Az Evangélikus Hittudományi Egyetem nagy előadóterme nem arról híres, hogy túl gyakran táncparkettül szolgálna. Az intézményhez fűződő eddigi kapcsolatom történetét mégis két keringő keretezi.

Az első 2003-ban történt, amikor huszonhárom évesen, frissen végzett jogászként beiratkoztam teológuslelkész szakra, és az első évfolyamunk bagolybefogadó ünnepségén egy szép koreográfiával örvendeztettük meg felsőbb éves társainkat és oktatóinkat a 10-es terem parkettjén. Műsorunk végeztével régi hagyomány szerint felkértük tanárainkat is egy táncra.

Idén október 15-én este pedig azon kaptam magam, hogy újra forog velem a világ a nagy előadóban. Azonban immár újdonsült oktatóként engem vittek táncba.

Ebben a tizenkét évben és ezen a helyen annyi minden történt. Előadások, szemináriumok, vizsgák. Barátságok és szerelem. Formálódás hitben és tudásban. Két év külföldi ösztöndíj, gyakorlati év gyülekezetben, doktoranduszi évek tanulással és tanítással az egyetemen. Közben dolgoztam kollégiumban, külügyi osztályon, püspöki hivatalban. Megházasodtam, gyermekem született.

Ismerős és megszokott minden: az épületek, a tantermek, a könyvtár polcai, a munkatársak, az alma mater légköre és szelleme. Mégis, egyúttal minden az újdonság erejével is hat. A tanítás öröme és felelősségének tudata egyszerre tölt el boldogsággal és benső „remegéssel”, tudván, hogy „szent föld az, ahol állok”(2Móz 3,5). Teológiai tudásom szellemi javainak és személyes keresztény hitem lelki tapasztalatainak megosztása rendkívül nemes feladat és óriási kihívás. A leendő lelkipásztor- és hitoktató-nemzedék számára kell az aranynál, ezüstnél, drágakőnél is becsesebb örök kincsünket (286. ének) átadnom, miközben Isten iskolájában az iskolapadban ülő testvéreimmel együtt magam is tanulótárs maradok életem végéig.

Tizenkét éve egy szép valcertaktusaira „szédültem” bele a teológiai stúdiumok rejtelmeinek tanulmányozásába, és most egy újabb keringő repít tovább ugyanott, de immár új kihívások felé. Hála legyen az Úrnak mindazért az áldásért, amelyekkel e két tánc között megajándékozott, és kérem, hogy lehessek az ő ajándékainak csatornája mások számára is azon az őrhelyen, ahová állított.