Több helyen is megvádolták nagy történelmi egyházainkat, hogy a menekültválság legnehezebb pillanataiban és legnyomorúságosabb helyein szinte észrevehetetlenek, csak távolból támogatják a hazánkba érkező, papírjaik és okmányaik rendezéséig gyűjtőtáboraink „vendégszeretetét” élvezni kénytelen embereket. Ugyanakkor biztos, hogy az egyházak nem maradhatnak ki a segítséget nyújtók közül, még ha a helyzet politikai és társadalmi megítélése nem egyértelmű, hiszen a hívek a keresztény szellemiség lényegét magába hordozva alapvetően jósággal, szertettel fordulnának azok felé, akik pont mindezek szükségét szenvedik el ezekben az órákban akár átjutottak a pengékkel húsmetszésre is alkalmas határakadályainkon, akár megvárták, hogy kinyissák nekik képzeletbeli kapuinkat.

Mindezek fényében fordultunk négy egyházunk Somogyban illetékes vezetőihez, hogyan orientálnák bárányaikat, akik segíteni igyekeznének a bevándorlók egyre elkeseredettebb tömegén - írta a sonline.hu.

Az evangélikus egyház a napokban tartotta munkaév-kezdő gyűléseit, a déli egyházkerület képviselői éppen Balatonszárszón, a dunántúliak Győrben találkoztak. Szemerei János püspök elmondta: kiemelt témaként volt szó a menekültek ügyéről. Hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberektől kaptak és adtak lelkészeinknek tájékoztatást, a segítés lehetséges formáira is felhívták a figyelmet, külön kérve, hogy ezeket az információkat vigyék tovább gyülekezetekbe. A konkrét segítő munkában önkéntesként az evangélikus egyház tagjai és lelkészeink közül többen is részt vesznek Szegeden, Budapesten és az ország más területén is – mutatott rá a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Mint kiemelte, az evangélikus szervezetek közül az egyház diakóniai munkaága viszi a zászlót. 

Ők koordinálják az adománygyűjtést, ők tartják a kapcsolatot a menekülttáborok szakmai stábjaival. Természetesen az Ökumenikus Szeretetszolgálat is végzi felelős munkáját, amit mint alapító tagegyházként szintén támogatnak. Mindemellett napi kapcsolatban állnak a Bajor Evangélikus Egyház menekült ügyeit végző ottani diakónia szakembereivel.

– A menekültek nehéz helyzetüket a körülményekhez képest jól viselik. Konkrét rendzavarásokról nem nagyon lehet hallani. Honfitársainkban viszont elég erős az ismeretlentől és az idegentől való félelem és a gyanakvás – osztotta meg saját tapasztalatait Szemerei János. Hozzátette: ugyanakkor nagyon szomorúvá teszi, hogy hazánkban inkább pánikkeltés folyik, mint korrekt tájékoztatás. Szinte nem is hallani arról, hogy az Európát elérő menekültlétszám, milyen kicsi töredéke a háború miatt otthonát és hazáját elhagyni kénytelen menekültek sokaságának. Az evangélikus püspök rámutatott: az egyik háborús gócpont, Szíria közvetlen szomszédságában lévő országokra elképesztő mértékű menekült áradat zúdult. A hontalanná válók 85 százaléka nem is kívánja elhagyni hazája régióját, hanem a közvetlen szomszédságban él menekült sátrakban. Ott nem néhány tízezer emberről, hanem sok százezres és milliós embertömeg ellátásáról kell gondoskodni. Törökországba például 2 millió, a mindössze harmad Dunántúl méretű Libanonban is több mint egymillió, a szintén kis országnak számító Jordániába is több mint fél millió ember menekült át az életét mentve...