Előadásom elején néhány szót szólnék a tervezést megelőző dilemmákról. A számos dilemma, „elvi” döntés egyike annak kérdése volt, hogy vajon 2017-ben – a reformáció 500 éves évfordulóján – ünneplünk vagy emlékezünk. Az előadásomban érzékeltetni próbáltam, hogy maga az évforduló egyrészt nyílván az emlékezés lehetőségét adja, de fontos ugyanakkor, hogy lássuk: a reformáció nem egy rég volt „lelki történés”, hanem ma is élő és ható folyamat. A reformációnak – magának a Szentírásnak – a mai kor embere számára is van üzenete. Ebben az értelemben fontos, hogy ne csak emlékezés legyen 2017! De – meggyőződésem –, hogy az előttünk álló időszak ünnep is. Bátran ünnepelhetünk. Természetesen nem a „szakadást”, de azt igen, hogy mi – evangélikus közösségekként – ma is élünk, létezünk. Sok-sok megpróbáltatás ellenére igaz ez. Ünnepeljük meg ezt bátran, és ami még fontosabb, tudjunk hálát adni érte a bennünket megtartó teremtő Istennek.

Rövid írásos összefoglalómban nem ismétlem meg, ill. ismertetem a Bizottság létrejöttét, annak tagjait, működését és szervezeti felépítését. Ezek a www.reformacio2017.hu oldalon elolvashatóak. Talán csak egy dolgot emelnék ki: a magyar emlékbizottság nem példa nélküli. Számos más országban, ill. tartományban – pl. Németországban – vannak hasonló jellegű testületek; szinte mindenhol készülnek a jeles évfordulóra, ill. az azt megelőző időszakra.

Előadásomban hangsúlyoztam, hogy a Bizottság az ökumené jegyében készül 2017-re. (A diák között volt egy ábra, amely számos világvallást jelenített meg; természetesen – ahogy azt az előadásomban is jeleztem –, azért nem ilyen széles körben gondolkodunk – bár a bizottság „albizottságaiként” működő munkacsoportok között van egy vallásközi munkacsoport is.) Ökumenére törekszünk azonban a legkülönfélébb „történelmi” protestáns közösségekkel, sőt, a MEÖT-ön keresztül, ill. a baptisták képviseletével nyitottak vagyunk más, kisebb közösségek irányába is. És természetesen – dr. Pápai Lajos megyéspüspök bizottsági jelenléte is erre utal – együttműködésben, közös projektekben gondolkodunk a katolikus testvérekkel is. Meggyőződésünk, hogy a reformáció hatása nélkül a mai római katolicizmus is értelmezhetetlen volna. Helye van a közös gondolkodásnak, a testvéri együttlétnek. Közös kincsre építhetünk: Krisztusban valóban egyek vagyunk (Krisztust ábrázoló diák; egy korabeli Cranach-festmény, ill. egy kép az ún. Montreáli Jézus című filmből.)

De a „kinccsel” összefüggésben beszélnünk kell a pénzről is. (Előadásom második felében az Emlékbizottság költségvetéséről, az abból megvalósuló konkrét projektekről szóltam.)

A konkrét projektek „elvi alapvetései” – azok a fókuszpontok, amelyekre építünk – a következők: a fiatalok megszólítása – hangsúlyos célkitűzés; vidéki helyszínek „helyzetbe hozása” – elkerülve a megemlékezések, ill. a projektek Budapest-központúságát; Kárpát-medencei dimenzió fontossága (pl. az erdélyi helyzet rövid ismertetése; ottani kihívások). A fentiek mellett a nemzetközi kapcsolatok ápolása, ill. a kinti partnerekkel való együttműködés is lényeges (pl. német tartományok, Lengyelország, Svájc, Refo500 hálózat).

A konkrét pályázatok kapcsán a „gigatáblázat” nevű szlájdban igyekeztem érzékeltetni, hogy mennyi féle projektet támogatunk. Az e pillanatban közel 70 projekt között találhatunk fotópályázatokat, képzőművészeti kiírásokat, zenei programokat, könyvkiadást, konferenciák befogadását, ill. szervezését stb. Fontosnak tartom a fiatalokat megszólító tanulmányi versenyeket, ill. külön kiemeltem/kiemelem a reformáció emlékforrás/emlékkút (Reformáció Forrás) projektünket; maga a forrás Budapesten, a Budavári Evangélikus templomtól nem messze fog megépülni. Múlt héten jelent meg a kimondottan a gyülekezetek számára kiírt pályázatunk. Ennek megtekintését – honlapunkon keresztül elérhető a pályázat teljes szövege – minden jelenlévő presbiter figyelmébe ajánlottam. És bátorítom most is az olvasót, hogy ezt tegye meg! 150.000 forint és 2 millió forint közötti összegekre lehet pályázni (reformációhoz kapcsolódó tervek, elképzelések, programok megvalósítása).

A szlájdok között már megindult, ill. most induló terveink közül is felsoroltam néhányat (9. dia). Ezek közül itt és most csak egyet emelnék ki. Az Erdélyi Református Múzeum (Kolozsvár) támogatása az ottani magyar protestáns közösségek szempontjából életbe vágó. A fogyatkozó magyarság elmúlt évszázadok során felhalmozott kincseinek megőrzése és bemutatása elemi kötelességünk.

2017 nagy rendezvényei: januári nyitóalkalom (MÜPA), október 31-én nagy „seregszemle” az Arénában (Budapest) – közös ünneplés miniszterelnök úr részvételével; itt kell megemlíteni a reformációi tematikájú kiállítást a Nemzeti Múzeumban – amellyel párhuzamosan, ill. már korábban országjáró körútra indul a „reformáció busz”, minél többeket elérve, akár a határainkon túl is. A 2017-es nagy rendezvényeink közül meg kell még említeni a magyarországi német napokat Wittenbergben, 2017 augusztusában. Ez utóbbi egy közös (állami és egyházi) programsorozat lesz a reformáció fővárosában.

Hiszem, hogy az előttünk álló időszak jó alkalom arra, hogy megmutassuk magunkat (láthatóvá legyünk), de még inkább arra, hogy rámutassunk Jézusra, akit mindannyian a megváltónknak tartunk. Mindez a megújulás lehetősége is a közösségeink számára. De alkalom arra is, hogy meglássuk, megtapasztaljuk: gyülekezet és intézmény (pl. iskola) csak együtt, egymással közösen tud méltó módon készülni az évfordulóra. A közösségeink és a hozzájuk kötődő intézmények egymást feltételezik, egymást erősítik. Mindennek a felkészülésben, a reformációhoz kötődő rendezvények előkészítésében is meg kell mutatkoznia.

„Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen” (1Kor 4,2).