A túravezető Lados Balázs, a budapesti Szent Margit Gimnázium történelem-földrajz szakos tanára volt. A magyarországi diákok péntek délelőtt két autóbusszal indultak Miskolcról, a felvidéki diákok Kassán csatlakoztak a csoporthoz.

Az első nap II. Rákóczi Ferenc szülőhelyét kerestük fel Borsiban. A Sátoraljaújhelytől három kilométerre található reneszánsz várkastély előtt megkoszorúztuk a fejedelem szobrát, majd az emeleten található emlékszobában emlékeztünk meg az 1676-ban itt született nagyságos fejedelemről. A következő megállónk Kassa városa volt, ahol a történelmi belvárosban tett séta során megismerhettük a város múltját, majd a Szent Erzsébet-székesegyházban közösen felkerestük a Rákóczi-kriptát, ahol örök nyugalomra helyezték a Rodostóból 1906-ban hazaszállított fejedelem és bujdosó társai hamvait. A nap végén a gyönyörű kis szepességi városkában, Iglóban foglaltuk el szállásunkat. Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a város főterén álló római katolikus templom tornya 87 méteres magasságával a legmagasabb Szlovákiában.

A második napon igen gazdag programmal készültek a szervezők, a Szepesség történelmi és művészettörténeti emlékeinek megtekintése várta a diákokat. Az első nevezetesség, amelyet meglátogattunk a Görgeyek ősi birtoka, Toporc volt. Az eredetileg 13. században épült, majd a 16. században reneszánsz stílusban átépített reneszánsz kastély felújítása elkezdődött, de a 20. század második felében a helyi termelőszövetkezet által használt épület elhanyagolt állapotát megdöbbentő volt látni. Majd Szepesbéla és Szepesszombat városait is felkerestük, ahol a gyönyörűen felújított reneszánsz és barokk házakkal szegélyezett városi főtereket csodálhattuk meg. Késmárk városában a Thökölyek 15.században épült várának termeit jártuk be, és ismertük meg a Tátra lábánál fekvő település történetét, majd az újbizánci stílusban épült evangélikus templomban megkoszorúztuk Thököly Imre sírját és iskolánk diákjának vezetésével közösen elénekeltük a Himnuszt, majd átsétáltunk az UNESCO Világörökség listáján szereplő Szentháromság evangélikus fatemplomba, ahol a lélegzetállító barokk belső tér mindenkit lenyűgözött. Nem maradhatott ki a programból a Szepesség koronájának gyémántja, Lőcse városának a megtekintése sem, majd a magyarországi gótika ékkövét, a csütörtökhelyi Szent László templomot és a Szapolyaiak temetkezési helyéül épült kápolnát csodálhattuk meg.

Vasárnap a korai ébresztő után fájó szívvel vettünk búcsút a kollégiumtól, ahol megszálltunk, és elindultunk Görgő felé, ahol a Görgey család kegyúri templomának épült Szent Simon és Júdás templom lábánál eltemetett, 1918-ban életüket a hazáért áldozó Görgey-fivérek sírjára koszorút helyeztünk el, majd a család kastélyát tekintettük meg, amelynek felújítása már folyamatban van. Ebben az átépítés előtti kastélyban élt Mikszáth Kálmán A fekete város című regényének főszereplője, Görgey Pál alispán. Az időjárás nem kedvezett a csoportnak, mert az olykor szemerkélő, máskor szakadó eső mellé egy nem várt esemény hiúsította meg az út folytatását, az egyik busz jobb hátsó kereke durrdefektet kapott, amelyet lelkes és segítőkész Kossuth-diákok segítségével kicseréltek, és a busz ismét útra készen állt. A következő megálló újra egy olyan szepességi település volt, amely UNESCO-védelem alatt áll. Szepeskáptalanban a Szent Márton-székesegyházat sajnos belülről nem tudtuk megtekinteni, de a kívülről is lenyűgöző volt a későromán stílusú bazilika. A branyiszkói ütközet hőseire a korotnoki temetőben emlékeztünk meg, az 1849-es téli hadjárat legjelentősebb ütközetében mintegy kétszáz szlovák és magyar honvéd halt hősi halált. Az utunk utolsó állomása Kassa volt, ahol búcsút vettünk a felvidéki középiskolásoktól, majd elindultunk Miskolcra.

A három nap rengeteg élményt adott a Felvidéki séta miden egyes résztvevőjének. Olyan mintha egy időutazáson vettünk volna részt, a magyar történelem és művészettörténet emlékeit felkeresve, eddig számunkra ismeretlen csodákat fedeztünk fel a gyönyörű Szepességben. A példásan helyreállított polgárházak, templomok és paloták mellett megtapasztalhattuk azt is, hogy bizony vannak olyan kastélyok is, amelyek megmentése és felújításra várnak, különösen a toporci kastély állapota elkeserítő.

A résztvevő diákok az út után beszámolót készítettek élményeikről, ezekből szeretném Markos Kittiét idézni:

„Mi, Kossuth-diákok nagyon örültünk, mikor Kerekes Attila tanár úr felajánlotta nekünk ezt a fantasztikus kirándulási lehetőséget. A program egyedül álló volt, rengeteg információt tudtunk meg a történelmi nagy Magyarországról. Olyan élményünk volt, mintha visszarepültünk volna az időben és egy hosszú, de izgalmas és érdekes földrajz és történelem vettünk volna részt. Különösen nagy élmény volt felvidéki diákokkal megismerkedni és jó volt látni, hogy nagy szeretettel ápolják a magyar nyelvet és kultúrát. Rengeteg barátot szereztünk, különösen jó kapcsolatba kerültünk a miskolci evangélikus gimnázium tanulóival. Nagyon köszönjük a Rákóczi Szövetségnek a lehetőséget, hogy támogatói segítségével minden évben lehetővé teszi, hogy a történelmi Magyarország tájain barangolhassunk, és élményeket szerezzünk.”