„A gyülekezet nem szűnik meg, csak egy olyan helyre költözünk, ami a tagjainknak megfelelőbb lesz - mondta a lelkésznő. - A környék lakossága az évek során kicserélődött, sokan féltek már erre jönni. Az épület nem akadálymentes, nincsen megfelelő parkoló, a templomoz való bejutást lépcső nehezíti, ami az idősebb híveknek már kihívást jelentett, nem is beszélve a magas fenntartási költségeinkről.”

Az épület eladása jelenleg folyamatban van még és remélik, hogy mihamarabb gazdára talál az épület.

Cleveland fontos szerepet töltött be az Észak-amerikai magyarság történetében, az 1920-as években több, mint 43 000 magyar ember élt a városban és több, mint 300 magyar tulajdonban lévő üzlet és 81 egyéb szervezet működött. Korabeli újságcikkek alapján, a magyar negyedben „Tisztán lehet érezni a kávé, a töltött káposzta és a leves illatát” (Ferenczi).

A nyugat-oldali magyar gyülekezet Clevelandben 1936. február 5-én alakult mindössze tizenegy fővel. Ekkor templomi épületük még nem volt, az istentiszteleteket magánházaknál tartották. Gyülekezetünk nevéhez köthető többek között a clevelandi cserkészcsapat, a magyar iskola és Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia megalapítása. Ez utóbbi szervezet már 37 magyar anyanyelvű diáknak biztosított teológiai ösztöndíjat egy-két éves Egyesült Államokbeli tanulmányok végzésére. Jómagam is ennek a szervezetnek köszönhetem, hogy most itt tanulhatok a tengeren túlon, pár napon belül kezdem a második tanévemet Chicagóban. A szervezet jelenlegi főesperese Bernhardt Béla. A magyar iskola a magyar nyelv-és kultúra megőrzésében tölt be kulcsfonotsságú szerepet. Ez az a hely, ahol „az istenes lélek anyanyelvén nyilatkozik meg és baráti kezet kínál mindazok felé, akik egy nyelvi közösségből származnak s együtt dalolgatják a dajka nótákat, melyet a közös szülőföldről hoztak magukkal. Magyar gyülekezeteink még nem eléggé figyeltek erre a munkára, pedig ha ez megszűnne, akkor vége lenne egyházainknak is.” (Ötödik Éves Jubileumi Emlékkönyv, 1942).

Ahogy a képeken is jól látszik, a templom ékessége a gyönyörű fehér oltár. Ezen a földrészen a fehér oltár ritkaságnak számít, de a mi fehér oltárunknak megvan a története. Fontos tudnunk, hogy az oltáregylet 1937. április 21-én alakult, a gyülekezet asszonyainak összefogó szervezeteként. A feljegyzések alapján, az oltárkészítő férfiak sötét barna oltárt szerettek volna készíteni, ezzel kiváltva a gyülekezet asszonyainak heves tiltakozását. A hölgyek azzal érveltek, hogy a sötét padlóhoz nem illik a sötét oltár és azzal fenyegetőztek, hogy ha a férfiak elkészítik a barna oltárt, ők az éj leple alatt belopóznak a templomba és átfestik azt. A férfiak nem akarták kivívni az asszonyok haragját, így engedtek a nyomásnak, a templom gyönyörű fehér oltárt kapott. Ez az oltár annyira a szívünkhöz nőtt, hogy eldöntöttük a költözéskor magunkkal visszük, nem hagyjuk hátra.

A templomi épület eladása kezdetben elszomorított, hiszen az anyai üknagyapám, Kiss József, az 1950-es évek elején ide, Clevelandbe emigrált a feleségével. Ahogy a régi padok között jártam, vagy a templomban beszéltem, őt is látni véltem a hívek között. Kíváncsi lettem az itteni egyház történelmére, ezért elkértem a régi iratokat a lelkésznőtől. Kutatásom során sok izgalmas, régi dokumentumra akadtam, melyből kiderült, hogy az első egyház az 1938-ban vásárolt épületből pár év után költözni kényszerült. Az oltáregylet feljegyzései szerint: „Asszonyaink féltek az esti istentiszteletre jönni, az ifjúság csak csoportosan távozott az énekkari próbákról. Az erős üzleti környék nem alkalmas arra, hogy híveink otthonaik vásárlásánál a templom környékére húzódjanak. Így merült fel a gondolat, hogy jobb negyedbe költözzünk.” Ebből megértettem, és remélem a kedves olvasó is megérti, ezúttal is szükségszerű a változás.

A templom utolsó magyar istentiszteletén megteltek a padok, sokan eljöttek. A záró istenteszteleten felolvasásra kerültek Gáncs Péter, Magyarországi Evangélikus Egyház püspök elnökének bíztató szavai. Az istentisztelet után együtt maradtunk, felidéztük a templom falai között eltöltött kellemes pillanatokat.

A gyülekezetnek a Clevelandben élő református testvérek adnak segítséget azzal, hogy rendelkezésünkre bocsájtják az ő templomi épületüket az istentiszteleteink és egyéb rendezvényeink idejére. Ez az összefogás példaértékű, ahogyan János evangéliumában is olvashatjuk: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)