Ki ne szeretne győzni? Ki az, aki nem sorakozik fel örömmel a bajnok mögé ezt kiáltva boldogan: „Én is a győzteshez tartozom!” Istentől kérhető és kapható győztes életre hívogattuk azt a negyven gyermeket, akik három gyülekezetből – Sikátor, Várpalota, Tés – érkeztek a tési parókiára, hogy hat napon át Józsué történetén keresztül egyre inkább megismerjék a győzelem Urát.
Győztes hetünk volt: minden délelőtt megtanultunk egy-egy aranymondást a Bibliából, és ezeket a hét végén az általunk készített tési szélmalom makettjének hat lapátjára ragasztottuk fel. Megtudtuk Istenről, hogy Ő megerősít, megóv, győzelmet ad, mennybe visz, azt akarja, hogy szentek legyünk, hogy benne bízzunk. Papírtrombitát készítettünk, és fújtuk, mint Jerikó falainál Isten népe. És omlottak a falak a szívekben, Isten és ember, ember és ember között. És ahogy dőltek a falak, ilyen mondatok szabadultak ki a gyermeklelkekből: „Én hogyan lehetek Isten gyermeke?” „A szüleim is ott lesznek a mennyben?” „Én is akarok magamnak Bibliát!” „Nagyon fogok figyelni a templomban, mert ott maga Isten beszél hozzánk.”
Aztán hullottak a számok a fejekről az erdei számháborúban, a jóleső hidegvíz a nyakunkba a vízi vetélkedőn, a nyílvesszők a léggömbökkel tarkított céltáblába, a gyerekek a medencébe, a barlangászat helyett kapott felhőszakadás a fejünkre, a bibliai- és a hagyományos foci góljai a hálóba. De a legfontosabb, hogy az Ige magja hullott a szívekbe, hogy ott később felnövekedve harminc, hatvan vagy százszoros termést hozzon.
A tábor képei ITT érhetőek el.