Az egyházakat és ökumenikus szervezeteket képviselő 35 résztvevő Közel-Keletről, Európából és Afrikából érkezett. A különböző régiók képviselőinek beszámolóit Olav Fykse Tveit, az EVT főtitkárának és Heinrich Bedford-Strohm püspök, az EKD elnökének köszöntése vezette fel. Az ülés lehetőséget biztosított arra, hogy a menekültek származási országaiból, a tranzit- és célországokból érkező képviselők megosszák egymással tapasztalataikat és a rendelkezésre álló információkat. Az eszmecsere középpontjában a tragikus közel-keleti helyzet és a térségből, valamint Afrikából érkezők sorsa állt. A résztvevők beszélgetéseik során megemlékeztek a keresztyének kétezer éves jelenlétéről a Közel-Keleten, és tudatosították magukban, hogy az európai egyházak is ebből a térségből erednek. Arra hívattunk, hogy a hit és reménység emberei legyünk, bárhol éljünk is; ismerjük a ránk bízottak szívét és vágyait, ahogy azokat a forrásokat és lelki gazdagságot is, amelyek mindnyájunk számára még mindig rendelkezésre állnak.

A párbeszéd során a következő alapvető megállapításokra jutottak a résztvevők:

1. Keresztyénekként osztozunk abban a hitben, hogy a másikban magát Krisztust kell látnunk (Mt 25, 31-46) és minden ember Isten képére teremtetett (1 Móz 1,26-27).

2. A vándorlás és határátlépés tapasztalata ismerős Krisztus egyháza számára. A szent család tagjai maguk is menekültek voltak; Urunk testet öltése pedig önmagában is az isteni és emberi valóság közötti határátlépés.

3. Miközben mélységesen elítéljük azt a krízist, ami embereket otthonuk elhagyására kényszerít, minden menekültet azzal a lelkülettel fogadunk Európában, amelyik meglátja bennük Isten képét és azt, hogy Isten gyermekeiként ajándékaikkal meggazdagítják földrészünket.

4. Napjainkban egyre nyilvánvalóbb az a tendencia, hogy a politikát újból a nemzeti érdekek határozzák meg. Az egyház ugyanakkor egyszerre helyi és egyetemes, ezért ellenállunk az elszigetelődéshez vezető folyamatoknak és megerősítjük elkötelezettségünket, hogy egyetemes és ökumenikus távlatban gondolkodjunk.

5. Európa-szerte sokan készek arra, hogy támogassák és segítsék a menekülteket. Ugyanakkor nagyfokú félelem és szorongás is megjelent a kontinensen. Tanúi vagyunk az ellentéteket erősítő tendenciáknak is, amelyek bizonytalansághoz vezetnek. Ez kihívást jelent, amellyel szemben az egyház az együttműködés és szolidaritás előmozdítását munkálja.

6. Számos beszámolóban egyértelműen megfogalmazódott, hogy fenntartható támogató rendszerekre van szükség. A menekültkrízis nem csupán rövidtávú probléma. Az egyházak pedig mindig is hosszú távon gondolkodnak; ezért készek vagyunk arra, hogy az embereket a jövőben is támogassuk és kísérjük. Európában az élet új paradigmája van születőben, amit a törékenység határoz meg. Keresztyénekként azonban tudjuk, hogyan válhat törékenységünk erősségünk forrásává.  

7. Számos kormányzat felismeri, hogy az egyházak bölcsességükkel segíthetik őket, ezért egyre többen fordulnak az egyházakhoz új ötletek, látás és partneri együttműködés reményében. Az ENSZ maga is készségét fejezte ki, hogy szorosabban együttműködjön az EVT-vel, amit örömmel nyugtázunk.

8. A résztvevők beszámolójában egyöntetűen fogalmazódott meg a határozott felhívás a háborúk, az üldöztetés és az igazságtalanság felszámolására, amik arra kényszerítenek embereket, hogy hazájukból elmeneküljenek.

9. Elutasítjuk, hogy a menekültkrízist csak számok és statisztikák fényében szemléljük. Ez ugyanis határozottan ellentmond a minden embert megillető méltóság keresztyén alapértékének. Emberekkel van dolgunk, személyes élettörténetekkel, családokkal, otthonokkal és fiatalokkal.         

10. Egyben azt is felismertük, hogy mekkora veszteséget jelent hazájuknak a tettre kész és képzett fiatalok menekülése. 

A fenti megállapítások alapján az alábbi ajánlásokat fogalmazzuk meg közösen:

1. Tudatában vagyunk annak, hogy nem létezik gyors és egyszerű megoldás, ezért arra szólítjuk fel a politikai vezetőket, hogy ismerjék el a kitartó, hosszú távon is következetes erőfeszítések szükségességét, egyházakként egyben készek vagyunk arra, hogy támogassuk kormányainkat a hosszútávú megoldások feltárásában.   

2. Egyházvezetőkként óvjuk kormányinkat és a politikai pártokat attól, hogy az embereket sújtó krízist saját politikai ambíciójuk és haszonszerzésük szolgálatába állítsák. Egyben óvjuk a politikai vezetőket, hogy ne hagyják, hogy tevékenységüket a félelem határozza meg.

3. Mindeközben tudatában vagyunk a félelmeknek, amik keresztyének között éppúgy jelen vannak, mint a társadalomban általában; az anyagi biztonság és a munkahelyek elvesztése, a versenyhelyzet és az identitásvesztés szülte félelemnek. A keresztyéneket nyomatékkal kérjük arra, hogy a félelemérzetünk ne vezessen a menekültek elutasításához. Tudatában vagyunk annak, hogy az újonnan érkezettek integrációja kemény munkát jelent. A keresztyének ugyanakkor a reménység emberei, ezért magunk is úgy tekintünk a menekültek érkezésére, mint lehetséges áldásra, ami életet és energiát hoz közösségeinkbe.  

4. Felszólítjuk Európa valamennyi kormányát, hogy tartsák tiszteletben közös értékeinket és osztozzanak közös felelősségünkben a kontinensen, amivel emberek életéért tartozunk. Ez magába foglalja a szolidaritás, együttműködés és közösség lelkületét, nem csupán a szükséghelyzetben, hanem a jövőbeli kihívások kapcsán is, ami a társadalmi integrációt, a képzést és a befogadást elősegítő politikák kialakításában ránk vár.

5. Egyházakként a jelenlegi helyzetben lehetőségként tekintünk arra, hogy tapasztalatunkat és szakértelmünket szélesebb körben is megosszuk; spirituális és lelkipásztori támogatást nyújtsunk, előmozdítsuk az ökumenikus és vallásközi együttműködést, valamint hidat építsünk a különböző közösségek között.    

6. Nyomatékkal kérjük a politikai vezetőket, hogy megközelítésükben legyenek kiegyensúlyozottak, egyszerre keressenek megoldást a menekültkrízist kiváltó okokra, támogassák a menekülttáborokat a krízis sújtotta térséggel szomszédos országokban és fogadjanak menekülteket saját országukban. Ezeknek az egyidejű törekvéseknek ki kell egészíteniük egymást. Egyházvezetőként valamennyi egyaránt fontos számunkra.

7. Egyházvezetőkként minden jóakaratú ember szívére helyezzük, hogy az igazságot közvetítsék kommunikációjukban és kerüljék a tények elferdítését és a megalapozatlan, túlzó kijelentéseket.

8. Javasoljuk, hogy fektessünk többet az Európába vezető biztonságos útvonalak kialakításába, és támogassuk azokat a térségeket, amelyek a legtöbb menekültet fogadják, beleértve Görögországot, Olaszországot és más tranzitországokat. 

Eltökélt szándékunk, hogy az európai menekültkrízisről megkezdett ökumenikus párbeszédet a jövőben is folytassuk. Értékesnek tartjuk az ilyen alkalmakat, amelyek teret biztosítanak a bizalmas eszmecserére egyházvezetők között, együttműködésben az Egyházak Világtanácsával, az Európai Egyházak Konferenciájával, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságával és más ökumenikus partnerekkel.   

Könyörgünk azért, hogy az Úr Jézus Krisztus, az élet, reménység és együttérzés Istene legyen közöttünk Lelkének erejével és fogadjon mindnyájunkat kegyelmébe.