Az ezredforduló táján egy lelkészházaspártól üdülési lehetőséget kaptunk feleségemmel Bükbe a termálfürdőbe. A zordon téli napokon jó volt a csodálatos gyógyvízben lubickolni. Egyik este a hotelszoba televízióján láttam Rockenbauer Pál: „Másfél millió lépés Magyarországon” című rendkívül értékes sorozatát. Már korábban is hallottam a túráról, sőt azt is tudtam, hogy film készült az útról, de nem lévén Duna Televíziós lehetőségem, csak itt a büki üdülésen akadtam véletlenül a műsorra.

Az első epizód láttán felmerült bennem a kérdés: Mi lenne, ha az ifjúsággal kerékpártúrát tennénk, fölkeresve az ezer éves keresztyén ország egyháztörténeti helyeit. A kérdést elhatározás követte.

Már kora tavasszal nekiláttam a szervezésnek. Közben a részletek is körvonalazódtak. Elhatároztam, hogy gyülekezeteket keresünk föl. Lehetőleg legyen alkalmunk találkozni a közösség tagjaival. A lelkész személye tűnt a legjobb kapcsolópontnak. Arra kértük, hogy tartson számunkra rövid előadást a gyülekeztet történetéről, életéről. Egyszerű, úgynevezett nomád elszállásolást kértünk.

Imatermek padlóján, a templomkertben sátrakkal, vagy „urambocsá” a templom padjain töltve az éjszakát. Vittünk magunkkal egy énekes, zenés előadást a teremtésről, melyet mi állítottunk össze, majd röviden szóltunk magunkról, a gyülekezetünk életéről. Emlékül a templomunk színes képével megszerkesztett lapot adtunk át a gyülekezet előtt a lelkipásztornak azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék a gyülekezeti irattárba helyezni azt. Az volt az érvünk, hogy legyen „egyháztörténeti” nyoma ennek a túrának. – Milyen jó lesz valamikor, évtizedekkel vagy évszázadokkal később a kutatónak erre az érdekes egyháztörténeti eseményre rábukkannia – melengettük a nem éppen szerénytelen gondolatot.

Legtöbbször a gyülekezetek láttak vendégül, amiért nagyon nagy hála kélt szívünkbe, hiszen a kiváló vendéglős menüknél kategóriákkal jobb a vendégszeretettel és az evangélikus összetartozás bizonyításával fűszerezett meleg vacsora az út közbeni tarisznyás élelemnél. Komoly átélések alanyai lehettünk nemcsak az íz és mennyiség szintjén, de a vendégszeretet felemelő dimenzióiban is. Reggelenként a szállásadó lelkész áhítatával és áldásával keltünk útra következő állomás-gyülekezetünk felé. Útközben minden egyháztörténetileg fontos momentumot megtekintettünk, szintén lelkészeket, gyülekezeti felügyelőket, gondnokokat kérve az ismertetés szolgálatára.

Az út szervezéséhez hozzá tartozott tehát az átgondolt útvonal mentén a kiszemelt gyülekezet lelkészével fölvenni a kapcsolatot. Fontos kutatómunka folyat a környék egyháztörténeti és egyházművészeti látnivalóinak föltárására.

Alapos munkával készült a programfüzet, melyben nemcsak az állomáshelyeket soroltuk föl rövid egyháztörténeti tájékoztatóval, hanem játékos kérdések segítettek az ismeret elmélyítésében. Még egyen pólót is készítettünk, hogy a zsúfolt forgalomban könnyebb legyen az együvé tartozást szemmel tartani.

Komoly szándékunk volt az is, hogy az egyre inkább gyökerét vesztett új generáció ismerje meg egyházi múltját. Döbbenjen rá, hogy az elődök a maguk idejében ugyanolyan „modernek” voltak a saját korukban, mint mi, sőt hűségesebbnek bizonyultak sokszor, mint mi.

Ha úgy adódott, hogy múzeumot látogattunk, vagy az önkormányzat részéről fogadott bennünket valaki, de ha ebédet rendeltünk egy útba eső vendéglőben, nem maradhatott el a névre szóló, előre kinyomtatott emléklap, melyet megpróbáltunk a legnagyobb szeretettel és tisztelettel átadni. Jó volt látni a meghatódást, a készültség sikerét. Persze az emléklap mellé gyakran került a Zákeus Média Centrum videokazettáiból is jó egynéhány.

Általában napi 50 kilométerrel számoltunk. Évente egy hetet jelentett a túra és már a második évben elértük az ezer kilométert.

A büki indíttatás miatt természetesen ezen a vidéken indult a sorozat, melyről filmet készítettünk. Az útvonal előzetes „bejárásakor” elkészítettük a fölvételek nagy részét, melyeket a túra mozgalmas képsoraival együtt szerkesztettünk epizódokká. Íme, az első nyolc epizód címe a fölkeresett gyülekezetek fölsorolásával.

1. A protestantizmus terjedés Magyarországon (26’00”) Celldömölk - Ostffyasszonyfa-Kemenesmihályfa-Uraiújfalu-Nagygeresd-Répcelak-Beled-Vadosfa (1999 / első rész)

2. Növekedés és ellenreformáció (27’02”) Nemeskér – Nemescsó – Meszlen – Bük – Sárvár – Csepreg (1999/B)

3. Az evangélikus egyházzene ösvényein (28’57”) Békéscsaba – Gyula – Szabadkígyós – Mezőberény (2000/A)

4. Evangélium a rónaságban (18’20”) Pusztaföldvár – Tótkomlós – Orosháza – Gyopárosfürdő – Nagyszénás – Szarvas (2000/B)

5. Evangélikusok Palócföldön (20’04”) Szügy – Szécsény – Patvarc – Balassagyarmat – Csesztve – Cserhátsurány (2002/A)

6. Galga- völgyi gyülekezetek (26’51”) Terény – Vanyarc – Galgaguta – Iklad – Domony – Aszód (2002/B)

7. Van örök kincsünk (26’18”) Vizsoly – Hejce – Tolcsva – Sárospatak – Tiszanagyfalu (2003/A)

8. Hosszútűrők (24’39”) Debrecen – Nyírtelek – Nyírszőlős – Nagycserkesz – Vargabokor – Nyírpazony – Nyíregyháza (2003/B)

A 6-10 perc hosszúságú szegmensek miatt a sorozat jól használható hitoktatásban és bibliaórai keretek között.