A kis evangélikus közösség július végén nyilvánította ki azon szándékát, hogy önállóvá válna, és a közeli Tázlárral mint filiával közös gyülekezetet alakítana. Nemzeti ünnepünkre pedig egy kerti pavilon átadását időzítették: a favázas építmény a község önkormányzata, a helyi gyülekezet és az egyházmegye támogatásával épült meg.

A két oldalról nyitott pavilon kiválóan alkalmas lesz ifjúsági foglalkozások, családi napok, sőt mi több: istentiszteletek megrendezésére is. Erre volt jó alkalom az augusztus 20-i ökumenikus istentisztelet: a hatvan négyzetméteren kirakott padokon szépen megfértek a különböző helyi felekezetek tagjai.

László Lajos Gergely megbízott gyülekezeti lelkész így köszöntötte az ünneplő keresztyéneket: „Őseink hite annak a bizonyítéka, hogy hiába az »ész, erő és oly szent akarat«, egymagunkban kevesek vagyunk, kell valami plusz. S ez nem más, mint az Isten áldása. Hiába a legszebb álmok, a zseniális tervek, a magasztos célok, ha ez nincs rajtuk! Áldás nélkül nem lesz belőlük az égvilágon semmi, csupán hiábavaló fáradozás. Erre jött rá a zsoltáros is, Szent István királyunk is, és még sokan mások, akik az Úr oltalmában szerették tudni mind a saját, mind családjuk s tágabb családjuk, azaz népük életét és jövőjét. A mi számunkra is, akiken most van a sor, hogy hozzátegyük a magunk részét, megtanulandó lecke a zsoltáros szava: »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.« (Zsolt 127,1)”