A 2014-ben alulról indított kezdeményezés a társadalom perifériájára méltatlanul kiszorult emberek mellett való kiállás jelképévé vált. „A nagy sikerrel megrendezett őszi felvonuláshoz hasonlóan a különböző fogyatékossággal élő – mozgásukban, látásukban, hallásukban, beszédükben, mentálisan akadályozott vagy halmozottan sérült – embereket és „ép” barátaikat várja a Rehab Critical Mass mozgalom 2015. május 17-én vasárnap kora délutántól a Clark Ádám térre” – olvashatjuk a szervezők idei felhívását.

Tavaly közel háromezren csatlakoztak a felhíváshoz és mutatták meg, hogy érdemesnek tartják a kezdeményezés mögé állni, hogy ezáltal egy szociálisan érzékeny „kritikus tömeget” képezzenek. A kritika azonban itt mindenképpen pozitív, hiszen a közösség megélése, a figyelemfelkeltés, egymás megismerése és tiszteletben tartása a kezdeményezés elsődleges célja.

„A mi dolgunk megmutatni magunkat, hogy vagyunk, mások vagyunk, de ugyanolyan szerves része vagyunk a társadalomnak, mint akárki más, aki két lábon jár vagy érthetően tud beszélni” – hangsúlyozta Kiss Csaba, a Rehab Critical Mass elindítója.

A Rehab Critical Mass céljait ezen túlmenően egy petícióban is jelzik, azért, hogy kimutassák: a társadalmi elfogadáson túl kormányzati oldalról történő méltó megbecsülésre is törekednek a szervezők. De hogy képes-e a kritikus tömeg érdekérvényesítést is elérni? – ez még a jövő kérdése, egyúttal a döntéshozók felelőssége...

„Bár immár a Krisztus utáni harmadik évezredbe lépett az emberiség, az esélyegyenlőség felé vezető út mind a mai napig rögös. Arnold Gehlen 20. századi német filozófus rámutat, hogy a fogyatékosságnak nem szükségszerűen kell együtt járnia a csökkentértékűség érzetével. A negatív diszkrimináció a többségi társadalom kirekesztése által valósul meg, ha a társadalom a másságot nem fogadja el, hanem kulturálisan létrehozza és újratermeli” – fogalmazott Gadó Benedek MEVISZ tag, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának munkatársa.

A 2014-es megmozduláson a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka Csoportja is képviseltette magát. A „másképp, de mindenki képes” mottóval vasárnap megrendezésre kerülő második felvonulással kapcsolatban Bence Orsolya, a MEVISZ táborozója és táborvezetője kérdésünkre elmondta: „Ez egy olyan gondolat és üzenet, melyet a Mevisz-Bárka táborokban körülbelül 25 éve megélhetünk és képviselünk. Így aztán sok kérdés nincs, amennyire jelen pillanatban erőnkből és kapacitásunkból telik. Jelen szeretnénk lenni a mostani felvonuláson is. Ősszel körülbelül ötvenen voltunk kint Meviszesek. Nem kell magyarázni a törekvéseket és célkitűzéseket sem, mert amiért a mozgalom elindult a Mevisz-Bárka közösségében megszemélyesíthető. Ha a petíció bármely pontját olvassuk személyes életek és sorsok pereghetnek előttünk. És természetesen összekapcsolja a mozgalmat a Mevisszel az ötletgazda-szervező, Kiss Csaba személye is, aki táborozott, passiózott a Mevisszel és az elnökségének is tagja volt.”

A Magyarországi Evangélikus Egyház a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos szerepvállalásával kapcsolatban Gadó Benedek kiemelte, hogy „egyházunk a 2011-es népszámlálási adatok szerint 14 ezer fogyatékossággal élő személyt tudhat soraiban, de a gyülekezetekbe való eljutás sokuk számára még mindig nagy vállalkozásnak számít.” Gadó örömteli példaként említette, hogy a fővárosi templomok nagy részébe már be tudnak jutni mozgássérült személyek is, ám még mindig vannak olyan templomaink, melyek megközelítése a mozgáskorlátozottak számára lehetetlen, azaz az akadálymentesítés nem történt meg. „Kívánjuk, hogy a fogyatékosok iránti szolidaritást gyülekezeteinkben egyre inkább megtapasztalhassuk. Ne csak szeretettel várjuk templomainkba mozgáskorlátozott és egyéb fogyatékossággal élő testvéreinket, hanem tegyük is lehetővé eljutásukat!” – mondta Gadó Benedek.

Az érdekérvényesítéssel kapcsolatban Bence Orsolya rámutatott, hogy „a táborozó fogyatékkal élő embereken és családjaik sorsán keresztül látjuk, hogy a szociális biztonságra, munkahelyekre, a megfelelő oktatásra és támogató, segítő szolgálatokra, akadálymentesítésre és a szakemberek megbecsülésére, azaz a valódi rehabilitációra égető szükség van. Sokszor érezzük magunkat tehetetlennek, vagy érezzük, hogy az egy-egy hét táborozás milyen kevés egy élet problémáihoz képest. Ezért aztán rengeteg láthatatlan személyes szál, kapcsolat, találkozás köti össze egyik nyarat a másikkal s próbáljuk a tábori közösség élményét beleélni a hétköznapokba. Ez jó és gazdagító, de átfogó megoldáshoz egyértelműen kevés.”

A szemléletváltás vonatkozásában Gadó Benedek a WHO megközelítésére hívta fel a figyelmet: „Az Egészségügyi Világszervezet 1997-ben újraértelmezte a fogyatékosságot. Eszerint az egészségügyi károsodás nem feltétlen idézi elő a környezeti akadályozottságot. A fogyatékos emberek tevékenysége és a társadalmi részvétele pusztán egyéni akarat és különösen környezeti tényezők által változik meg. Az ember és ember közé épülő falak ledöntése közös felelősségünk.”

A MEVISZ tevékenységével kapcsolatban a táborvezető elmondta, hogy „a Mevisz-Bárka 25-40 fős „kritikus tömegei” a táborok közösségei, akik bár létszámban nem szólítanak meg 1000-5000 embert, de legalább egy tábor erejéig 100 százalékos odaadással próbálják megélni, hogy mindenki emberi mivolta alapján legyen számba véve.” Bence Orsolya tevékenységük hatásával kapcsolatban elmesélte: „Amikor kirándulunk egy-egy turisztikai nevezetességhez, strandra vagy csak sétálunk a faluban és be szeretnénk jutni egy fagyizóba vagy boltba, sokszor úgy érzem, hogy kicsit provokatívan kérdést teszünk fel a társadalomnak: Nos? Nyitottal vagytok ránk? Tudtok ezzel a helyzettel, egy mozgássérült emberekből álló csoporttal mit kezdeni? Azt is el kell mondanom, hogy a válasz emberi oldala egy-egy fájó kivételtől eltekintve pozitív. A nyitott hozzáállás még a technikai nehézségeket is le tudja győzni, ami mindig nagyon jó érzés és élmény. A társadalmi szemléletformálás tekintetében, azon a területen van még teendő, hogy a kérdés ne is legyen kérdés, természetes legyen és ne egy megoldandó feladat a fogyatékkal élő embertársaink részvétele a mindennapjainkban.”

A II. Rehab Critical Mass megmozdulással kapcsolatban Bence Orsolya buzdította tagjait és mindenkit a jelenlétre: „Nagy öröm számunkra, hogy van időnként – és ez az idő most van! – egy-egy olyan erővel bíró ember, aki azt mondja, hogy nem csak a kis közösségünkön belül lehet dolgunk. Aki ki tud állni, van ereje szervezni és mozgósítani. Ezért van helye és ideje szerintünk is egy ilyen méretű összefogásnak.”

II. Rehab Critical Mass
Időpont: 2015. május 17. (vasárnap) 14:00
Találkozási pont: Budapest, Clark Ádám tér