Ima fegyveres őrizet mellett

A konklávé a római katolikus egyház kardinálisainak közössége, akik jogosultak megválasztani a pápát, és Róma püspökét, Szent Péter székének betöltőjét. A konklávé szó latin eredete a conclave – szoba szó, ami összefüggésbe hozható a cum clave kifejezéssel, aminek jelentése: kulccsal elzárható. Utalás ez arra a helyre, ahol zárt ajtók mögött, abszolút titkosan választják a katolikus egyházfőt. Voltak időszakok, amikor kifejezetten fegyveresen őrizték a helyet, hogy egy lélek se mehessen se ki, se be, csak az arra jogosultak. Így volt ez például a középkorban is, amire az 1415-ből származó kép is utal.  A fegyveres őrizet a mai napig „kijár” a konklávénak. A „pápaválasztó gyűlés” intézménye az olasz városközösségek mintájára alakult ki és szilárdult meg a 12. század óta. 1059 húsvétján a lateráni zsinat In nomine Domini (Az Úr nevében) kezdetű, pápaválasztásról szóló dekrétumában a kardinális püspökökre, a kardinális diakónusra bízta a tanácskozás jogát, majd a római nép jóváhagyását rendelte el. Ténylegesen azonban a pápaválasztók kardinálisok voltak, formálisan is kizárták a világi uralkodókat a pápaválasztásból. A császárnak megerősítési jogosítványa volt. Elsőször 1198-ban alkalmaztak szavazócédulákat III. Ince pápa választásánál. Az első konklávéra 1241-ben került sor. Akkor még annyival egyszerűbb volt a dolog, hogy mindössze 12 kardinális rendelkezett választási joggal.

Elégetett titkok – szavazás Isten akaratát keresve

A legrövidebb idő, azaz egyetlen nap alatt V. Ince pápát sikerült megválasztani 1276. január 21-én. A leghosszabb konklávé 1005 napig tartott, azaz két év, kilenc hónap és két nap volt a tartama. IV. Kelemen pápa halála után 1268-ban nem alakult ki kétharmados többség. Viterbo városa, amelynek püspöki palotájában volt a választás, úgy határozott, hogy a huzavona után kiéhezteti a kardinálisokat. Csak vizet és kenyeret kaptak, a palota tetőzetét is befedték, és úgy őrizték, hogy semmi és senki be ne tudjon jutni. A konklávé helyéül a 14. század óta Róma, illetve a Vatikán szolgált, de ezt csak 1996-ban rögzítette II. János Pál pápa Universi dominici gregis kezdetű dokumentuma.

A zárt ajtók mögött tartott választás meghatározott ceremónia szerint alakul. Az első napon csak egy választási fordulóra kerül sor, a következő napokon kettőt tartanak délelőtt, kettőt délután. A 2x2 centiméteres szavazócédulára a kardinálisok az általuk favorizált jelölt nevét írják fel jól olvashatóan. Minden cédula ugyanazt a feliratot tartalmazza latinul: „Eligo in Summum Pontificem” – Legfőbb Pontifexként/püspökként választom…, s ide jön a név. Ezután minden kardinális rangja sorrendjében az oltárhoz lép, magasra emeli szavazó céduláját, majd letérdel, s ezt mondja: „Testor Christum Dominum, qui me iudicaturus est, me eum eligere, quem secundum Deum iudico eligi debere” (Tanúmul hívom az Úr Krisztust, aki Bíróm, hogy azt választom, akit Isten akarata szerint választanom kell). Ezt követően a szavazócédulát a szavazatgyűjtő urnába helyezik. A választást segítő három szavazatszedő kardinális ügyel a szabályszerűségre, feljegyzik a már szavazott kardinálisok nevét. 30 eredménytelen szavazás után egyszerű többséggel választják meg az új pápát, ekkor már nem szükséges a kétharmados többség. A jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek megválasztásakor 15 választási forduló volt. Az eredményes választás után megkérdezik a leendő pápát, elfogadja-e a megválasztását. Igen esetében a szavazás helyeként szolgáló sixtusi kápolnában az oltár előtt elhelyezett pulpitusra lép a pápai jelvényekkel kezében, s fogadja a rangsor szerint hozzá forduló kardinálisok engedelmességi ígéretét és köszöntését. Majd a pápaválasztás záróaktusaként a jelenlévőkkel együtt Te Deumot énekel, illetve imádkozik.

Az eredménytelen szavazati fordulók után a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik, ez fekete füstöt képez, s jelzi a kívül valóknak, a Szent Péter téren várakozóknak a választás eredménytelenségét. Amennyiben a szavazás eredményes, a szavazócédulákat száraz szalmán, jó adag kóc hozzáadásával égetik el, ami fehér füstöt képez. A színek egyértelműségének érdekében manapság már bizonyos vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához.

A könnyek szobájától a Habemusig és az első Urbi et orbi áldásig

Miután az új pápa elfogadta és igent mondott a megválasztására vonatkozó kérdésre, ettől a pillanattól fogva gyakorolja a pápai jogokat és kötelességeket. A kardinális dékán ezután felteszi neki a kérdést: „Quo nomine vis vocari?” – Milyen néven hívjanak, mi legyen a neved? Ezt egy nagyon szép jelképes cselekmény követi. A sixtusi kápolna oltárrészének oldalán – Michelangelo hatalmas Teremtés-freskója alatt – található ajtón keresztül az új pápa belép a camera lacrimatoriába, a könnyek szobájába. Ebben a vörös drapériás teremben vesz búcsút az új egyházfő addigi életétől; másik értelmezés szerint ez az a hely, ahol a megválasztott pápa szabad utat enged pár pillanatra örömének. Itt található a fehér pápai reverenda és az aranysujtásos stóla, amit felvesz. Egyedül öltözik fel, majd visszatér a konklávéba, ahol fogadja a már említett tiszteletnyilvánításokat.

A procedúra végén a protodiakónus kardinális a Szent Péter-katedrális áldáserkélyéről ország-világnak bejelenti: „Annuntio vobis gaudium magnum, habemus Papam…” - Nagy örömet hirdetek néktek, van pápánk… Majd az új pápa rövid beszéde után „urbi et orbi”, Róma városának és a világnak szóló áldást ad. Hogy ki lesz ő, és mikor teszi meg ezt, ez még az Úr titka…