Miért van szükség stratégiára?

A stratégiai tervezés ugyanis számba veszi az adott lehetőségeket, jövőképet ad, megfogalmazza az intézményrendszer küldetését, értékrendjét, kijelöli az alapvető célokat, a fő irányvonalakat, a fejlesztés kulcsfontosságú területeit és a cselekvési tervet. Az átgondolt és intézményileg felvállalt stratégia elég szilárd ahhoz, hogy megtartsa a munka célra irányuló fókuszát, miközben elég rugalmas ahhoz, hogy nyomon kövesse az adott társadalmi vagy oktatáspolitikai változásokat. A jövőre és a változásra irányul, fontos eleme a rendszerszemlélet kialakítása és a szakmai munka minőségének javítása.

Mindaz, ami az evangélikus nevelési és oktatási stratégiában összegyűlt, a célok, az értékek, a fontos feladatok gyűjteménye, egy kínálat. Lehet belőle válogatni, ki lehet egészíteni. Akkor válik ugyanis életté a szöveg, ha ki-ki a saját intézményére szabja. Ha a nevelőtestületben bátor vitát folytatnak a célokról és a megvalósításukról, ha elkezdődik a közös gondolkodás, melyből lepárlódnak az egyes intézményre jellemző sajátos hangsúlyok, prioritások, cselekvési tervek.

Az alapvető célokban fontos egyetértésre jutnunk, hogy ne maradjunk egyedül. Az erőket, a lehetőségeket, a fejlesztésre váró területeket viszont a helyi szinten lehet pontosan megfogalmazni és kijelölni ahhoz, hogy megvalósítható és hasznos stratégiát tudjunk készíteni. Ha nekünk van szükségünk változásra és fejlődésre, akkor nekünk áll a leginkább a hatalmunkban, hogy tegyünk érte.

Álljon itt most az Evangélikus nevelési és oktatási stratégia teljes szövege, melyet vitaanyagként kínálunk nevelési és oktatási intézményeinknek. Kérjük is, hogy a tanév során a nevelőtestületek, presbitériumok tárgyalják meg az itt olvasható szempontokat, alapelveket, és fogalmazzák meg javaslataikat, meglátásaikat, melyek alapján véglegesíteni tudjuk a nyár során a stratégia szövegét. A visszajelzéseket a Nevelési és Oktatási Osztályra kérjük beküldeni (a következő emailcímre: szilvia.rozs-nagy@lutheran.hu).

Evangélikus nevelési és oktatási stratégia

Bevezetés

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4,10) A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) olyan átfogó nevelési és oktatási rendszert működtet, amely az óvodai közösségtől egészen a felsőfokú tanulmányokig kíséri a felnövekvő nemzedékeket. Ezen intézményhálózat az egyház küldetését megvalósító eszköz, mely teológiai megalapozottságával, szakmai felkészültségével, erős és fejlődő közösségeivel tölti be hivatását.

Mi, akik egyházunk nevelési és oktatási intézményeiben különböző feladatkörökben dolgozunk, munkánkat Isten előtti szolgálatnak tekintjük. Nevelő és oktató munkánk során arra törekszünk, hogy a ránk bízott fiatalokban kialakítsuk és megerősítsük a keresztény világképet és értékrendet, és bevezessük őket a hitélet gyakorlásába. Ennek érdekében tanrendünkbe szorosan beépül a hitoktatás, amelyet felekezet szerinti megosztásban, ugyanakkor az intézmény egységét és egyházi elkötelezettségét szem előtt tartva biztosítunk tanulóinknak.

Nagy hangsúlyt helyezünk a ránk bízott fiatalok személyiségének és jellemvonásainak megismerésére, hogy ezekhez igazodva szeretetteljes bánásmóddal, az egymás iránti szeretet hiteles példájával segítsük őket a keresztény életre.

Munkánk során számítunk a családok együttműködésére. Számításba vesszük diákjaink családi és társadalmi helyzetét, és szükség esetén felajánljuk segítségünket. Törekvésünk, hogy tanítványaink olyan felnőttekké váljanak, akik az egyházukhoz hű, hazájukhoz pedig ragaszkodó emberként élik életüket.

A fenti célok megvalósításának előmozdítására rövid-, közép- és hosszú távú stratégiát dolgoztunk ki. Meggyőződésünk szerint a célul kitűzött fejlődés csak akkor valósulhat meg, ha tudunk építeni közösségünk egészének az együttmunkálkodására.

Reméljük, hogy a stratégia életre váltása még eredményesebbé és vonzóbbá teszi a MEE nevelési és oktatási intézményrendszerét, és ezzel hatékonyan hozzájárul az egyetemes egyház eredeti küldetésének megvalósításához, Isten Országa építéséhez.

Evangélikus alapvetés

Mi, akiket Isten kegyelme szabaddá tett, Jézus Krisztusban élő közösség vagyunk, és közösen dolgozunk egy igazságos, békében élő és Istenben összhangra lelt világért.

Az evangélikus önazonosság a Bibliában, az egyház történelmi hagyományaiban és a közösségben megélt hitben gyökerezik.

Evangéliumi. Életünkkel, tetteinkkel és szavunkkal hirdetjük Jézus Krisztus életének, kereszthalálának és feltámadásának örömhírét. Tanúságot teszünk arról, hogy Isten feltétel nélkül elfogad bennünket bűneink és hibáink ellenére: Jézus Krisztusért, puszta kegyelemből megbocsátja minden vétkünket, igaznak tekint bennünket és a megszentelődés útján vezeti lépteinket.

Közösségi. Életünket az Egyház közösségében éljük, melynek középpontja a Szentháromság egy Isten jelenlétében zajló istentiszteletünk. Az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása egyszerre hivatásunk és létünk forrása.

Felelős. Jézus Krisztus ugyanis a hit által szabaddá tett bennünket arra, hogy felebarátainkat szeressük és segítsük. Társadalmi felelősségvállalásunk és a teremtésvédelem szerves részét képezi evangélikus önazonosságunknak.

Hitvalló. Az evangélikus egyház vallja, hogy életének, tanításának és küldetésének egyetlen forrása és mércéje az Ó- és Újszövetségből álló Szentírás, az ökumenikus hitvallásokat és az evangélikus hitvallási iratokat pedig Isten Igéjének megnyilvánulási formáinak tartja.

Ökumenikus. Hitet teszünk az „egy, szent, egyetemes és apostoli Egyház” mellett és elkötelezzük magunkat, hogy tevékenyen szolgáljuk és előmozdítjuk a keresztény egységet, és közösen tanúskodunk Jézus Krisztus evangéliumáról. A keresztények közötti egységen munkálkodunk a teológiai képzés és kutatás, a párbeszéd és a közös programok eszközeivel.

Célunk

Célunk az evangélikus nevelési és oktatási intézményekben a hitélet erősítése, a szakmai munka minőségének javítása és az élő közösség kialakítása.

Küldetésnyilatkozat

A Magyarországi Evangélikus Egyház nevelési és oktatási intézményeinek küldetése, hogy a rábízott fiatalokat az evangélikus hagyomány szerint felelős és elkötelezett krisztusi szabadságra nevelje, magas színvonalon fölkészítse őket egyéni élethivatásukra, és azon munkálkodjék, hogy otthonra leljenek a teremtett világban és az Egyház közösségében, Isten okos, hű és megtartó szeretetének jelei legyenek a világban.

Nevelési elveink

1.  Mindnyájan tanítványok vagyunk.

Jézus Krisztus a mérték. Pedagógusként is Hozzá mérjük magukat, Őt követjük, Tőle tanulunk, és a ránk bízott fiatalokat is a tanítványi élet útján vezetjük. Közös törekvésünk, hogy semmit ne helyezzünk Isten elé, egész életünk során keressük Isten közelségét és fölvállaljuk akaratának megvalósítását.

Jézus Krisztus a következő parancsolatot adta tanítványainak: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12) A szeretet a teljes emberre irányul, nincs benne félelem, és szabaddá tesz. Az evangélikus nevelés és oktatás során az értékek továbbadása és a tanítás szeretetvezérelten valósul meg.

Luther Márton mondta: „A keresztény ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztény ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek.” A nevelési gyakorlatban képviselt krisztusi szabadság ezért természetszerűleg mindig felelős és elkötelezett.

2. A másik emberben Krisztus lép hozzánk.

Felismerve a másik emberben Isten képmását, a lelkészi, pedagógusi, a gyermeki, a tanulói és a szülői közösségek egymás közti és egymáson belüli kapcsolataiban is feladatunknak tartjuk, hogy megadjuk egymásnak az emberi méltóságnak kijáró tiszteletet és a krisztusi szeretet szabadságát, hogy e képmás minél felismerhetőbben ragyogjon arcunkon.

Az evangélikusság a történelmi sajátosságai miatt is mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy önazonosságát a kisebbségek hagyományainak fölvállalásával, sajátos jellemzőinek elismerésével, érdekeinek képviseletével összhangban szemlélje.

Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a nevelés és oktatás során egyetlen gyermeket se érhessen hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi, nemi vagy szociális helyzetéből adódó meghatározottságai miatt.

3. A gyermek Istenre mutató jel.

Jézus Krisztus példaként állította elénk a gyermekeket. „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3). A ránk bízott gyermekek ezért Isten kegyelmének jelei a számunkra, életük és személyiségük kiteljesedését a keresztény nevelés szellemében segítjük.

A nevelői és oktatói munka megtervezésekor figyelembe vesszük és isteni ajándékként tekintünk az egyéni sajátosságokra és adottságokra, és azokra építve a személyiség egészének fejlesztését és kibontakoztatását tűzzük ki célul. Az egyéni kiindulóponthoz igazított elvárások és fejlődési utak rendszerével célzottan, ugyanakkor sokoldalú módon fejlesztjük a gyermekek és a fiatalok képességeit és tehetségét

Az evangélikus nevelés a teljes emberre irányul. Az önismeret, az önállóság, az érzelmi, lelki és társas képességek fejlesztése lényeges szerephez jut a csoportfoglalkozásokon és hittanórákon.

4. A magas szakmai felkészültség Isten ajándékainak megbecsülése.

Pedagógusként elkötelezzük magunkat a folyamatos fejlődés és megújulás mellett az egyéni lelki élet és a szakmai, módszertani ismeretek terén.

A kiemelkedő tudásbeli fölkészítés mellett hangsúlyt fektetünk a családi életre nevelésre, a szelíd viszálykezelésre, a társas kapcsolatok ápolására, az egyéni hivatás megerősítésére, a szociális érzékenység fejlesztésére és a teremtett világ védelmére.

A gyermekeket és a fiatalokat megismertetjük az Egyház számos szolgálati területével, és a közösségi szolgálat keretén belül lehetőséget biztosítunk a számukra, hogy önkéntesként bekapcsolódjanak egy vagy több egyházi munkaágba.

5. Nincs egyszemélyes kereszténység.

Krisztusban testvérnek tekintjük egymást. Pedagógusként a gyermekek és a fiatalok között is a megszólíthatóságra, az otthonos, elfogadó légkör megteremtésére törekszünk. Kötelességünknek tartjuk az azonos szakmai alapokon nyugvó együttműködést, a kölcsönös segítségnyújtást, valamint az evangélikus értékek közösségi megélését is.

Az evangélikus hagyományok ápolása mellett tiszteletben tartjuk a többi keresztény felekezet létét és a tanításbéli különbségeit. Saját felekezetünk felelős és hűséges tagjaiként nem feledkezünk meg Jézus Krisztusról, aki azért könyörgött, hogy a keresztények „mindnyájan egy legyenek” (Jn 17,21), ezért a felekezeti különbségek elé helyezzük a mindnyájunkat összekötő, egységes keresztény tanításokat és értékeket.

Tisztelettel fordulunk más vallások képviselői felé, és hitelesen mutatjuk be tanításukat. Kapcsolatunkat a társadalomért végzett összefogás és a békés egymás mellett élés jellemzi.

A NOO és az EPSZTI működésének alapelvei

Hisszük, hogy Isten nem véletlenül bízta ránk a feladatainkat, hanem azzal, hogy munkatársakként egymás mellé rendelt bennünket, sajátos szerepet szánt nekünk Egyházának építésében egyénenként és közösségként is.

1. „Isten szorgalmat és hűséget követel minden hivatásban” – írja Luther Márton. A mindennapi munka becsületes és szorgalmas végzése Isten dicsőítésének legfőbb eszköze. Munkavállalóként felelősséggel tartozunk a saját feladataink elvégzéséért és a ránk bízott munkavállalók munkájáért.

2. „Ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lk 14,28) – kérdezi Jézus Krisztus egy példázatában. Tudjuk, hogy az elvégzett munka színvonalának javításához éppolyan fontos az alapos és körültekintő tervezés, mint az elvégzett feladatok kiértékelése és a tanulságok levonása. Tudjuk, hogy időt kell szánnunk arra, hogy naprakészek és tájékozottak legyünk a saját szakterületünkön. Az alapos felkészülés az előttünk álló feladatokra és önmagunk folyamatos továbbképzése is a munkánk része.

3. „Jobban boldogul kettő, mint egy: a fáradozásuknak szép eredménye van” – írja a Prédikátor (4,9). Tiszteljük egymást, és felismerjük a közösségben végzett munka áldott voltát. A közös megállapodásainkat kötelező érvényűnek tartjuk mindannyiunk számára, a döntéseinket végrehajtjuk. A munkánkra vonatkozóan visszajelzéseket kérünk, és mi is visszajelzéseket adunk a munkatársainknak.

4. „Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne” (Lk 5,37), ezért folyamatosan keressük a feladataink ellátásához szükséges hatékonyabb megoldásokat, és nyitottak vagyunk a munkaszervezés új lehetőségeire.

5. „Egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, és lángba boríthatja az egész életünket” – figyelmeztet Jakab apostol (3,5–6). Tudatosan figyelünk ezért a beszédünk tisztaságára és hatékonyságára, felismerjük és kerüljük az időrabló, hangulatfüggő, indulatvezérelt kijelentéseket.

6. A közös munkánk során a reformátori alapelvhez tartjuk magunkat: vagyis, a másikat inkább mentjük, jót mondunk róla és mindent a javára magyarázunk. Kérdezünk, mielőtt számon kérünk, törekszünk arra, hogy a negatív érzelmeink és indulataink ne uraljanak bennünket a nehéz helyzetekben sem.

7. Isten előtt minden hivatás egyformán értékes és kedves, vallotta a reformátorunk. Az értekezleteken és tanácskozásokon annak a felelősségnek a tudatában vagyunk jelen, hogy a tevékeny szerepvállalásunkkal, az őszinte beszédünkkel mi is részesei és alakítói vagyunk az összejövetel tartalmának, céljának és légkörének.

8. Luther Márton intését a hetedik parancsolat magyarázata kapcsán ma is érvényesnek tartjuk: vagyis, hogy a felebarátunk „javait és tulajdonát el ne vegyük, ne károsítsuk, sőt inkább a javait gyarapítsuk és javítsuk”, ezért a kulcsfontosságú információkat nem tartjuk vissza és nem is késleltetjük, hanem a munkavégzéshez szükséges megfelelő tájékoztatást mindenkor megadjuk a többieknek.

9. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret” – mondta Isten az első emberpárnak (Ter 3,19). A munkánk természetes velejárójának tekintjük ezért a nehézségeket és az elakadásokat. Tudjuk, hogy Atyánk nem hagyott bennünket egyedül munkahelyünkön sem, és segítőtársakat rendelt mellénk, akiktől támogatást kérhetünk. Mi is felajánljuk a segítségünket azoknak, akik a kérésükkel hozzánk fordulnak.

10. Pál apostol írja: „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Róm 5,20) Valljuk, hogy nem az a keresztény ember, aki sosem bukik el, hanem az, aki utána Istenbe kapaszkodva képes felállni és újrakezdeni. A hibáinkat és a kudarcainkat ezért nem végzetes lezárásnak, hanem úton járásunk természetes velejárójának tekintjük, amelyek a továbbfejlődés lehetőségeit hordozzák.

11. Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Mk 6,31) Ismerjük a saját határainkat; tudjuk, hogy az erőnk és az időnk véges, az alkotó munkához szükségünk van a nyugalom és az ünnep napjainak felszabadult és megszentelt megélésére.

Jövőkép

Az evangélikus nevelés és oktatás korszerű tudást, széles műveltséget, tevékeny szereteten alapuló felelős hitet közvetít a rábízott gyermekek és tanulók felé. A MEE minden lehetséges támogatást biztosít az intézményekben dolgozó pedagógusok számára a szakmai és lelki fejlődéshez, a gyermekek és diákok számára pedig az evangélikus értelmiségivé váláshoz. Az evangélikus nevelési és oktatási rendszer feladatának tartja a szoros együttműködés kialakítását a helyi egyházközségekkel és az egyház közösségének építését.

Tervünk, hogy az EPSZTI 2020-ra versenyképes szakmai szolgáltatóvá válik, mely meghatározó módon járul hozzá az evangélikus pedagógia tudományos fejlődéséhez, a pedagógusok szakmai továbbképzéséhez, folyamatos módszertani megújulásához, képviseletéhez és tájékoztatásához. Ismertté teszi a jó gyakorlatokat és a szakmai újításokat, és elősegíti az evangélikus nevelési és oktatási intézmények szakmai eredményességének és hatékonyságának fejlesztését, az intézmények közötti kapcsolattartást, az evangélikus többlet intézményi szintű láthatóvá tételét, és az intézmények egyéni profiljának kialakítását.

A szervezetfejlesztés kiemelt területei

1. A hitélet erősítése

Az állami iskolákban bevezetésre kerülő erkölcstan illetve a vallásilag elkötelezett hit- és erkölcstan csökkenti az egyházi iskolákkal szemben eddig fennálló lelkiségi különbséget. Az egyházi iskoláknak ezért célszerű markánsabb lelkiségi profilozást végrehajtaniuk arra törekedve, hogy az egyházi jelleg ne korlátozódjék a hittanórákra és az évi pár alkalmas istentiszteletlátogatásra, hanem áthassa az intézmény mindennapjait, hangsúlyt kapjon az egyes tantárgyakon belül, illetve tapasztalható módon megjelenjék a személyközi kapcsolatokban és a diákokkal törődés minőségében.

Nevelési és oktatási intézményeinkben kulcsszerepet töltenek be az iskolalelkészek, akik kiemelten is felelősek az intézmények keresztény lelkiségének kialakításáért. Az elmúlt évek kezdeti tapogatózó időszaka után, fokozatosan kikristályosodni látszik az iskolalelkészi szerep- és feladatkör. Mindezek pontosítása, illetve a kapcsolódó szervezeti, jogi és gazdasági kérdések tisztázása, a szakmai felkészülést támogató továbbképzési rendszer kialakítása egyike az elsődleges rövid- és középtávú céloknak.

Az intézményekben a heti áhítatok, hittanórák, gyerek- és diákcsendesnapok, hittantáborok minősége alapvetően meghatározzák a gyerekek és tanulók hozzáállását a kereszténységhez és az egyházhoz. Célunk ezért, hogy az iskolalelkészeket és hitoktatókat olyan segédanyagokkal lássuk el, amelyek a teológiai, liturgiai és hitéleti kérdéseket a fiatalokat megszólító módon közelítik meg.

A hit- és erkölcstan bevezetése új helyzetet teremtett a konfirmációi oktatás területén is, mivel az iskolai kötelező hittanóra után a fiatalok már nem kívánják, tudják beilleszteni a konfirmációi felkészítést a tanrendjükbe, vagy a hétvégéjükbe. A konfirmáció szerepének, helyének újragondolása, és a felkészítés módszertatának átdolgozása sürgetően megoldandó kérdéssé vált.

Bíztatjuk az intézmények pedagógusait, hogy minél többen vegyenek részt az Evangélikus Hittudományi Egyetem által szervezett pedagógustovábbképzésen, melynek célja, hogy a résztvevőket megismertesse a keresztény pedagógia biblikus és teológiai alapjaival, formálja az evangélikus pedagógusok hitbeli tudatosságát, keresztény önképét, pályaképét, etikai érzékét. Támogatjuk a lelkészeket abban, hogy a gyülekezetükhöz tartozó pedagógusokat aktívan bevonják a gyülekezet életébe. Az országos illetve kerületi pedagógus csendesnapok szervezése mind-mind hozzájárul a pedagógusok hitbeli formálódásához és a pedagógusszekama elismertségének növeléséhez az egyházon belül.

Számos óvoda és iskola elkezdte az évek során a különböző szülői vagy családos alkalmak szervezését az intézményen belül (adventi és húsvéti vásár és családi nap, zenés áhítatok a gyerekek szereplésével, szülői órák a nevelésről, családos kirándulások, csendesnapok stb.). E jó gyakorlatok elterjedését támogatjuk, hiszen intézményeink csak a szülők aktív közreműködésével tudják elérni a kívánt eredményeket a gyermekeknél, fiataloknál.

2. A szakmai minőség javítása

A gazdag hagyományokkal rendelkező evangélikus nevelés teológiai és pedagógiai kutatása és fejlesztése elsődleges fontosságú. Az értékteremtés első lépcsője a már meglévő értékeinknek, az evangélikus többletnek a felismerése, megbecsülése és továbbvivése, a jó gyakorlatok széleskörű megismertetése.

Szorosan kapcsolódik e törekvéshez az evangélikus nevelési és oktatási intézmények egyházi jelentőségének, illetve az evangélikus pedagógusok mint kiemelt egyházi szolgálattevők megbecsültségének a helyreállítása. Fontos eszköznek látjuk e téren az Evangélikus Nevelés című pedagógiai szakfolyóiratot, az évenként megrendezésre kerülő Evangélikus Iskolák Kutató és Alkotó Tanárainak Konferenciáját, az Evangélikus Pedagógusok Országos Találkozóját, az intézményvezetők és pedagógusok aktív egyházközségi s egyházi szerepvállalását, az evangélikus iskolarendszer belső szerveződésének megerősítését.

Intézményeinkben törekszünk az innovatív oktatási és nevelési környezet megteremtésére. Elkötelezettek vagyunk az egymástól tanulás mellett, ezért támogatjuk a tantestületek találkozóit, a kölcsönös óralátogatásokat, és az evangélikus pedagógiai ötlettár elkészítését. Az intézményeket bíztatjuk az évenkénti rendszeres intézményi önreflexióra, mint ami a szakmai munka minőségi fejlesztésének egyik alapfeltétele.

Az EPSZTI 2014 szeptemberében megkezdte működését. Feladatai közé tartozik a pedagógusok számára egy szakmailag megalapozott több éves továbbképzési rendszer kialakítása és elindítása, a tantárgygondozói hálózat kiépítése, ésszerűsítése.

Az állami Pedagógus Kar tervezett létrehozása és lehetséges jogkörei felvetik az evangélikus pedagógusok érdekképviseletének szükségét, ezért fontosnak tartjuk egy evangélikus pedagógusszervezet megalakítását, mely rendelkezik kamarai jellegű jogosítványokkal, szakértői hálózattal és etikai bizottsággal.

3. Élő közösség kialakítása

Az életstratégiák kialakítását és az életminőség javítását szolgálja a helyes önismeret és világkép, az érdekképviseletre és -érvényesítésre képes, megoldásra irányuló kommunikáció, az érzelmi intelligencia, a keresztény és szakmai hivatástudat tisztázódása. Az evangélikus hit- és erkölcstan tartalmában és módszertanában is segíti a fiatalokat e célok elérésében.

Az iskolákon belüli ifjúsági (különösen is a kollégiumi) közösségek létrehozása és erősítése kiemelt feladata az elkövetkező öt évnek. A helyi és országos egyházi versenyeknek egyik célja a tanulmányi megmérettetés mellett egymás iskoláinak, közösségeinek megismerése, a diákok közötti barátságok kialakítása és a közös projektek kialakítása.

Emellett az evangélikus nevelési törekvések közé tartozik egy evangélikus ifjúsági diákparlament létrehozása is. Fontos, hogy a fiatalok megtanuljanak közösségben élni és gondolkodni, gyakorolják a közösségi döntéshozás, kommunikáció és tervezés módszereit, kortársaik számára kialakítsák az egyházi felelősségvállalás megfelelő formáit (például a liturgia, a lelkiség, a diakónia, az ifjúsági érdekképviselet, a szabadidő eltöltése területén) és szorosabbra vonják az evangélikus iskolák közötti kapcsolatokat.

A gyermekek és a tanulók nevelése csak akkor lehet hatékony, ha a szülő és a pedagógus kölcsönös bizalommal fordul egymás felé és össze tudják hangolni nevelői munkájukat. Az evangélikus nevelési és oktatási intézmények ezért nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő kapcsolattartásra a gyermekek és a tanulók szüleivel. Előnyben részesítik a személyes kapcsolattartási formákat (családlátogatás, fogadóórák), és folyamatosan frissítik honlapjukat.

A gyermekek és tanulók motivációját és szüleik elkötelezettségét egyaránt erősítik az óvodában és az iskolában szervezett családi programok (színielőadások, koncertek, családi istentiszteletek, csendesnapok, közös ünnepi készülődés, szülők önkéntes munkája stb.)

Szeretnénk helyreállítani a templom és óvoda, iskola egységét. Az intézmény és a gyülekezet ugyanis egymást kiegészíti a szolgálatában. Bátorítjuk ezért a közös programok szervezését, a pedagógusok bevonását a presbitérium munkájába illetve a gyülekezet egyéb szolgálati területeibe, a gyülekezetekben végzett közösségi szolgálatot, a gyülekezeti lelkészek bekapcsolódását az iskolai hitoktatásba vagy istentiszteleti életbe.

A Nevelési és Oktatási Stratégiakészítő Bizottság tagjai:

Babics Csaba

Hegyváriné Pauló Mária

Kocsisné Sárossy Emőke

Kolarovszki Zoltán

Kovács István Vilmos

Lázárné Skorka Katalin

Mesterházy Balázs

Molnár Istvánné

Révészné Tóth Erzsébet

Rozs-Nagy Szilvia

Téglás Gábor Lászlóné

Varga Márta

Wagner Szilárd