Szerinte a problémák magukban foglalják a saját megoldásukat is. „Olyan világban élünk, ahol úgy adják el a gyermekeket mint az állatokat, csak gyakran még alacsonyabb áron” – fogalmazott Satyarthi, aki nagy beleéléssel érvelt amellett, hogy a gazdaságban és a gyermekjogban több etikára lenne szükség. „Vissza kell adnunk a gyerekeknek a gyerekkort, vissza kell nekik adnunk az álmaikat és a szabadságukat – különben nem vagyunk civilizáltak” – vallja a 61 éves indiai vendég.

A Kirchentagon újra és újra szerencsénk van olyan nemzetközi vendégeket meghallgatni a fejlesztési politika és a nemzetközi együttműködés kérdéseiről, akik mind tartalmi mondanivalójuk erejével, mind személyes elkötelezettségükkel és lelkesedésükkel mély benyomást tesznek ránk. Ilyen volt például a korábbi években Desmond Tutu dél-afrikai püspök és Nelson Mandela barátja, Muhámmád Junusz bangladesi közgazdász, valamint Wangari Maathai, kenyai polgári jogi aktivista. Idén az elmúlt évben Nobel-békedíjjal kitüntetett indiai polgári jogi aktivista, Kailash Satyarthi gondolatait hallgathatta meg a Kirchentag közel kétezer részvevője.

Előadásában arról beszélt, hogy az üldözöttek, megalázottak és hátrányos helyzetűek érdekében folytatott fáradhatatlan tevékenység minden ellenállás ellenére olyan előrelépéseket eredményezett, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak. Az indiai aktivista harminc évvel ezelőtt járt először Németországban. Akkoriban a gyerekmunka kérdése még nem szerepelt a napirenden, és Satyarthi indiai és pakisztáni barátai kételkedtek abban, hogy a német fogyasztókat érzékennyé lehetne tenni a gyerekmunkások sorsa iránt, azonban ennek az ellenkezője bizonyosodott be.

Satyarthi a „Mennyi etikát bír el a gazdaság?” kérdéssel foglalkozó színpadon beszélt, ahol a textilipar konkrét példája alapján arról volt szó, hogy mennyire szabadna Európában olyan ruhákat értékesíteni, amelyekről tudjuk, hogy emberhez nem méltó körülmények között készültek, például gyerekmunkával, túl hosszú munkaidőben, alacsony fizetésért, az előállító üzemekben uralkodó elégtelen biztonsági körülmények közt.
Satyarthi keserű szavakkal beszélt a számtalan ázsiai országban mai napig elterjedt gyerekmunkáról. 1988-ban egy általa szervezett, híressé vált, gyerekmunka elleni nemzetközi meneten közel 80 000 gyermeket szabadított fel a „rabszolgamunkából”. Most arról számolt be, hogy az elmúlt években szervezett számtalan kampány és az ENSZ 150 tagállama által ratifikált gyerekmunka elleni konvenció következtében a dél- és délkelet-ázsiai országokban jelentősen csökkent a gyermekmunkások száma. „A békét képviselem” – mondta és arra utalt, hogy a kitartó kampányok végül megtették a hatásukat.

Az indiai vendég arra szólította fel a németeket, hogy legyenek nemzetközileg aktívabbak a gyermekmunka és a kizsákmányolás elleni harcban, hiszen ma még közel 158 millió gyermeket használnak gyerekkatonaként, olcsó munkaerőként vagy prostituáltként és 58 millió gyermek még soha nem látott iskolát. A jelenlegi gazdasági globalizáció Satyarthi szerint nem vezet fenntartható, emberi méltóságot biztosító társadalomhoz. „Amire szükségünk van, az az együttérzés globalizációja” – zárta le nagy tapssal ünnepelt előadását.