Központi téma lett a hazai közbeszédben és politikában a menekült-kérdés. A Káncz Csaba nemzetközi szakértő által moderált beszélgetésen Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, Meszerics Tamás, európai parlamenti képviselő (LMP), az EP Külügyi Bizottság tagja és Glied Viktor, politológus-történész, migrációkutató ült egy asztalhoz, hogy különböző perspektívából, de párbeszédre készen beszélgessenek a bevándorláspolitikáról.

Okok és okozatok…

A beszélgetés elején Glied Viktor ismertette, hogy „világméretű és bonyolult kérdésről van szó, hiszen ma körülbelül 60 millió illegális migránsról, és megközelítőleg 300 millió olyan emberről lehet beszélni, akik valamilyen nyomás hatására lakhelyüket elhagyni kényszerültek.” A migrációkutató rámutatott, hogy az ehhez vezető folyamatok közül kiemelkedik az embercsempész bandák professzionális hálózattá alakulása, valamint az 1990-es évek infrastrukturális átalakulása is, hiszen a közlekedés fejlődésével a leszakadó országok lakói számára is elérhetővé vált a világ.

Meszerics Tamás hangsúlyozta, hogy a 60 millió menekült legnagyobb része Európán kívül, saját kontinensén mozog. „Tavaly Európába 150-170 ezer menekült érkezett, ez a szám idén elérheti a 300 ezret. Fontos látnunk, hogy ez a szám több mint a tavalyi, de a világ menekültjeinek számarányában nagyon kis szelet” – hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő.

Kulturális különbségek

Prőhle Gergely egyetértett azzal, hogy a Föld menekültjeinek számát tekintve elenyésző az Európába érkező menekültek száma. A nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár ugyanakkor kiemelte, hogy a kulturális különbségek jelentősen megnehezítik az integráció lehetőségét. „Az értékkülönbségek, az eltérő kulturális és vallási nézetek miatt a kevés számú bevándorló nagyobb hangsúllyal jelenik meg” – fogalmazott a helyettes államtitkár, aki példaként a skandináv országokat említette, ahol bár időben elindítottak egy átfogó integrációs politikát, intézményrendszert építettek ki, mégis, törekvésük kevésbé lett sikeres, mint gondolták.

„Mind a magyar, mind a nyugat-európai jobb oldali pártok rászálltak az integráció kérdésére és azt kampányként használják” – fogalmazott Meszerics Tamás, aki szerint „az integráció kérdése nem kulturális probléma”. Az LMP-s képviselő szerint a menekültek valami elől hagyják el országukat, ezért integrálódni szeretnének. „Valóban vannak konfliktusok, de ezt egy töredék csoport generálja, akiket nem lenne szabad azonosítani az összes menekülttel” – hangsúlyozta Meszerics.

Prőhle Gergely a kulturális különbségek okozta probléma láttatását Németország példáján keresztül is szemléltette. „Németország hosszú időn keresztül befogadó ország volt, mára azonban ott is látják, hogy a második és harmadik generáció esetében is komoly problémák lehetnek. „Az integráció sokszor akadályokba ütközik, melyről érdemes beszélni ahhoz, hogy azzal valamit is kezdeni tudjunk” – fogalmazott a helyettes államtitkár.

„Nyugat-Európa lépéshátrányban van és ezt mára nem is tudja feloldani” – fogalmazott Glied Viktor. „Az integráció kérdését olyan szinten túlléptük, hogy ha most elkezdenénk annak teljes szintű kiépítését, akkor is csak 15-20 év múlva éreznénk hatását” – állapította meg a migrációkutató.

Az egyház és a civil társadalom oldaláról

A felekezetek szerepvállalásáról és annak megítéléséről kérdezte Káncz Csaba beszélgetőtársait. Prőhle Gergely beszámolt arról, hogy a hívők körében súlyos viták vannak a kérdésben, melyet a politikai szimpátia tovább színesít. „Az evangélikus egyházban az év igéje a »Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére« (Róm 15,7). Az irgalmas szamaritánus példázata szintén egyértelmű megközelítést ad. E mellett híveink között érthető az a megközelítés is, hogy a keresztény közösségek védelme is hangsúlyos, így a befogadás lelkülete együtt él a saját lelkület védelmével.” A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője hangsúlyozta, hogy a felekezetek felszólalásaikban a menekültek megsegítése mellett vannak, hangsúlyozzák, hogy segíteni kell őket, hogy saját hazájukban védelemben lehessenek, valamint akik más országokba kényszerülnek, nekik biztonságot kell nyújtani. „A Magyarországi Evangélikus Egyház a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködve Nagyfán kezdett aktív segítséget nyújtani, ahol gyermekeknek biztosít ellátást.” Prőhle Gergely az egyházi szerepvállaláson túl a civil társadalom megmozdulását, érzékenységét kiemelve leszögezte: „A felekezeti megmozdulások, a Facebook csoportok által szerveződő önkéntes segítségnyújtások és a civil társadalom segítő ereje is jelzi, hogy Magyarországon van szolidaritás.” Az országos felügyelő hangsúlyozta, hogy érdemi segítségre van szükség, nem szabad pártpolitikai eszköznek tekinteni a menekültek helyzetét.

„A történelmi egyházak példát mutatnak a társadalomnak” – fogalmazott Meszerics Tamás. Az európai parlamenti képviselő szerint „azzal, hogy az evangélikus egyház nemcsak nyilatkozatokban fejezi ki szolidaritását, hanem valós segítséget is nyújt, különösen jó utat mutat.” A keresztény-zsidó kultúra védelme kérdésében Meszerics úgy látja, hogy a fő kérdés az, hogy „a marginális csoportokat tudjuk-e integrálni.”

Magyarország és/vagy Európa

Meszerics Tamás szerint a problémának nincs tagállami megoldása, európai szintű kezelésre lenne szükség. Magyarország vonatkozásában az LMP-s képviselő kiemelte, hogy a határőrség visszaállításával, a menekültstátusz gyorsabb elbírálásával lehetne segíteni. Arra a hallgatói kérdésre, hogy az LMP-nek mi a hosszú távú menekültügyi stratégiája, az európai parlamenti képviselő azt mondta, hogy ez alapvetően európai szintű kérdés.

Glied Viktor hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi helyzet nem nevezhető népvándorlásnak. A klímaváltozás okozta feszültségek, a belső háborúk és számos tényező figyelmeztet bennünket, hogy eljöhet az az idő, amikor valóban népvándorlás lesz. Erre fel kell készülni, külön, erre szakosodott politikát és stratégiát kell kialakítani, hiszen mindenki felelőssége, hogy ez miként fog alakulni.

„Nincsen tragikusabb annál, amikor emberek tömegesen fulladnak bele a Földközi-tengerbe. Ennél kevésbé súlyos probléma az, hogy tudnak-e mosakodni, vagy éhesek-e azok, akik a magyar határhoz érkeznek, de ettől még Magyarország mint befogadóállam helyzete, nem könnyebb, mint Olaszországé" – fogalmazott Prőhle Gergely. 

A beszélgetőtársak között teljes egyetértés fogalmazódott meg abban, hogy mind a magyar, mind az európai közbeszédben teljes fogalmi keveredés alakult ki a migrációs kérdésben, mely nehezíti a valós párbeszédet, a korrekt tájékoztatást. Az Ökopolisz Alapítvány által rendezett dispután téma volt még a jobboldali és baloldali pártok általi megközelítés, a Földközi-tengernél folytatott megfigyelések, az Európai Parlamenten belüli viták valamint a sivatagodás és a vízhiány miatt kialakult feszültségek is.

Az Ökopolisz Alapítvány jóvoltából a beszélgetés teljes terjedelmében megtekinthető: