Nem mondom, izgalmassá tették egyhangú hétköznapjainkat! Ennek ellenére jól szórakoztunk, csodaszép helyeket láttunk és amennyire csak tőlünk tellett – kapcsolatokat építettünk és fantasztikusan éreztük magunkat. 

Ezt az utat csak ajánlani tudom mindenkinek! Ha angolul, ha németül (vagy mindkét nyelven) tudsz, és megteheted, jelentkezz! Ha unalmas partnert fogsz is ki, próbáld meg nyelvgyakorlási útnak felfogni (még ha nem is beszél veled a partner...fagyit még kérhetsz németül ;) ) Csodás élmény lehet egy teljesen más család életébe, szokásaiba és hagyományaiba betekinteni, még ha azt is érzed abban a pillanatban, hogy szívesebben futnál egy Szigetkört... Tapasztalat. Türelem. Tolerancia. Csak gondolj ezekre.

Az ottani iskola, a Wilhelm Löhe Schule működése teljesen szokatlan volt. Az intézmény három iskolarészre oszlik, szinte három iskolára, amelyek különböző szintű képzést adnak. Csak a gimnázium tart 18 éves korig, a többinek előbb vége. Külön érdekesség, hogy alsó tagozatosok és huszonévesek egyaránt járnak ide.

Az órák beosztása is más volt. Az első két óra között nincs szünet, hanem csak annyi időd van, hogy egyik órádról a másikra átrohanjál. A második óra után van egy 20 perces szünet, amikor a diákok el tudnak menni büfébe, kanapékra leülni, a tanárok kávézni, stb. Külön van egy "szünet aula", ahol van falmászás, csocsó, pingpong, és ülőalkalmatosságok. Ha valaki nem akar nagy hangzavarban ülni, elmehet egy külön kis szobába, ahova (persze tanári felügyelettel és szervezett időpontban, szakkörszerűen) visszavonulhat meditálni, imádkozni, halk zenét hallgatni, olvasni, esetleg halkan beszélgetni. A nagyoknak (kb. 11.-től felfele) külön, a kicsiktől elkerített helyiségben ülhetnek és uzsonnázhatnak csöndben, mondom CSÖNDBEN.

Ezek alapján már megállapíthatja minden Kedves Olvasó, hogy egy, a mi iskolánktól és országunktól teljesen eltérő, idegen, részben ismeretlen kultúrát ismerhettünk meg.

Heinczinger Márton 8.A

(Thimo Kriegbaum cserediákja)

Tudósítás Nürnbergből

Ismét egy felejthetetlen hetet tölthettünk Nürnbergben április közepén. Kinek pozitív, kinek kevésbé pozitív szempontból volt felejthetetlen ez a hét nap, de mindnyájan elmondhatjuk, hogy sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk.

Már az odafele úton is adódtak váratlan helyzetek, de végül mindenki épségben és biztonságban megérkezett a cserediákja családjához.

Ezt a hetet különösen köszönjük kísérőtanárainknak, Ittzés Szilvia és Szathmáry Adrienn tanárnőknek, valamint a német szervezőknek, akik a programokat szereztek.

A heti programok közül előkelő helyet kapott népszerűségben a DokuZentrumban és a Dürer-házban hallott vezetés, valamint a würzburgi városnézés. Abszolút külön- és közönségdíjas a Germanisches Nationalmuseum XIX. századból ittragadt szigorú nevelőnője, aki múzeumvezetőként próbált minket megnevelni.

Összességében megfáradva bár, de törve nem jöttünk haza egy tavaszi délután a Keleti pályaudvarra.

Sivák Veronika 10.c