A Soproni Evangélikus Egyházközség az ország legrégebbi gyülekezeteként idén ünnepli alapításának 450. évfordulóját. Gerengel Simon 1565 elején Sopronba látogatott felesége rokonaihoz. Látogatása alkalmával február 11-én prédikált először városunkban a Szent Mihály templomban. Ezt követően a gyülekezet meghívta rendes prédikátornak, hivatalát 1565. augusztus 24-én foglalta el. Az új lelkész nagy elszántsággal látott feladatai elvégzéséhez, mindvégig ügyelve arra, hogy a római egyházat se sértse meg. Hívei kívánságára adta ki a kátéját 1569-ben. Neve és a káté egyet jelentett, még a 18. században is a következő szólásmód járt az iskolákban: „Mondd fel a Gerengelt! (Sage mir deinen Gerengel auf!”) Ő adta ki a gyülekezet számára az első imádságos és énekeskönyvet. Az általa gyűjtött énekek szolgáltak alapul a soproni énekeskönyvhöz, amely 1785-ig használatban volt. Gerengel írta Sopron számára az első agendát, amelyet 1828-ig használtak. Legnagyobb érdeme azonban, hogy megszervezte a soproni evangélikus egyházközséget, vagyis a katolikus egyháztól immáron nyíltan különvált az evangélikus gyülekezet. A lakosság nagy része pedig a soproni városi tanácsosokkal egyetemben, lassan, békésen áttért az új hitre. Soproni munkássága az 1571-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Erre az évfordulóra emlékezett 2015. október 10-én a soproni gyülekezet. Az ünnepség keretében 10 órakor ünnepi istentiszteletet tartottak a Szent Mihály templomban, ahol Ittzés János nyugalmazott püspök hirdetett igét. Ezt követően a résztvevők átvonultak a gyülekezeti házba, ahol megnyílt „A soproni evangélikus gyülekezet évszázadai” című új állandó kiállítás. Köszöntőt mondott: dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója és Tóth Károly igazgató lelkész.

A kiállítás két nagyobb egységből áll. A látogatót először egy 100 évvel ezelőtti lelkészlakás fogadja. ide belépve az az érzésünk, mintha a lelkész épp az imént hagyta volna el a szobát. Íróasztalán iratok, könyvek sorakoznak. A sarokban a kályha előtt a gyermekei játékai láthatók. A helyiség másik felén pedig egy harmónium, illetve egy tálalószekrény látható, mivel a lelkész gyakran lát vendégül lelkésztársakat, diákokat, gyülekezeti tagokat. Az érdeklődő ezt követően a kiállítás nagyobbik termébe lép be, ahol a 450 éves gyülekezet történetét kronologikusan tekintheti meg. Az elmúlt több mint négy évszázad során rengeteg értékes műtárgyat, iratot és könyvet őrzött meg a soproni gyülekezet. „Mergiturnon submergitur” (Alámerül, de el nem süllyed) olvasható Lackner Kristóf soproni polgármester egyik jelmondata több helyen is a kiállításban. A soproni gyülekezet történetében is több viharos időszak volt, amikor az a bizonyos hajó alámerülni látszott. Ilyen volt 1674, amikor I. Lipót utasítására elvették a katolikusokkal közösen használt templomokat, vagy ilyen időszak volt 1946, amikor több ezer soproni német evangélikusnak kellett elhagynia szülővárosát, hazáját. A hajó azonban soha nem merült el, hanem jelentős, országos hírű lelkészeket adott, akiknek portréja megtekinthető a kiállításban. A gyülekezet már 1674-ben saját templomot épített, hiába égett le két év múlva, újjáépítette. A ma is látható hatalmas templom pedig II. József Türelmi rendelete után épült fel. Az egyházközség adományozói, mecénásai közül is többen megjelennek a kiállításban, így például Gállfy Ádám császári és királyi kamarás. A gyülekezet iskolái, alapítványai, a szerteágazó tevékenységet folytató egyesületei is mind megjelennek.

A modern, több interaktív elemmel is tarkított kiállítás nyitvatartási időben (hétfőn és szerdán 8-15, szombaton 9.30-17, vasárnap 9.30-18) várja a soproni evangélikus gyülekezet története iránt érdeklődőket.