Három képet hoztam Nektek zárásként. Két statikusat és egy dinamikusat.

Az első az az ige, amelyet az előbb nagy örömmel hallottam a szenvedélyesen mesélő basszusgitáros testvérünktől, amikor felesége betegségéről és imádságuk meghallgatásáról vallott hitelesen: „Ha kiált hozzám, én meghallgatom” – idézte ő is, és most én is a 91. zsoltár szavait, ami a holnapi napnak, böjt első vasárnapjának is vezérigéje.

Ma hivatalosan – mindenféle szélsőséges protestáns értelmezés szerint is – vége a farsangnak, holnap kezdődik a böjti időszak, ami segít bennünket abban, hogy gondolataink befelé forduljanak, hogy még jobban tudjunk figyelni önmagunkra, egymásra és Istennel való kapcsolatunkra.
Különösen remélem, hogy ez utóbbi fog erősödni, amikor a zsoltáros biztatása kísér el bennünket egészen nagypéntekig és húsvétig.
A második egy személyhez kötődik, egy kedves lelkész kollégához, baráthoz: Andorka Eszter éppen ma 10 éve halt meg. 2003. február 16-án gyilkolták meg otthonában. Esztus 33 éves volt, és nagyon szerette volna az előző órában itt játszó Amaro Del zenekart, hiszen neki is nagyon sok roma barátja, fogadott fia volt. Örülök, hogy ezzel a hitvalló zenével most az ő nagyon sokszínű és folyamatosan Krisztusból táplálkozó életére is hálával emlékezhetünk.
A harmadik képhez pedig – ahogy ígértem – egy kis mozgás is kapcsolódik. Járok egy pszichodrámacsoportba, ahol a tegnapi élményem a következő volt: a protagonista (a csoporttárs, akinek az életéből eljátszottunk néhány jelenetet) nagyon boldog és megkönnyebbült volt játéka végén, amikor a csoportvezetőnk azt kérdezte tőle, hogy fokozhatjuk-e még az ő örömét. Azaz megengedi-e, hogy túlcsorduljon? Engedte. Azt kérte tőlünk a csoportvezetőnk, hogy ringassuk el ezt a csoporttársunkat. Megtettük. Kötelet fontunk kezeinkből tizenketten, ő felfeküdt rá, és ringattuk. Sokáig. Ezzel túlcsordult. Az az isteni szeretet, amit nem tudunk kiérdemelni. Csak kapjuk.
Így kérem, hogy most álljunk fel, fogjuk meg egymás kezét, csukjuk be szemünket, és kezdjünk el jobbra-balra ringatózni! Hagyjuk magunkat ringatni, engedjük, hogy túlcsorduljon… 

Így kísérjen utadon:
-    Nyáry Krisztián kreativitása
-    Ócsai Zoli reggeli szeretetcsomagja
-    Kubiszyn Viktor példaadó változni akarása
-    a U2 Jesua-fájának reménysége
-    püspökeink őszinte család- és egyházféltése
-    az Evangélikus Fiatalok Oldala tagjainak missziós lelkesedése
-    a teológus zenészek igényessége
-    Kövesdi Miklós derűje és Szunyoghy Zsolt játékszeretete
-    az Ökumenikus Segélyszervezet elkötelezettsége a világ jobbításáért
-    a beszélgetőpartnerek, szervezők, kiállítók lelkiismeretes felkészültsége
-    a Láthatatlan színházasok spiritualitása
-    a nosztalgiaszoba előtoluló emlékei
-    Andorka Esztus élete és halála
-    a soltvadkertiek várakozó reménysége
-    a Szélrózsa Band hitvallásszerű profi előadása
-    az Amaro Del hiteles bizonyságtétele
-    a böjti utat végigjáró Krisztus Urunk élete, halála és feltámadása!
Azt kérem, hogy most álljunk meg a ringatásból, de még egymás kezét fogva mondjuk el együtt a Jézustól tanult imádságot.
Most pedig fogadjátok az áldást: 
Áldjon meg Benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Ámen.