A nemzetközi vezetői csúcskonferencia olyan felekezetközi esemény, amelyen eddig több mint kétmillió – tényleges és potenciális – vezető vett részt világszerte, mintegy tizenhatezer gyülekezetet képviselve. A rendezvénynek minden év augusztusában a Bill Hybels lelkész által vezetett Willow Creek Gyülekezet ad otthont, ahonnan a többi amerikai helyszínre élő közvetítéssel jut el a program. Az ősz folyamán ötvenöt nyelven további ötszáz helyszínen tartanak GLS-konferenciákat százhúsz országban. Ezeken a Chicagóhoz közeli Willow Creek alkalmait felvételről osztják meg a jelenlévőkkel.

A csúcskonferencia mögött az 1992-ben alapított Willow Creek Társaság (WCA, Willow Creek Association) áll. Hétezer tagja jelenleg több mint kilencven felekezetet és hálózatot képvisel a világ majdnem száz országából. Az elmúlt években tizennyolcezer gyülekezet kapcsolódott be a tréningekbe és képzésekbe.

A GLS-konferenciák fő célja, hogy vezetői készségfejlesztésrévén segítsék a helyi gyülekezetek növekedését.

Magyarország tavaly csatlakozott a GLS-konferenciák sorozatához. Az idei alkalom múlt pénteki megnyitóján az együttműködő szervezetek nevében H. Kovács Judit, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd az Ez az a nap! rendezvény szervezőirodájának vezetője, László Viktor tartott nyitóáhítatot.

A Magyar Evangéliumi Szövetség – Aliansz főtitkára, Horváth István az előadók értékes, motiváló gondolatait emelte ki, amelyek nemcsak világi bölcsességekkel, de „mennyei iránymutatással” is megoldást nyújthatnak a mindennapokban felmerülő gondokra.

Egyhangúlag döntött a GLS-konferencia támogatásáról a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöksége – hangsúlyozta dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a tanácsfőtitkára, aki a jó keresztény vezetők típusainak feltérképezésre, illetve a résztvevők önismeretének elmélyítésére buzdított.

A konferencia magyar résztvevőit a sajtónyilvános megnyitón dr. Tomka János főiskolai tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közgazdasági Tanszékének vezetője képviselte, aki a Megéri jónak lenni? címmel másnapra tervezett pódiumbeszélgetést harangozta be. (A pódiumbeszélgetésen a vezetők morális jelleméről, az etikus cselekvésről és annak relatív áráról beszélgettek – Süveges Gergő újságíró moderálásával – a résztvevők: Tomka János, valamint Bőgel György, a Közép-európai Egyetem Üzleti Iskolájának oktatója és Reményi Csaba, az Oracle Magyarország ügyvezető igazgatója.)

A konferencia hazai megrendezésével kapcsolatban a mustármag bibliai példázatát említette szemléltetésként a GLS magyarországiszervező- bizottságának elnöke, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója. Durkó István elmondta: a tavalyi konferenciához képest több mint százzal bővült a résztvevők száma. Az introvertált beállítású vezetőkről, a vezetési hibákról, az üzleti élet és a Biblia összeegyeztethetőségéről szóló előadásokra hívta fel a figyelmet. A Willow Creak Társaság európai régiójának igazgatója, Ulf Österlund a szervezőcsapat munkáját méltatta. A társasághoz való csatlakozása előtt harminc évig egy nagy nemzetközi vállalatot vezetett a társaság elnöke, Gary Schwammlein, aki egykor presbiter is volt a helyi gyülekezetében. Amint mondta, akkor jött rá, hogy noha egy egyházi szervezetet sokkal nehezebb vezetni, mint egy piaci vállalkozást, a lelkipásztorok mégsem tudnak szinte semmit a vezetésről. A gyülekezetekben a tagok a lelkésztől elvárják, hogy gondoskodjék a hívek lelki táplálékáról, pedig maguknak is aktívan kellene terjeszteniük az evangéliumot, segíteniük felebarátaikon. A piaci szektorban könnyen lehet igazgatni a beosztottakat, de a lelkésznek ilyesmire nincsenek eszközei. Neki az ihletet, a szenvedélyt kell tudnia átadni, csapatot kell építenie a gyülekezetből. A GLS-sel a lelkészek vezetői készségeit szeretnék fejleszteni, hogy a hívek száma növekedhessen. Mert nincs fontosabb szervezet a világon, mint a helyi gyülekezet – mutatott rá a Willow Creak Társaság elnöke a második budapesti vezetői csúcskonferencián.

Interjú a GLS-konferenciát alapító Willow Creak társaság elnökével, Gary Schwammleinnel

– Elnök úr, járt-e korábban is Magyarországon?

– Turistaként egyszer már jártam Budapesten, nagyon jól éreztem magam, fantasztikus város.

– Milyen elvárásokkal érkezett a konferenciára?

– A vezetés összetett feladat, legyen szó akár egy nagyvállalatról, családról vagy egyházról. A mi célunk az, hogy segítsük a vezetőket a fejlődésben. Minden szervezet csak nyer azzal, ha a vezetői fejlődnek. Remélem, hogy mindazok, akik már másodszor vesznek részt a konferencián, olyan víziót kapnak, amellyel vezetői tevékenységüket tökéletesíthetik, hogy a szervezetük is jobban működjön.

– Be lehet-e építeni a vezetői tevékenységbe az evangélium üzenetét?

– Mindenképpen. A Bibliában csodálatos részek, egész fejezetek szólnak a vezetésről, például amikor Nehémiás és társai újjáépítik Jeruzsálem lerombolt falait (Neh 1– 6). Többek között itt is nagyszerű gondolatokat találunk a vezetői képességekről, a szervezésről, az emberek ösztönzéséről – akár veszélyek közepette. Rengeteg, a Bibliában leírt vezetői elvet lehet követni, és természetesen követni lehet a valaha élt legnagyobb vezetőt, Jézus Krisztust.

– Engedjen meg egy talán kissé provokatív kérdést: elbocsáthatja-e egy vezető keresztényi módon az alkalmazottját?

– Hogyne, úgy mondhat fel neki keresztényi módon, ahogy bármilyen más módon is. Mivel ez egy folyamat, nem történik figyelmeztetés nélkül. Ha valaki – bárhol dolgozzék is: egy cégnél, az egyházban vagy az üzleti világban – képtelen segíteni a szervezetét a fejlődésben, céljai elérésében, a vezető kötelessége, hogy megtalálja az adott személy helyét ott, ahol kiteljesedhet. Mindenkinek megvan a maga tehetsége és a képessége, talán csak nem a megfelelő pozícióban dolgozik. Tehát a vezető felelőssége és kötelessége, hogy megtalálja a munkavállaló számára a megfelelő helyet és feladatot a szervezeten belül. Ha ez lehetetlen, az illetőt el kell bocsátani, és meg kell adni neki a lehetőséget, hogy képességeit máshol kamatoztathassa. Ha a vezető tisztelettel és jó hozzáállással bocsátja el a beosztottját, akkor az keserűség és harag nélkül távozhat, ugyanis a munkavállaló is boldogtalan egy számára nem megfelelő helyen.

Interjú dr. Fischl Vilmossal, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkárával

– A lelkészek vezetői képességeinek fejlesztését, illetőleg a képességfejlesztés szükségességét hangsúlyozta Gary Schwammlein elnök. Részt vesznek-e evangélikus lelkipásztorok a GLS-konferencián, volt-e előzetes felhívás a MEÖT által?

– Az egyházi csatornákon keresztül meghirdettük a konferenciát, van is jelen egy-két érdeklődő lutheránus lelkész, noha nagy tolongás nincs. Sokszor túl világinak érzik a lelkészek a „vezetés” szót, de szerintem nem kellene idegenkedni a gyakorlatias, határozott módszerektől, amelyek nem a „lelki vezetésről” szólnak.

– A parókus lelkész a parókiát is igazgatja, de elképzelhető-e, hogy a lelkészek a presbitériumtól, a fel- ügyelőtől várják a világi gondok megoldását, mondván, ez nem az ő feladatuk?

– Nem mondanám, hogy nem érzik feladatuknak a vezetést, de idegenkednek tőle, ahogy például a mentálhigiénés képzéstől is. Sokan elégnek érzik a lelkipásztorkodás-tant, a pszichológia- és pedagógiaszemináriumokat. Persze vannak, akik nem elégednek meg ennyivel, elvégeznek egy többéves mentálhigiénés képzést, hogy még jobban tudjanak spirituálisan vezetni a gyülekezetben. A vezetőképzés azonban még nem terjedt el. Lehet, hogy a két GLS-konferencia csak a kezdet, nem zárom ki, hogy majd idővel ez a típusú „tanítás” is hatással lesz a lelkészekre. Ártani semmiképpen sem ártana.

– Miért támogatja immár második alkalommal is a MEÖT a vezetői csúcskonferenciát?

– Fontosnak tartjuk, hogy a lelkész vagy az egyházi vezető legyen felvértezve a vezetésnek a tudományával. Ha valaki tanult például tárgyalástechnikát, amelynek rengeteg aspektusa van – mimika, felvetések, levezetés és a többi –, akkor egy megbeszélésen sok mindent képes tudatosan befolyásolni. Számtalan egyéb vonatkozásban is, a kommunikációra, a vezetői stílusra, modellre is kiterjed a vezetőképzés. Mi látunk ebben fantáziát.

– Minden bizonnyal a harmadik GLS-konferenciát is támogatja majd a MEÖT, ha megszervezik.

– Így van, biztos, hogy lesz harmadik konferencia is, már most hívogatják rá a résztvevőket. Jövő januárban visszatérünk a védnökség kérdésére az ökumenikus tanácsban – én borítékolom a támogató döntést.