A báró Podmaniczky család a 18–19. századi magyar kultúrában című konferencia számos szempontból mutatta be és elemezte a lutheránus arisztokrata família szellemi és tárgyi hagyatékát. Történelmi, irodalmi, zenei, egyház- és művészettörténeti, de még kert- és tájépítészeti előadások is elhangzottak a Galga-parti város evangélikusságának gyülekezeti termében.

A résztvevőket és a hallgatóságot az aszódi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Lőrincz Csaba és aszód polgármestere, Sztán István köszöntötte. a változatos és magas színvonalú előadások sorát Poór János professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara (ELTE BTK) Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője nyitotta meg.

Az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, Kertész Botond a Podmaniczky bárók szerepét vázolta a magyar evangélikus egyház 18– 19. századi történetében. Ebben az időszakban három Podmaniczky is betöltött egyházkerületi felügyelői tisztséget: János 1760–1778, Frigyes 1867– 1873 között a bányai egyházkerületben, Károly pedig 1826-tól 1835-ig a Dunántúlon. Vagyoni helyzetüknél fogva mecénásai voltak gyülekezeteknek, iskoláknak, más egyházi kezdeményezéseknek. Csakúgy, mint Beleznayné Podmaniczky Anna, aki a pilisi és a pesti evangélikus gyülekezet életében játszott döntő szerepet. 

A Podmaniczkyak kulturális és tudományos kapcsolatrendszerével több előadó is foglalkozott. Sz. Kristóf Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa a főúri család két tudós tagjának, Józsefnek és Károlynak Alexander von Humboldt német természettudóssal való találkozását és annak hatását taglalta.

Tari Lujza, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Podmaniczky Károly magyar zenét közvetítő szerepéről értekezett, amely Carl Maria von Weber német zeneszerző, karmester műveiben érhető tetten.

Balogh Piroska, az ELTE BTK 18–19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének adjunktusa a Podmaniczkyak és a Hunfalvyak kapcsolatának irodalomtörténeti hatásait mutatta be, míg a tanszék vezetője, Szilágyi Márton professzor a Beleznayné Podmaniczky Anna irodalmi szalonja körüli legendákat vizsgálta.

Az aszódi evangélikus gyülekezet nyugalmazott lelkésze, Detre János a Podmaniczky János építtette, 1727-ben felszentelt templomban tekintette át az épület történetét, majd előadásában a János lelki végrendeletnek nevezett verses írást elemezte. Érdemes idézni a lírai hitvallás címét: Boldog halálnak Hajócskája melyen kegyesen meghalni készülő Lélek az Halandóságnak örvényes tengerén evezvén Mennyei Halhatatlanság Rév Partjához Szerencsésen jutni Igaz Hitbül kívánkozik.

Az aszódi kastély Podmaniczky I. Sándor által létesített botanikus kertjének történetét és katalógusát Ombódi Ildikó, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza ismertette.

A falfestés szimbólumrendszerét magyarázta a még jelenlegi állapotában is impozáns kastély keleti szárnyának pavilonjában Serfőző Szabolcs, az Iparművészeti Múzeum tudományos főmunkatársa. A Podmaniczky I. Sándor evangélikus hitvallását és személyes értékrendjét tükröző falfestmény központi alakja a megigazító hit allegóriája, de a kép egésze a keresztény hit és erény győzelmét hirdeti a pogány és bűnös világ felett.

A kastély 1891-ben került a Magyarországi Evangélikus Egyház birtokába, leánynevelő intézet működött benne egészen 1948-ig. az igencsak leromlott állapotú épületegyüttest az egyház idén átadta a Forster Gyula nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központnak.

A gazdag tematikájú konferencia előadásait a szervezők tanulmánykötetben is meg kívánják jelentetni.