– Az indítékra vagyok kíváncsi, hiszen annyi más lehetőség közül választhattatok: miért épp Budapest?

SEBASTIAN: Prof. dr.Wolfgang Breul, mainzi egyetemünk professzora ajánlotta a lehetőséget, mert eddig még senki nem volt tőlünk magyarországi ösztöndíjon. Persze nem csak emiatt jöttünk, hiszen megvan bennünk a kalandvágy, hogy valami újat ismerjünk meg, értem ezen az itteni kultúrát, embereket és az egyetemet is.

ANJA: Az EHE sokkal kisebb intézmény, családias és barátságos, míg mi egészen eddig egy nagy állami egyetemen tanultunk. Már most látjuk, itt mennyivel másabb minden, mint Mainzban… JOHANNES: Már ezelőtt, 2003-ban voltam egy évig Dél-Koreában ösztöndíjasként, azonban nagy nehézséget okozott, hogy ott senki nem beszél – vagy csak elvétve beszélnek – angolul. Meglehetősen nehezen tudtunk egymással kommunikálni. Ennek ellenére nagyon élveztem a kinti létet, ezért szerettem volna egy közelebbi, mégis az enyémtől különböző kultúrájú országban hosszabb időt eltölteni. Így esett a választásom Magyarországra: viszonylag messze van, de még Európában, kulturálisan elég sokszínű. Pont olyan, amilyet elképzeltem.

– Az első pár hét ilyenkor tele van izgalommal, amikor még semmi sem megszokott. Hogyan éltétek meg ezt az első időszakot?

ANJA: Lehet, hogy kicsit komikus, hogy ezt pont én jegyzem meg nőként, de rögtön feltűnt, hogy a magyarok is milyen szívesen néznek focit, és mennyire komolyan együtt élnek a játékkal. (Nevet.) SEBASTIAN: Természetesen bejártunk nagyon sok helyet és látnivalót Budapesten, amelyeket a turisták is megnéznek, a város nagyon szép és kalandos. Ami különleges számomra: a Bosnyák téri piac. Nálunk ilyen nincs, de személy szerint hamar megszerettem. Sokkal élénkebb és olykor hangosabb itt az élet, nem is beszélve a né- ha az ablakunkból látható jelenetekről, amelyeken mindig jókat derülünk. – Ha már a piacnál járunk, mi a helyzet a magyar ételekkel? JOHANNES: Én vegetáriánus vagyok… (Nevet.) A magyarokról azt tartják, hogy sok húst esznek, de vegetáriánusként is rengeteg lehetőség van. Nagyon szeretem például a magyar paprikakrémeket. SEBASTIAN: Furcsa, hogy a magyarok nagyon kevés salátát esznek. A zöldségek és gyümölcsök viszont sokkal zamatosabbak, mint Németországban.

ANJA: Nem olyan csípősen fűszeresek a magyar ételek, mint ahogy azt mondják, egyelőre a kolbász és a lángos a kedvencünk.

– Milyen élményekkel gazdagodtatok eddig az egyetemen?

SEBASTIAN: A Piliscsabán megrendezett tanévkezdő csendeshétvége maradandó volt számomra, főleg azért, mert mindenki abszolút kedvesen és segítőkészen fordult felénk, és ez azóta sem változott. Szuper!

ANJA: Igen, a piliscsabai hétvége nekem is tetszett. Barátságos arcok vettek körül családias hangulatban. Együtt ültünk a magyar hallgatókkal, és ha csak próbálkoztunk is a magyarral, már nagyon örültek és segítettek. Köszönjük!

JOHANNES: Amikor megérkeztem, Korányi András professzor fogadott, és körbevezetett a teológián. Mindent megtudtam, amire szükségem lehet. Piliscsaba egyértelműen maradandó élmény, főleg hogy a finn Pekka Simojoki által írt dalokat is énekeltünk – megdobbant a szívem!