármánya a lelki értelemben vett kényelmesség. Félünk és kényelmesek vagyunk. Ezen kell változtatni, mert ez részvétlenséghez és közönyhöz vezet. Mint ahogy a versben is van: „Vétkesek közt cinkos aki néma” – ezt látom gondnak ma Magyarországon.