Szeretettel a XX. századról? Egy Sztehlo-gyerek visszaemlékezései

Szeretettel a XX. századról? Egy Sztehlo-gyerek visszaemlékezései

Share this content.

Szöveg: Laborczi Dóra, fotó: Madácsi Zoltán
Andrási Andor, a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány alapítója, a Sztehlo Gábor által életre hívott Gaudiopolis egykori polgára, a Márti és a kettős identitás című kötet szerzője idén Levelek a túlvilágra címmel életrajzi könyvet írt, amelyet nemrég mutattak be az Írók Boltjában.

 

A kötet a gyermekotthonban töltött évek mellett a huszadik század nehezen feldolgozható és máig kibeszéletlen hazai eseményeit alulnézetből, egy rendkívül izgalmas egyéni és családi történeten keresztül mutatja be. Bizonyítva, hogy a legnehezebb időszakok kellős közepén sem szükségszerű, hogy kivesszen a derű, az emberség és a szeretet. 

„Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki jól akar szórakozni, aki ki akarja fejezni tiszteletét és látni akarja, milyen az, amikor egy ember mindenhez, amit csinál, szeretettel tud fordulni” – ezekkel a szavakkal köszönte meg kiadója, Oriold Károly Andrási Andor második, Levelek a túlvilágra című életrajzi regényét a kötet bemutatóján, az Írók boltja színültig megtelt galériáján.

A kötetről és a bemutatóról azért szólunk bővebben, mert jelentős részét teszi ki (a második világháború idején mintegy 1500 gyermek életét megmentő) Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nevéhez kötődő Pax gyermekotthonról és az abban megalakult Gaudiopolis gyermekállamról szóló rész, hiszen a szerző négy éven át volt az otthon lakója, Sicke becenevű meghatározó karaktere. A bemutató különleges, kedves és baráti hangulatát, valamint Sztehlo Gábor egyéni életutakra gyakorolt hatását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kötetet egy másik ex-gaudiopolisos, Sárközi Mátyás író mutatta be, így egyidejűleg két Sztehlo-gyerek történetét ismerhettük meg.

„Szemben a fiúk többségével, én egészen az ott tartózkodásom végéig, csaknem 4 évig, nagyon jól éreztem magam az otthonban. Ha visszatekintve most megpróbálom megfogalmazni, hogy mitől szerettem annyira ott lenni és mi az, ami annyira hatott rám azokban a kamasz éveimben, akkor jutok el szükségképpen Sztehlo Gábor példamutató személyiségéhez, tekintélyt parancsoló közvetlenségéhez, mindenen keresztül megnyilvánuló emberségéhez, másrészről a bátor, újszerű pedagógiai elképzeléseihez és szervezőkészségéhez. Azt hiszem mindezen tulajdonságok egy alapvető forrásból táplálkoztak, és ez a szeretet.” - emlékszik vissza kötetében a szerző.

A könyv megírásának fő motivációját ugyanakkor elsősorban nem a gyermekotthonban eltöltött évek adták, hanem egyrészt a sikeres első kötet - a Márti és a kettős identitás - utáni „kiadói noszogatás”, másrészt az ősök fáradozásainak és a család tragédiáinak a feldolgozása, tisztelgés a nehéz sorsú szülők előtt. Végül, de nem utolsó sorban a fiatal generáció tájékoztatása arról az időszakról, amikor kamaszként éhezni kellett, egyetemistaként pedig az ember egy forradalom kellős közepén találhatta magát. Andrási Andor '56-ban ugyanis éppen az ELTE Természettudományi karának hallgatója volt. Október 23-án részt vett a felvonuláson, majd mintegy kétszáz ember élelmiszer-ellátásának szervezésében (majd két hónapon keresztül lebonyolításában) vett részt a forradalom háttér országát adó egyetemen megnyitott válság-konyhán. 

„A felvonulás napján elmentem a Kossuth térig, ahol követeltük Nagy Imrét, majd hazamentem Csillaghegyre. Másnap bementem az egyetemre, és ott maradtam egészen karácsonyig. Pacifista vagyok, így egyértelmű volt, hogy fegyvert nem fogok, de részt akartam venni az eseményekben. Az ellátás összeomlott, ezért megnyitottuk a Pannónia szálló konyháját. Vidékről lovaskocsikkal hozott élelmiszert dolgoztunk fel, és körül-belül kétszáz embert láttunk el” - mesélte a szerző a bemutatón.

Az ehhez hasonló történeteket hallgatva igazat adhatunk annak az állításnak, melyet az esemény elején Sárközi Mátyás vetett fel: „Mindenki élete regény, de azoké, akik átélték '44-et vagy '56-ot kalandregény, vagy inkább rémregény.”

Andrási Andor 1933-ban született. Nem alakítója, hanem sok, nehéz sorsú értelmiségi kortársához hasonlóan, részese volt a huszadik század kanyargós, hepehupás magyar történelmének. Visszaemlékezései tehát szubjektívek ugyan, de hitelesek, hiszen a szerzőnek nem fűződik érdeke a múltbéli események felnagyításához vagy elbagatellizálásához. Kedélyes, humort sem nélkülöző, szelíd stílusa, és a minden mondatán átsugárzó humanizmus igazán olvasmányossá teszik olyan „kalandok” leírását, amelyeket a legújabb generáció tagjai, aligha tudnak elképzelni.

A kötet az idei Ünnepi Könyvhéten a Flaccus kiadó pultjánál megvásárolható, ahol a szerző június 7-én, vasárnap 15 órától dedikál.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!