„Arra vágyom, hogy (…) az újszövetségi tanítás ösztönözzön bennünket, hogy együtt álmodjunk egy olyan egyházról, amelyet szenvedélyes spiritualitás, szeretetteljes külső és belső kapcsolatok, inspirált istentiszteletek, lelkes keresztény életforma és magasan motivált gyülekezeti tagok jellemeznek. Olyan egyházról álmodom, amely nyitott és autentikus, sokszínű és életvidám, amelyben szívélyesség és lelkesedés dominál, és amelynek tagjai elsőrendű munkát folytatnak Isten dicsőségére” – fogalmazta meg Czöndör István egy két évvel ezelőtt megjelent írásában. Az idézetfolytatásában az „álomegyházban” szolgáló lelkész munkáját egy különleges kifejezéssel, a szövegszerkesztők világából jól ismert utasítás nevével jellemzi: „mentés másként”.

Mentés másként, azaz „a tartalom adott, változatlan, de a hely, a helyzet, amelyben ma meg kell szólalnunk, egészen más, mint akár húsz évvel ezelőtt”. Aki másként próbál értékeket menteni egyházunkban, mint a többség, annak nemcsak álmai vannak, hanem gyakran falakba is ütközik. Ezekről az álmokról és a falakról, a tradíciókhoz és a megújuláshoz való viszonyáról, valamint további terveiről kérdeztem Czöndör Istvánt, akit augusztus 1-jén gyermekkora színhelyén, a Vas megyei Ostffyasszonyfán avatott lelkésszé dr. Fabiny Tamás püspök.

– 2007-ben végzett a teológián, és most volt a lelkészavatása. Hogy is van ez?

– Igen, 2007-ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat a hatodév lezárásával, de nyelvvizsga hiányában nem kaphattam meg a diplomámat. Megjegyzem, hogy a hiányzó nyelvvizsga miatt a magyarországi egyetemeken végzett hallgatók harmada-negyede ma sem veheti kézbe a diplomáját. Persze ez nem mentség… Aztán pedig a család, a munka és sok minden más fontosabbá vált, mint a középfokú nyelvvizsga megszerzése. Életünk kríziseinek azonban egyik velejárója, hogy segítenek újraértelmezni a dolgokat, és rámutatnak a lényegre. Egy, a múlt évben átélt krízis kényszerített arra, hogy megtegyek mindent tanulmányaim befejezése érdekében. Tavasszal át is vehettem a diplomámat.

– Honnan indult, és milyen út vezetett a lelkészi szolgálat felé?

– „Outsiderként”, kívülállóként érkeztem az evangélikus egyházba. Édesapám római katolikus, édesanyám evangélikus. Ez a kettős felekezeti identitás gazdagította és határozta meg az életemet. Római katolikusnak kereszteltek, de felnőttként konfirmálkodtam. Hálásszívvel emlékszem vissza arra az időre, amikor tagja lehettem Uraiújfaluban a Charis elnevezésű ifjúsági közösségnek. Az itt eltöltött pár év alatt megérett bennem a döntés, hogy otthagyom a jól fizető családi vállalkozást, és „új” életet kezdjek. Fizikai munkát végző családból indultam. Ma is jó szívvel tekintek vissza arra az időszakra és azokra a találkozásokra, amikor én is kétkezi munkásként dolgoztam. Az elmúlt évtizedekben különbőző társadalmi rétegekhez tartozó emberekkel találkoztam. Megtanítottak arra az egyszerű igazságra, hogy ha lelkészként akarok szolgálni, akkor nem bújhatok klisék és a papi frázisok mögé. Éppen ellenkezőleg, érthető mozdulatokkal és bátorító szavakkal kell keresnem azoknak a közössé- gét, akik a periférián élnek, vagy akik bár kopognának az ajtóinkon, de nincs bátorságuk lenyomni a kilincset. A teológiai felvételi vizsgára a veszprémi buszpályaudvaron és a szentkirályszabadjai katonai laktanyában készültem fel… Olyan helyeken, melyek nagyon is közel állnak a „való világhoz”. A teológián eltöltött évek alatt aztán sokat változtam és fejlődtem. Inspirált az évfolyamom, és inspiráltak a barátaim. Számomra mindig nagy élményt jelentett, hogy egyfajta hídszerepet tölthettem be az egyetemi tanulmányok során a különböző kegyességi csoportok között. Ma is valahogy ezt élem meg az egyházban.

– Fent idézett tanulmányában – mely az „Örömmel adom örökségül” – Evangélikus közösségi jövőképek című kötetben jelent meg – „inspirált istentiszteletekről” ír. Mit jelent ez a kifejezés?

– Az inspiráció „lelki életünk” egyik mozgatórugója. A kérdés az, hogy aki eljár istentiszteleteinkre és gyülekezeti alkalmainkra, kap-e elég inspirációt. Hiszem, hogy az istentiszteleteink is lehetnek kreatívak és inspiráltak. Ezen nem csak azt értem, hogy a prédikációink változatosak legyenek, vagy az énekek modernek. Az inspirált istentiszteleten a kreatív Isten teremtő ereje tapasztalható meg. És ezeken az alkalmakon nemcsak a lelkész motivált, hanem a gyülekezet is. Egy inspirált gyülekezet aktívan részt vesz az istentiszteleten…

– Mi jut eszébe a tradíció szóról?

– Már vártam ezt a kérdést. Nem vagyok tradícióellenes és megrögzött újító sem. Viszont azt élesen látom, hogy sokszor üres szavakat, megfáradt mozdulatokat akarunk továbbadni az egyházban. Csupán azért, mert így szokás… A tradíció szó jelentése „átadás”. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit adunk át a következő generációknak. Néha meg kell nézni azt az ajándékot, amelyet kaptunk. Nem lehet csak úgy bontatlanul továbbadni. Úgy érzem, hogy a gyülekezetek gyakorta „csomagmegőrző” helyekké váltak, ahol meg lehet nézni vasárnaponként, hogy milyen is volt az „ajándék” száz évvel ezelőtt. Vegyük észre, hogy olyan ajándékot hordozunk és adunk tovább, amelyet Jézustól kaptunk. Ez az ajándék ma is friss és időszerű! Hiszem, hogy ezt a csomagot át lehet adni ünnepi, interaktív és inspiráló keretek között is.

– És a gyülekezetépítés kifejezésről mire asszociál?

– Erről a szóról az jut először eszembe, hogy a gyülekezetépítés csodálatos ajándék, hiszen ha részt veszünk benne, az olyan, mintha együtt álmodnánk Istennel. A gyülekezetépítés szárnyalás, sodrás, nyitottság, távolba tekintés. Olyasvalami, ami vonzó és bátorító a keresők számára is. A gyülekezetépítés során Isten csapattársai lehetünk. Ez pedig így nem egyszemélyes szélmalomharc, hanem a születés pillanata. A gyülekezetépítés egy olyan örömteli közösségben válhat átélhető csodává, ahová önként és belső indíttatásból érkeznek emberek, ahogyan ezt az elmúlt években át is élhettük. Erre a csodára vágyódom újra és újra.

– Hogyan tovább a lelkészavatás után?

– A lovászpatonai és a vanyolai gyülekezetben megélt, tíz hónapnyi, nagyon szép szolgálat után Fabiny Tamás püspök a Csővári Evangélikus Egyházközségbe küldött beosztott lelkészként. Feleségemmel és gyermekeimmel együtt nagyon készülünk az ottani szolgálatra és a helyi gyülekezettel való találkozásra.