Nem mindennapos élmény egy egyetemista számára, ha tanulmányi évei alatt olyan közösségben élhet, ahol otthonosan és biztonságban érezheti magát. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói és kollégistái számára egyetemi gyülekezeti közösségünk ezt a megnyugtató tapasztalatot szeretné nyújtani.

A középiskola még biztonságos falai közül kilépve nem kötelező „elveszettnek” éreznie magát senkinek sem. Az az igény, hogy a felnőttkor első éveiben, a felsőfokú tanulmányok végzése közben is közösségben élhessen valaki, teljesen természetes.

Egyetemünk hallgatóit vagy azokat, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy kollégiumunkban kapjanak elhelyezést, nagy örömmel várjuk ebbe a közösségbe és igényes kollégiumunkba. Az esti áhítatok, az ifjúsági bibliaórák, az úrvacsorai istentiszteletek, a közösségi alkalmak és természetesen az új barátságkötések lehetősége mindenki előtt nyitva áll.

Minden szorgalmi időszakot közös csendeshétvégével kezdünk, teológiai előadásokra is sor kerül kollégiumunkban, és mindig nagy örömmel várjuk a különböző tanszékek bemutatkozását, az oktatókkal való kötetlen együttléteket. Közös tanulmányúton vettünk részt nemrégiben Németországban.

Délutánonként nevetéstől hangos a focipálya, sőt manapság már pingpong- vagy csocsóbajnokságra is benevezhetnek a bátrak. A közösségi élet öröme a felszabadult pillanatok megélése mellett más komoly üzenetet is hordoz magában. Mindig örülök, ha áhítatokon vagy istentiszteleteken együtt énekelhetjük az „Ímé, mily jó, gyönyörűséges a testvérek egysége” kezdetű ifjúsági énekünket. Jelzi ez az ének, illetve zsoltár azt, hogy Isten áldása van a nevében összegyülekezők közösségén. Ketten, hárman, de akár jelen esetben hetvenegyen is megélhetjük azt, hogy életünk minden területét és minden pillanatát bátran tehetjük le Isten kezébe.

A közösség nem csupán az örömteli pillanatokban lehet erős. Lehet erős és egyben vigasztaló is, ha valakinek szüksége van társai megértésére, elfogadására, gondjainak és problémáinak megbeszélésére.

A közösség lehet erős akkor is, amikor egyet nem értést kell megbékélt különbözőséggé formálni. A közösség lehet erős akkor is, amikor össze kell fogni a tanulmányokban, egy adott közös célt kell megvalósítani, valamiért együtt küzdeni. Közösségi életünk egyik legszebb és legfrissebb tapasztalata volt németországi tanulmányutunkon az a pillanat, amikor egy hallgatónk javaslatára a wittenbergi vasárnap délelőtti istentisztelet végén az Erős vár a mi Istenünk himnuszunk gitárkíséretes, magyar nyelvű éneklésével leptük meg az istentiszteletről haza igyekvőket.

Amikor ott álltunk a templom kijárata előtt, és láthattuk azt a meglepődést és örömet, amely a kifelé jövők arcán felderült, újra átélhettük azt, hogy minden összefogás, minden közös cél, minden megvalósult terv Isten ajándéka az életünkben.

Amikor közösségünkben egymás szemébe örömmel és hálával tudunk tekinteni, amikor együtt élhetjük át egymás elfogadásának Istentől kapott kegyelmét, mindig érezhetjük: ezért gyönyörűséges számunkra ez az egység és ez a közösség.