I.

Az idei nyáron szokatlanul nagymértékben tapasztalhattuk meg a modernkori népvándorlás valóságát. Emberek hagyják hátra hazájukat az erőszak, elnyomás, üldöztetés, gyűlölet, intolerancia és jövőnélküliség elől menekülve, védelmet, békét, jövőt és igazságosságot keresve. Ez a népvándorlás mindannyiunkat megváltoztat, és arra kényszerít, hogy egyen-egyenként megválaszoljuk a kérdést: készen állsz? A mi Urunk, Jézus Krisztus felszabadított bennünket arra, hogy bátran és félelem nélkül munkáljuk Isten országát ezen a világon.

Közülünk sokan emlékeznek saját családi történetükre, az azt terhelő háborús élményekre, az üldöztetésre, menekülésre, befogadásra és elutasításra. Sokan ismerjük azt a szorongató és félelmetes érzést, amely akkor keríti hatalmába az embert, amikor kisebbségként egy erőszakkal teli korban kell boldogulni. Sokan tudjuk, mennyi bűntudatot és szégyent kellett elődeinknek átélniük amiatt, mert túl későn ismerték fel a veszélyt és nem álltak elég határozottan ellent. Egyes embertársaink aggodalommal és félelemmel teli kijelentéseit is ezeknek a gyakran traumatikus emlékeknek a fényében értelmezzük.

Hálásak vagyunk minden spontán és reményteli civil társadalmi és gyülekezeti kezdeményezésért, azokért az emberekért, akik felismerik mások szükségét, és felebaráttá válnak azok számára, akik védelemre szorulnak. Jézus is így magyarázza a felebarát szeretetét az irgalmas samaritánusról szóló történetben. Gondolunk azokra is, akik évek óta nagy szakértelemmel és odaadással dolgoznak az osztrák Diakóniai Menekültszolgálat vagy más segélyszervezetek keretein belül és így teljesítik az irgalmasság Jézus által megfogalmazott küldetését: „valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)

Legyen ez az ige kérdéssé magunk és gyülekezeteink számára, akiknek szolgálatára Krisztus szava által megbízást kaptunk: Készen állsz-e megnyitni szívedet és kapuidat? Kész vagy-e hagyni, hogy az irgalmasság ezeken a történéseken keresztül megváltoztasson és ebből az eseményből egy új élet öröme váljon?

Mi készen állunk.

II.

Azzal a felhívással fordulunk gyülekezeteink, minden keresztény testvérünk és az egyházainkban felelősséget hordozó minden személy iránt, hogy

• növekedjünk együtt Krisztus testének tagjaiként

• a következő hetek és hónapok során nyissuk meg szívünket és kapuinkat

• minden erőnkkel támogassuk a gyülekezeti diakóniát és diakóniai intézményeinket

• fogadjuk be a menekülőket nagyobb számban is és biztosítsunk szállást számunkra gyülekezeteinkben.

Minden ember Isten képmása. Mindenki felé méltósággal kell fordulni. Egyetlen gyermek sem maradhat kíséret és védelem nélkül, egyetlen nő vagy férfi sem kerülhet kiszolgáltatott, testi épségét vagy életét veszélyeztető helyzetbe, egyetlen embert sem lehet a lehetőségektől és a méltányos bánásmódtól megfosztani. Tegyünk meg közösen minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a menekülők szállást kapjanak és befogadást nyerjenek úgy, ahogy Isten törvénye, az emberi méltóság valamint az emberi jogok és a gyermekek jogai azt megkívánják.

III.

Kérjük egyházaink gyülekezeteit, hogy fontolják meg a következő kérdéseket:

• Milyen gyülekezeti helyiségeket vagy szobákat tudnánk a menekülők rendelkezésére bocsátani?

• Rendelkezik-e a gyülekezet olyan ingatlannal, amely alkalmas arra, hogy gyorsan szállássá lehessen alakítani?

• Milyen módon tudunk a menekültstátuszért folyamodók felé vendégszeretettel fordulni, őket támogatni, rájuk egyenrangú félként tekinteni?

• Hogyan tudjuk felemelni szavunkat a megfélemlítés és az intolerancia ellen, a szükséget szenvedők kihasználása ellen, az embereket semmibe vevő és az irgalmasságot nélkülöző uszítás ellen?

• Hogyan tudnánk tisztázni és eloszlatni a félelmeket valamint lehetővé tenni a találkozásokat és a párbeszédet?

• Milyen módon tudjuk a Diakóniai Menekültszolgálat munkáját támogatni?

A menedéket kereső emberek továbbra is érkezni fognak hozzánk. Európa ezáltal hosszú távon meg fog változni. Mi, protestáns lelkésznők és lelkészek felhívunk mindenkit az együttműködésre annak érdekében, hogy ez a változás ne a félelem és a kirekesztés, hanem az emberiesség és a felebaráti szeretet jegyében menjen végbe.