A szőlőszem kicsiny gyümölcs, mégis hány száz és ezer napsugár érinti meg, amíg megérik – figyelt fel rá Petőfi Sándor. És hány millió fénysugár szívódik bele a cseresznyébe, a meggybe, a barackba, az almába és a körtébe, mielőtt az asztalunkra kerül, hogy rajta keresztül is élvezhessük a napfény ízét. A földből, a vízből és a levegőből, a gyümölcsfa génjeibe kódolt parancsok irányítása mellett, a fény hatására táplálék és zamat születik.

Kezdetben volt a fény. Legyen világosság! – mondta Isten a teremtés első napján, és a világ megtette az első lépést az élet felé. Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az övé lesz az élet világossága – mondja Jézus ma is, és akik hallgatnak rá, azokban növekszik az élet. Mint a szőlőszemben az illat és a cukor, ami egy jó pillanatban valakinek boldogságot fog ajándékozni.

Ellentmondásos, néha szélsőségesen szeszélyes évszak a nyár. A korai hajnal és a hosszúra nyúló délután között gyakran szinte perzsel a nap heve, de el is takarhatják az eget a viharfelhők, hogy a gyümölcsüket érlelő fákat meglepjék egy-egy kiadós jégesővel. A nyár átmenet az ígéret és a beteljesülés között. Látjuk az aprócska, világoszöld gyümölcs-kezdeményeket, de még nem tudjuk, mit fognak belőle megérlelni a sugarak úgy, hogy közben a gyümölcsfa ága is elbírja a terhét, és ne hulljon le a gyümölcs éretlenül.

Átmenet a nyár az ígéret és a beteljesülés között a mi személyes fejlődésünk szempontjából is. Ilyenkor a diákok hosszú vakációra mennek, és sok felnőtt is igyekszik legalább egy rövid időre megszabadulni a munkahelyétől, hogy pihenjen és érlelődjön. Nyáron könnyebben öltözködünk és félretesszük a kötelességeinket, hogy jobban kitehessük magunkat a fény hatásának is. Mintha egy szem cseresznye vagy alma lennénk, arra várunk, hogy a fény megérlelje bennünk mindazt a zamatot és értéket, ami a munkás hétköznapok során belénk épült. Most félretesszük a munkát, és megfürdünk a fényben. Arcunkat a Világ Világossága felé fordítjuk. Hadd kerüljön napvilágra minden jó, ami bennünk lakozik!

Hogy mit hozott számunkra a nyár, ez a szeszélyes, átmeneti évszak, abból valamit majd ősszel fogunk tudni felmérni. Ha újra találkozunk az iskola falai között, vagy ha nem itt, a város valamelyik pontján, és ki-ki a csillogó szemével átad majd valamit abból, amit a nyári nap sugarai megérleltek benne. Élmények, felismerések, elhatározások, letisztult bölcsesség, visszanyert, vagy újként megtapasztalt nyugalom – ki tudja ma, mi fog majd csillogni a szeptemberi szemekben. Árad a napfény, megszólít a Világ Világossága, mi pedig érlelődhetünk – Isten dicsőségére, egymás javára, és a magunk boldogságára.

Ha pedig a nyár során sötét lesz, gyújtsunk villanyt, és hagyjuk, hogy réges-régi napsugarak szabaduljanak ki az anyag megtartó szerkezetéből, s legalább egy lépésnyi utat megvilágítsanak előttünk...

A szerző a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze.