Sokan már délelőtt megérkeztek Borospatakára, hogy megkezdjék az előkészületeket az ittlétre: sátrakat állítottak fel, matracokat fújtak fel, hálózsákokat készítettek elő. Voltak, akik a sátrak mellett az iskola épületében, a skanzen házaiban, vagy magánházaknál kaptak elszállásolást, így végül mindenkinek volt hol lehajtania álomra a fejét. 

De nagy volt a jövés-menés a recepció tájékán is, ahol karszalag és nyakbaakasztót, valamint egy összehajtogatható esőkabátot kapott mindenki. Gyimesben ugyanis esőt jósoltak, így egész végig Demoklész-kardjaként lebegett fejünk felett ennek bekövetkezése.

A kora délután az ismerkedéssel telt, régi és új arcok találtak egymásra, beszélgettek az utolsó találkozás óta eltelt időről. A sportosabbak a focipályán edzették magukat, mások belekóstoltak a csíki sörkínálatba. Voltak, akik a környező hegyekre próbáltak feljutni. Tapasztalat, hogy amelyik hegy lentről lankásnak, könnyen teljesíthetőnek tűnik, az közelről bizony alaposan kifullasztja az embert.