MAGYAR EGYHÁZI TANULMÁNYI CSOPORTOK ÉS A GENFI KAPCSOLATOK – 1971-72 után

Igen jelentős változást hozott egyházunk életében a LVSZ felhívása és erre vonatkozó anyagi támogatása, hogy egyházunk hozzon létre tanulmányi csoportokat négy témára vonatkozólag, és ezek a csoportok vegyék föl a kapcsolatot a genfi Teológiai Osztállyal, és rendszeresen számoljanak be a tanulmányi témákról és eredményekről.

I. csoport: A helyi-országos és külföldi ökumenikus kapcsolatok és az ezen területen jelentkező problémák, dr. Pálfy Miklós vezetésével. II. csoport: Egyház és társadalom viszonyának kérdései, dr. Vámos József vezetésével. III. csoport: az ökumené teológiai kérdései, dr. Prőhle Károly vezetésével.

A csoportok beosztására és munkamódszereire vonatkozó meghatározó összesített első ülést Káldy püspök hívta össze és vezette. Ezen a megalakult Tanulmányi Tanács vezetőjévé Prőhle Károly professzort kérte fel, és értésünkre adta, hogy vegyük nagy megtiszteltetésnek, hogy ezekben a csoportokban dolgozhatunk. Vita adódott arról, ki és hogyan vezesse a IV. csoportot, amelyik Genf külön megerősített kérésére a „Keresztyénség és marxizmus” témát kapta. Káldy és Prőhle végül nagy vita után – mert senki sem vállalta ebben a csoportban a vezetést – engem jelölt ki erre, azzal, hogy „megbízható” és segítőkész munkatársakat is kijelölnek mellém, mint Rédey Pál és Virágh Gyula. Rajtuk kívül Baranyai Tamás és Zátonyi János voltak tagok. Magam még felkértem a gyülekezetből ismerős kétdiplomás Krepler Károly mérnököt a részvételre, és ezt a többiek elfogadták.

1972. június 2-án volt a négy csoport együttes első ülése, és a 1974. június 11–12-én tartott második együttes ülésen már arról tudtam beszámolni, hogy negyedévenként, összesen nyolc alkalommal üléseztünk 5 budapesti és 4 vidéki javasolt és megválasztott taggal. Hármas feladatkörben dolgoztunk:

– Marxista vélemények a keresztyénségről

– Keresztyének a mai magyar társadalomban

– Az ateizmus helye és szerepe a mai magyar társadalomban

(A téma fontosságára tekintettel a teljes eredeti jelentést mellékelem.)

Több ökumenikus külföldi konferenciára egyházi vezetőségünk engem jelölt:

1973. június 24. - július 4.: Nyugatnémet Kirchentag, Düsseldorf.

1974. augusztus17–30., Bukarest, ENSZ Népesedési Világkonferencia, a magyar delegáció tagjaként a Romániai Ortodox Egyház vendégeként. A küldöttség egyik református tagja, Adorján József részletes jelentést adott a III/III-as osztálynak. (A jelentés szövege mellékelve.)

1975. június 9–16., Frankfurt am Main, nyugatnémet Kirchentag, a küldöttség tagjaként.

1975. december 13–21., Manila, Tagaytay City, Fülöp-szigetek, Ázsiai Ökumenikus és Egyházak Közötti Konferencia. Marcos elnök és a first lady külön fogadott mint egyetlen európai résztvevőt a Malacanang-palotában (az egykori spanyol alkirályi palota). (Mellékelve az útról írt sajtóbeszámoló és fénykép.)

Az LVSZ szervezetével való összeköttetést nagyban segítette, hogy dr. Nagy Gyula professzorunk 1971–75 között az LVSZ teológiai ösztöndíjas világszolgálatának titkára volt Genfben, és 1975-től az Európai Egyházak Konferenciája genfi központjának munkatársa volt. Az erősödő ökumenikus tevékenység következményeként magyar egyházi vezetők és teológiai tanárok gyakran látogattak el Genfbe vagy más nyugati egyházi központokba, talán leggyakrabban Pálfy Miklós mint ökumenikus főtitkár a püspökökön kívül.

A KERESZTYÉNSÉG ÉS MARXIZMUS MUNKACSOPORT ÉS GENF

Az előzőekben már felsorolt tanulmányi munkacsoportok közül Genf különösen is érdeklődött a marxizmussal foglalkozók iránt, hiszen a szocializmus-marxizmus egyik fő kutatási területük volt a központban is. Mivel személyes kapcsolataim is voltak előző, 1966–70 közötti genfi asszisztensi munkámmal összefüggésben, várták magyar tanulmányi eredményeinket, és ezeket rendszeresen, körülbelül félévenként kellett írásban megküldenem.

Ez viszont nem volt olyan egyszerű, mert minden ilyen kiküldendő iratot be kellett mutatni az ÁÉH illetékeseinek, akik többször „belejavítottak” a szövegbe, valamint a titkosszolgálat ellenőrizte, milyen leveleket, iratokat és könyveket kapok postán. Egyszerűbb volt a beszámolás, ha genfi munkatársak látogattak meg minket és természetesen nagyszerű lehetőség adódott a beszámolókra a külföldi konferenciákon.

1975. szeptember 21–27. között Genf-Bosseyban az egyház és társadalom problémái kérdéseiről tanácskoztunk. Mivel a genfi kutatási program címe – Keresztyénség és marxizmus – kritikát és ellenkezést váltott ki több szocialista országban (NDK, Csehszlovákia, Románia és hazánk), megváltoztattuk a címet, ami így átfogta a szociáletika teljes területét: The Encounter of the Church with Movements of the Social Change in Various Cultural Context (Az egyház küzdelmes találkozása a társadalmi változtatások mozgalmaival különböző kulturális kontextusban).

1976. június 28. – július 13. között került sor a második nemzetközi tapasztalatcserére a svájci Glionban. Mindkét alkalommal sikerült bemutatni a magyar tanulmányokat, és ezek a többi ország elemzésével együtt szemléletes és feltűnést keltő könyvben jelentek meg.1 A következő országokkal foglalkoztunk: Kína, NDK, Finnország, India, Indonézia, Itália, Latin-Amerika (általában), Mexikó, Dél-Afrika, Tanzánia, USA. Természetesen ökumenikus és politikai körökből sok kérdést, bírálatot és kiegészítést kaptunk.

1977. április 19–22- között a dániai Aarhus egyetemén egy választott kisebb csoportban próbáltuk summázni az eredményeket2 és a feladatokat a jövő számára.

Fontos eredmény volt, hogy a római katolikus kutatóközpont, a brüsszeli Pro Mundi Vita itt belekapcsolódott a munkába annak vezetője, Parig Digan személyében. Ez azt is jelentette, hogy a kutatás és a publikálás nemzetközi és ökumenikus összefogással történt3 ettől fogva.

A nemzetközi keresztyén-marxista dialógusok története igen szerteágazó, és Európában Keleten és Nyugaton más és más területekre tették a hangsúlyt, így például a német területen tevékenykedő Paulus-Gesellschaft, másrészt pedig az olasz vagy a francia kommunista pártok 1956, a magyar forradalom előtt és után – gondoljunk csak például Roger Garaudy személyére vagy König osztrák katolikus bíborosra, vagy a magyar marxista történészek és szociológusok csoportjára, akik Debrecenben világraszóló érdeklődést kiváltó konferenciát hoztak össze4 1984. február 28. – március 1. között olyan teológusokkal, mint Karl Rahner, Wolfhart Pannenberg, Erwin Fahlbusch stb.