A Néprajzi Múzeum betlehemes kollekciója az ország legnagyobb gyűjteménye a maga nemében, amelyet egy nagyszabású kiállítás keretében először mutatnak be az érdeklődőknek.

A magyar népszokásokból ismert betlehem jelentős történeti múlttal rendelkező ünnepi tárgy, amely sokáig a karácsony legfontosabb, jelképes értékű kelléke volt. A betlehemes játék előadására verbuválódott szereplők vitték házról házra. Hordozható, rendszerint fából épített, színes papírral borított alkotmány, amely templomot, istállót, ritkán barlangot ábrázol.

A Néprajzi Múzeum kiállítása páratlan emlékanyagot tár a látogatók elé. A kiállítás a múzeum gyűjteményében található, évtizedes restaurálási munkával felújított betlehemekkel, a hozzájuk kapcsolódó népszokásokkal és tárgyi kellékeikkel foglalkozik. Térben, időben széles kitekintést nyújt: egyes vidékekre, településekre és korokra jellemző betlehemes tárgyakkal és a hozzá kapcsolódó népszokásokkal ismerkedhetünk meg.

Egyszerre láthatók a korabeli fotográfiák és élőben a rajtuk szereplő tárgyak, például a 116 éves, Nagykanizsáról származó betlehem, amelynek elveszett tornyáról, kétszeri restaurálásáról is mesél a kiállítás. A bemutató másik érdekes színfoltja a hatalmas szatmárcsekei betlehem világító ablakaival. Különleges értéket képviselnek a papírbetlehemek között a ’30-as évekből származó magyaros motívumokkal ellátott betlehemek is. A kiállításban arra is választ kapunk, vajon a betlehemezés szokása a falvak mellett jelen volt-e a városokban is.

„Színjáték, bábszínház, misztérium, meghittség mind együtt van jelen a betlehemben – mondják a kiállítás kurátorai. – Célunk, hogy a lehető legszélesebb képet nyújtsuk erről a különleges tárgyról, amely nemcsak az adventi időszakban érdekes, hanem azon túl is.

A kiállítás ugyanis a betlehemről mint kultúrtörténeti és művészeti tárgyról is szól: megjelenik a betlehem egyetemes, keresztény kultúrtörténeti jellege, utalással a betlehemállítás történetének és változásának fontos állomásaira. Az olasz, francia, bajor és cseh példányok mellett láthatóak lesznek a múzeum saját nemzetközi gyűjteményéből származó perui, guatemalai és mexikói betlehemek is.

A betlehem nem csupán legismertebb népszokásunk tárgyi kellékét jelenti, hanem hagyományos értékeink újjáéledésének fontos médiuma is. A bemutató tárgyi emlékei példaként szolgálhatnak a fellendülő kortárs betlehemállítás számára is.

December 12-én a múzeum a kiállításhoz kapcsolódva családi napot szervez, amelynek keretében minden az adventi készülődésről szól: múzeumpedagógiai foglalkozások, bemutatók és betlehemes találkozó várják az érdeklődőket. Fellép a Sebestyén Ádám Székely Társulat Kakasdról, melynek tagjai bukovinai székely betlehemest adnak elő.

Mi is a betlehem?

A régi falusi ünnepi szokások hagyományokban leggazdagabb időszaka a tél volt, amikor a hétköznapokat számos ünnepnap tagolta. Kiemelkedő eseménysora a karácsonyi ünnepkör volt, amelynek változatos szokásvilágában különböző korokból származó hagyományok éltek.

A magyarországi népszokásokból ismert betlehem sokáig a karácsony legfontosabb, jelképes értékű tárgya volt. Kialakítása az ünnep közösségi voltára utal. Olyan szokástárgy, amelyet egy kisebb csoport, a karácsonyi betlehemes játék, betlehemjárás előadására verbuválódott szereplők vittek házról-házra. Hordozható, rendszerint fából tákolt, színes papírral borított alkotmány, amely barlangot, istállót vagy templomot ábrázol.

Az építmény belsejében, középen legtöbbször egy gyertya áll, amelyet az előadás idejére meggyújtottak. A sejtelmes fény megvilágítja a betlehem szentképekkel díszített falát, és látni engedi a belehelyezett apró figurákat: a jászolban fekvő Kis Jézust, mellette Szűz Mária és Szent József alakját, az istálló állatait, szamarat, ökröt, olykor bárányokat. Különös módon a magyar betlehemekben éppen a karácsonyi tiszteletadás legfontosabb motívuma, a jászolban fekvő Kis Jézus legtöbbször rejtve maradt a nézők előtt, alakját ugyanis legtöbbször a betlehemes épületen belül helyezték el.

A betlehemezés szokása nemcsak a falvakban volt jelen, a fővárosban is jártak betlehemező gyerekek a két világháború között, majd később, az 1970-es években is.