Szép számban gyűltek össze a clevelandi magyarok az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulójának megünneplésére, körülbelül kétszázan ünnepeltek együtt. Valóban együtt ünneplés volt a tegnapi, hiszen óvodásoktól az 56-os emigrált magyarokig minden korosztály együtt volt a templom dísztermében.

Első alkalommal töltöttem október 23-t külföldön, s első alkalommal az Egyesült Államokban. Őszintén bevallom, a budapesti megemlékezések alkalmával soha nem gondoltam arra, hogy mit jelenthet ez az ünnep az 1956-os emigrált magyaroknak. Most találkozhattam ezzel az élménnyel először, most értettem meg, hogy az USA-ba kivándorolt magyaroknak ez a nap felidézi azt az időszakot, amikor részesei voltak azoknak a nagy eseményeknek, melyek mára történelemmé váltak, felidézi azokat az történéseket, amelyek következtében emigrálni kényszerültek Magyarországról.  Ez az ünnep az öröm és a fájdalom ünnepe számukra egyaránt. A clevelandi magyarok körében találkoztam 56-os emigránsokkal az ünneplők sorai között, láttam rajtuk a meghatottságot, az öröm és a fájdalom érzéseit.

A megemlékezés keretét ima adta. Az ünnep elején Nt. Tamásy Éva, a Nyugatoldali Evangélikus templom lelkipásztora, majd az ünnep végén Mezei András atya, a Szent Imre Katolikus templom plébánosa mondott imát az 56-os forradalom és szabadságharcra emlékezve.

A Kis Magyar Kórus Énekkar eladásával kezdődött a műsor, akiknek sorai között kedves ismerősöket is felfedeztem, így még személyesebbnek éreztem előadásukat. Műsorral készültek az óvodások, és a Nyugatoldali Evangélikus Egyház magyar iskolás gyermekei is. Természetesen nagy tapssal értékelte a közönség a legkisebbek szavalását.

Clevelandben nem maradhat el ünnepség vagy megemlékezés az itteni cserkészek megjelenése nélkül, akik igen aktívan részt vesznek a clevelandi magyarság életében. így volt ez most is. A cserkészek versekkel és énekkel emlékeztek meg erre az ünnepre, amely őket is a legszemélyesebben érinti, hiszen a legtöbb cserkész nagyszülei maguk is az 56-os emigránsok.

Márai Sándor „Mennyből az Angyal” verse a forradalom egyik legikonikusabb költeményévé vált az elmúlt évtizedekben, Leitgeb Edina előadásában hallgathatták meg a clevelandiak.

Dr. Szakács Imre, a Nemzeti Összetartozás Tanácsosa Magyarország Főkonzulátusának képviseletében mondott ünnepi beszédet. Beszédét Konficius idézetével kezdte:

„Elbeszéljük a múltat, erőt merítünk belőle, és talán megismerhetjük általa a jövőt is! 1956. Október 23. történései ugyanis a jövőnek szóltak, a pesti srácok értünk, Magyarország, a magyarság jövőjéért harcoltak. „

A Nemzeti Összetartozás Tanácsosa hangsúlyozta, hogy a 1956 hősei nem azt várják el tőlünk, hogy lecke szerűen kívülről tudjuk az 56-os események lefolyását, hanem hogy hűek legyünk elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, és továbbvigyük a hitet, az egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket.

„Október 23. ma már nem csak a forradalom emléknapja, hanem ténylegesen a magyar szabadság ünnepe is! Már 1956-ban megfogalmazódott a teljes nemzeti szuverenitás igénye, végül 1989. október 23-ig kellett rá várni. A mai napon a magyar szabadságot ünnepeljük, amelyet féltenünk, óvnunk kell ma is. Sokan az életüket adták Magyarország szabadságáért, tartozunk nekik annyival, hogy míg élünk, és míg világ a világ óvjuk, féltjük és teljes tartalmában megőrizzük!” – mondta Szakács Imre.

Az ünnepség a magyar himnusz eléneklésével zárult, mely során a budapesti megemlékezésekhez képest jobban elérzékenyültem. Látva az előttem éneklő 56-os emigránsok könnyeit, bizony az én torkomat is fojtogatta valami szokatlan belső feszültség.