Az évet hagyományainak megfelelően a soproni evangélikus templomban nyitotta meg a kis létszámú, mintegy háromszáz fős iskola. Különleges, jubileumi év lesz, hiszen ez a huszadik, újra egyházi iskolaként megélt tanévünk: az intézmény 1996-ban került vissza a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába.

Istentiszteletünket a diákok által is nagyon kedvelt Az Úr szent nevét új énekkel zengjük kezdetű énekkel indítottuk annak reményében, hogy annak lendülete, örömteli hangulata az egész tanévet jellemezni fogja. Az igehirdetés alapigéje: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1:7)- mindenkinek, de elsősorban az újaknak szólt: ne félj! Nem kell meghunyászkodni, mert az azt jelenti, hogy el sem kezdesz megérteni: nem a meggyőződés, hanem a félelem miatt fogadod el azt, amit hallasz. A világ csodáival, mások tapasztalataival, tudásával szembeni alázat nem azonos a meghunyászkodással! Ráadásul ha meghunyászkodunk, a félelem irányít, holott mi a szeretetre kaptunk elhívást. Ne féljetek!- hangzott ismételten a bátorítás.

Egyházunk hagyományainknak megfelelően az újakat nem csak a prédikáció szavaival, hanem áldással is megerősítettük.

Istentiszteletünk záró oltári imádságát öten olvasták fel, a 9-12. évfolyamig évfolyamonként 1-1 diák, majd a végén egy tanár. Mindegyik imarészlet a diáklétnek- és a tanárságnak- azokat a kérdéseit tárta Isten elé, amely azt az aktuális évet, élethelyzetet leginkább jellemezi. Az istentisztelet végén egyházunk himnuszát, az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekeltük el.

Tanévnyitó beszédében Gottschling Gábor igazgató emlékeztette a jelenlévőket az elmúlt húsz évre, annak eredményeire, lehetőségeire. Biztatta az elsőéveseket, hogy vegyenek részt teljes szívvel az iskola életében, egyben köszöntötte az új tanárokat is. Ünnepségünk a Himnusz hangjaival zárult.