– Mi volt magyarországi látogatásának célja?

– Németországban rengeteg mindent hallani arról, hogy Magyarországon hogyan bánnak a menekültekkel. Szerettem volna saját magam utánajárni az igazságnak. Holnap már Belgrádban leszek, ott is szeretnék szétnézni.

– Milyen benyomásai vannak a magyarországi menekülthelyzetről?

– Igen szembetűnő, hogy ez a bicskei tábor igen üres, relatív kevés ember van itt. Elmagyarázták nekünk, hogy az itt korábban tartózkodott emberek továbbindultak Németországba. 
Részt vettem egy gyerekek számára tartott programon, amelyet a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szervezett. Igen megérintett az a kubai származású kislány, aki végül a kézzel készített alkotásait adta oda nekem, amit nagy örömmel viszek haza emlékül a mai napról és az íróasztalom különleges helyére rakom majd.
Itt Bicskén sokkal jobb a helyzet, mint a Keleti Pályaudvaron. Amikor bementem az egyik szobába, ugyan meglehetősen gyér berendezés volt, és nem túl kényelmes ágyak, de azért el tudom képzelni azt, hogy itt jobb lenne a menekültek számára az elhelyezés, mint egy közterületen. Ha az emberek számára lehetőség van szállásra, főzésre, tisztálkodásra, és adottak az emberi körülmények, akkor azt gondolom, hogy az itt dolgozók megtették a tőlük telhető legjobbakat.
Megkapó volt, hogy az egyházi segélyszervezetek részéről, de a civilek részéről is rendkívül barátságosak voltak az önkéntes segítők.

– Mért olyan rossz Ön szerint Magyarország külföldi megítélése? Miért terjesztenek rólunk olyan híreket, amelyek nem állják meg a helyüket a menekültek terén?

– Az ennek az alapja és az a benyomásunk, hogy a magyar kormány el akarja ijeszteni Európából a menekülteket. Ezt a magyar miniszterelnök nyíltan ki is jelentette: Orbán Viktor azt szeretné, ha a menekültek visszamennének Törökországba az ott lévő nagy menekülttáborokba. Ennek aztán olyan olvasata van, hogy itt nem üdvözlik szeretettel a menekülteket.
De most egy egészen másféle Magyarország tárult fel előttem. Sok lelkes emberrel találkoztam, akik válogatás nélkül minden rászorulón segíteni szeretnének.
Így aztán kontrasztot is látok a miniszterelnök nyilvános megállapításai és a magyar emberek mentalitása között. Bár az elsőt egész Európa hallja, és ezek egész Európát nyugtalanítják, a valóság azonban az, hogy Magyarországon a másik ember szeretete és a segítőkészség megvan az embereknek.

– Hogyan lehetne ezt Ön szerint külföldön jobban kommunikálni?

– Azt gondolom, hogy a magyar miniszterelnöknek változtatnia kellene a retorikáján. Európában világossá kell tennünk azt, hogy mik az európai értékek. Ez egy döntő kérdés. Látjuk, hogy Európa széthullóban van, ezt azonban nem szabad hagynunk és nekünk egyházaknak hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy beszélgessünk ezekről a fontos kérdésekről.
Ezért is jöttem most Magyarországra, mert szerettem volna tudni, hogy maguk a magyarok hogyan gondolkodnak és mit tesznek. Ha hazamegyek ezeket a tapasztalataimat el fogom mesélni és meg fogok próbálni azon dolgozni, hogy az értékek miatt is egységes Európa legyünk. Ebbe beletartozik az is, hogy a gyengékről ne feledkezzünk meg, sőt segítsünk nekik.