Biztosan ő Hans Kratzert, a heidelbergi ösztöndíjasok támogatója, gondoltam, és a feltételezésem rögtön be is bizonyosodott.

Hamarosan megpillantottam a kivilágított várat, a Neckar folyót és a Morata Haust – itt töltöttem az elmúlt egy évemet. Úgy csodáltam a várost, mintha mesevilágba csöppentem volna bele.

Az előző, 2014/15-ös tanévet, amelyet a Fördervereins Pfarrhaushilfe e. V. ösztöndíjasaként Heidelbergben végeztem, valóban mesevilágként, ajándékként éltem meg. Már az első heidelbergi hetemen igyekeztem felfedezni a város minden zegét-zugát, megmászni a környező dombokat és megismerni a Morata Haus lakóit. Szeptemberben, az egyetem megkezdése előtt részt vehettem egy egy hónapos nyelvkurzuson, így viszonylag gyorsan sikerült belejönnöm a német nyelv mindennapi használatába.

Az egyetemen nagyon tetszett az a lehetőség, hogy szabadon eldönthettem, milyen teológiai témával, tárggyal szeretnék foglalkozni, mire fektetek hangsúlyt ebben az egy évben. Így hermeneutikával, Bonhoefferrel, praktikus teológiával foglalkoztam leginkább, de igyekeztem minden irányban bővíteni ismereteimet. Nagy élmény volt, hogy neves professzorokkal ismerkedhettem meg.

A hétvégék programjáról mindig az egyetem gondoskodott: az ösztöndíjasoknak ekkor kirándulásokat szerveztek, így Berlintől Bambergen át Strasbourgig bejárhattam a német vagy volt német nagyvárosokat. Két konferencián is részt vettem, illetve a nyári Kirchentagon Stuttgartban. Sikerült megvalósítanom korábbi célomat, hogy meglátogassak minél több gyülekezetet, illetve a heidelbergi református gyülekezetnek is a tagja lettem, ahol alkalmanként gyermekfoglalkozásokat tarthattam.

A tanulás, a szolgálat és a kirándulások mellett a közösségi életbe is bekapcsolódtam, erre bőven adódott lehetőség a Morata Hausban. Volt, amikor magyar estet tartottunk, és lángost sütöttem, máskor paprikás krumplit készítettem. Nagyon örültem, hogy ugyanakkor olvasni is sok időm maradt, és gyakran kiülhettem a kertbe kávéval és egy könyvvel a kezemben. Itt a csendben és a meseszép környezetben aktívabban tudtam Isten Igéjével, mindennapi üzeneteivel foglalkozni. Úgy érzem, minden pozitív élmény mellett ez volt a legmeghatározóbb számomra. Jó volt átgondolni a helyemet, a hivatásomat, és így készülni az elkövetkezendő szolgálatokra.

A bőröndök már Budapesten vannak. De a sok élményt, tapasztalatot is, amelyeket Heidelbergben szereztem, mind magammal hoztam. Bár a távolság Budapest és Heidelberg között nem kicsi, és az új ismerőseimet, barátaimat sem láthatom gyakran, de ez az év mindig kedves emlék marad, amelyre örömmel gondolhatok vissza.