„Míg a reformátori korban az evangélikusok a kátét ismerő felekezeteknek számítottak, addig a pietizmus meghozta azt a változást, hogy az olvasás és írásmagyarázatok által az Igét ismerő egyházzá váltunk” – fogalmazott előadásában Kendeh K. Péter. Az evangélikus lelkész kiemelte, hogy az Útmutató a herrnhuti testvérgyülekezet alapítója, gróf Nikolaus Ludwig von Zinzendorf (1700–1760) nevéhez köthető. „A herrnhuti testvérgyülekezetben kezdetben minden napra bibliai jelszavakat választottak, majd nyomtatott formába szerkesztették a napi igéket, így az Útmutató 1731-ben látott először napvilágot” – mondta a kiadóigazgató. Kendeh K. Péter kiemelte, hogy a Zinzendorf által felépített kötetszerkezet a kezdetektől fogva változatlan, így ma is „bár a kötet felépítésénél figyelembe veszik az egyházi évet, az ünnepeket, egyfajta sorshúzás szerűen húzzák ki az ószövetségi igét, melyhez az ígéretek beteljesedése értelmében választják ki az újszövetségi szakaszt.”

A kiadóigazgató kitért arra, hogy a 2015-ben 58 nyelven megjelent Útmutató Németországban egymillió példányban kerül a családokhoz, ezen kívül online változatban is elérhető. Magyarországon 1950-től jelenik meg a napi igék gyűjteménye. Az először a FÉBÉ kiadásában megjelent Útmutatót 1954-től az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, később Luther Kiadó jelenteti meg. Az Útmutató magyarországi igényeiről Kendeh K. Péter elmondta, hogy míg az 1950-es években pár ezer példányt nyomtattak, az 1990-es évek elején már több mint tízezres példányszámban fogyott a kötet. „A 2000-es évektől 30-32 ezer példányban kerül megvásárlásra az Útmutató. 2005-től naponta e-mailen is kiküldjük az aktuális igét, így az 1000-1500 emberhez így jut el, míg három éve bevezettünk egy telefonos alkalmazást is, mely tovább könnyíti az elérést” – emelte ki a lelkész. Kendeh K. Péter az Útmutatóban található olvasmányos részről elmondta, hogy ma a vásárlók 40%-a ezt a változatot keresik, itt rövid idézetek, énekversek is találhatóak. A napi igékhez kapcsolódóan két áhítatos könyv is készült, az első 2004-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói által írt Nyitott ajtók címmel jelent meg nyomtatásban, míg a második a 2015. évi napi igék alapján az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészei által írt áhítatokat tartalmazza, mely IgeIdő címmel digitálisan az evangelikus.hu oldalon érhető el.

„Amíg Luther Márton a vasárnapokra kiírt ószövetségi, evangéliumi és apostoli igeszakaszokból egy napon belül is felváltva prédikált, addig Zwingli prédikációinál a bibliaiskolában feldolgozott igeszakaszt vitte a szószékre. Kálvin prédikációs gyakorlatáról tudjuk a legkevesebbet, de az a fennmaradt írásokból kiderül, hogy ő alapvetően a folytonos, azaz a bibliai könyvek egészét vette alapul” – fogalmazott Pap Ferenc. A KRE egyetemi docense előadásában hangsúlyozta, hogy a lelkészeknél a bibliaolvasó napi igéjére való támaszkodás könnyen jelenthet kényelmességet, valamint a szövegkörnyezet háttérbe helyezését: „A reformátori tanok arról is szólnak, hogy az egyes igeszakaszokat a Szentírás egésze felől kell megközelíteni, azzal egységben kell kezelni. Ezt sajnos a lelkészek sokszor elhagyják.”

Pap Ferenc kiemelte, hogy a Szentírást a 17-18. században egyéni szinten elsősorban a nemesek olvasták, míg közösségi környezetben mind a protestáns templomokban, mind az istentiszteleten erős hagyománya volt a Biblia olvasásának. A mai bibliaolvasási szokásokkal kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy amíg láthatóan háttérbe szorult a közösségi igefelolvasás, addig az igény nem csökkent, hiszen számos kiscsoportos bibliakör jön ma is létre. Pap Károly hangsúlyozta, hogy egyházi szinten „az egyéni, közösségi és liturgikus bibliaolvasás metszéspontját kéne megtalálni.”

Mai bibliaolvasási szokásunk atomizált, kontextusból sokszor kiragadott részekre épül, mely könnyen félreértésekhez vezethet” – fogalmazott Pecsuk Ottó. A Magyar Bibliatársulat vezetője pozitív példaként a KRE-n megvalósított 24 órás Újszövetség felolvasást említette, mely a konferenciát megelőző nap valósult meg az egyetemen. „A református egyházban az Bibliaolvasó kalauz immáron 76 éve segíti a híveket a Szentírás tanulmányozásában. A szerkesztésnél kezdetektől a folytonos olvasást helyezzük előtérbe, vallva, hogy a Szentírást egységben kell kezelni” – mondta a lelkipásztor. A Bibliaolvasó kalauz keletkezéstörténetéről az előadó elmondta, hogy először 1938-ban jelent meg, Karácsony Sándor szerkesztette és adta ki, mely saját bibliaolvasó közösségében volt használatban. Egy ideig a politikai rendszer tiltása ellenére szamizdat kiadásokként jelent meg, majd 1957-ben a Konventi Iroda sajtóosztályára került a szerkesztés és a kiadás.

A kötet felépítéséről Pecsuk Ottó elmondta, hogy „a Karácsony Sándor által lefektetett elvek máig megmaradtak. Nem mi keresünk alkalmas igét a gondunkhoz, lelki igényeinkhez, hanem egy kötött rendbe állunk be.” A lelkipásztor kiemelte, hogy a nehezebben érthető bibliai könyvek ritkábban kerülnek elő, de vallják, hogy azok sem maradhatnak ki teljesen. „Fontosnak tartjuk, hogy minden nap az Ó- és Újszövetség megszólaljon. Az Ószövetség megmutatja, hogy milyenek vagyunk mi, emberek, míg az Újszövetség mintegy az emberre vonatkozó isteni válaszként rávilágít Istenre” – fogalmazott Pecsuk. A KRE egyetemi adjunktusa kiemelte, hogy a Bibliaolvasó kalauz használatával az Ószövetséget 3-4 évente sikerül végigolvasni, míg az Újszövetség 1,5-2 év alatt olvasható el. Az idén 55 ezer példányban megjelenő kalauz minden napra egy rövid gondolatébresztő bekezdést is tartalmaz.