Angela Merkel nem nyilatkozott határozottan az olyan aktuális problémákról, mint a G7-es csúcs, a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP) szóló vita vagy a görögországi válság, hanem kizárólag a „Digitalizáció és bölcsesség” kérdéskörre koncentrálva feltárta a téma politikai és gazdasági vonatkozásait. Beismerte, hogy számára nem csak örömre ad okot a hétköznapok digitalizálódása, a mobilok, az okostelefonok és iPad-ek által. Bosszantó, ha egy személyes beszélgetést megzavar egy telefonhívás: „Néha attól tartok, hogy a telefon előbbre való a közvetlen beszélgetőpartnernél”. Mivel az élet szinte minden területét összefonó digitalizáció folyamata már nem fordítható vissza, fontos feladat marad, hogy elsajátítsuk annak módját, hogy hogyan lehet az új technológiát megfelelően és bölcsen használni.

Új értékrend

Vajon bölccsé tesz a digitalizáció, vagy inkább a bölcsesség elvesztését jelenti? A kancellárasszony így gondolkozik erről: „Minden korszaknak ki kell fejlesztenie a saját bölcsességét”, azaz bölcsen és megfelelően kell reagálni az új kihívásokra. Ehhez Merkel szerint új értékrendre van szükség, amely nem azt jelenti, hogy el kell dobni az eddigi értékeket. Sok hagyományos mérce megmarad. „Gondoljanak csak a német alaptörvény első cikkében rögzített emberi jogokra.” Az internet, a facebook és hasonlók adta új lehetőségekre úgy kellene tekinteni, amelyek új formáját biztosítják az emberek közti kommunikációnak és a gazdasági fejlődésnek.

Vitatott projekt

Az előadás utolsó pontját különösen hangsúlyozta a kancellárasszony. Emlékeztetett arra – a német kormány és a gazdaság közösen fejlesztett, sokat vitatott „Ipar 4.0” nevű – projektre, amelynek célja leegyszerűsítve az, hogy az iparban és a gazdaságban minél intenzívebb együttműködés valósuljon meg ember és gép között. Merkel kiállt a projekt mellett és arra figyelmeztetett, hogy ha Németország nem kötelezné el magát minden erejével a számítógép által vezérelt termelés mellett, akkor nemzetközi viszonylatban hátrányos helyzetbe kerülne. Szerinte összeurópai szintű feladat az, hogy helytálljunk a jelenleg piacot uraló amerikai vállalkozásokkal szemben.

Harald Lersch, müncheni filozófus és fizikus szkeptikusan nyilatkozott a sebes technológiai fejlődésről; az a benyomása, hogy az összes fejlődést figyelembe véve már „senki sem tudja pontosan, hogy mi történik. Csak azt érzékeljük, hogy csúszós lejtőn mozgunk; de vajon érzékeli ezt a politikai is?”

A politika csak reagál

A kancellárasszony szerint nem fogadható el az ilyen mértékű szkepszis. Utalt arra, hogy a politika mindig is a már folyamatban lévő fejlesztésekre reagált: „Először alkották meg az autókat, és csak utána szervezték meg a közúti közlekedést, nem fordítva”. Szerinte annyi mindenesetre világos, hogy „nagyon sokat kell azon dolgoznunk, hogy az embereknek megfelelő szabályozást teremtsünk. Ám ez az emberiség történelmében eddig mindig sikerült!”

Merkel megértést mutatott azok iránt az emberek iránt, akiknek túl gyors a fejlődés, akik belefásulnak és úgy érzik, hogy nem tudják az eseményeket követni. Nekik segíteni kell, hogy kiigazodjanak a megváltozott társadalomban. „Bátorító társadalommá kell lennünk és mindenkit biztatnunk kell új dolgok megtanulására” – fogalmazott előadása végén a kancellárasszony.