Olvasóink napról-napra részesei lehetnek az esti istentiszteleteknek már másnap reggeltől, ha a tudósító honlapján feltöltésre kerülő hanganyagok címeire kattintanak, itt. 

Adventi igehirdetés-sorozat 2015. november 30-tól december 4-ig (hétfőtől péntekig), minden este 17 órai kezdettel Nyíregyházán, az evangélikus gyülekezeti teremben (Luther tér 14.), Adámi László lelkész szolgálatával.

ApCsel 16,1-34 alapján:

Hogyan érkezik (ma még) hozzánk az Úr?

Hétfő: ApCsel 16, 1-13 Lelke által vezetett küldötteivel hirdetteti evangéliumát

Kedd: ApCsel 16,11-15 Megnyitja az Istenhez vágyódó ember szívét

Szerda: ApCsel 16,16-18 Megszabadítja a Sátán médiumát 

Csütörtök: ApCsel 16,19-25 Most még visszautasíthatóan keresi az önhitt embert

Péntek: ApCsel 16,25-40 Hitre hívja üdvözítő irgalmával a megrettent embert - úrvacsora

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit az érkező és eljövendő Úr Jézus Krisztus színe elé!

A sorozat éneke; a 136. adventi ősi himnusz minden este felcsendül: „Még ma is jön hozzánk, / Ma is áldást hoz ránk.”  S az első alkalmon ez az alapigéhez kapcsolódó, 40 éve írott, ám máig aktuális vers is elhangzott, megadva az alaphangját a Krisztust váró együttlétnek: Pál, Jöjj át, segíts Jézussal, evangéliummal!

Adámi László most megjelent adventi témájú írása itt érhető el.

Istentől gazdagon megáldott adventi készülődést kívánunk minden kedves látogatónknak!

Az Úr közel! Jövel, Urunk, Jézus!

SIKLÓS JÓZSEF: MACEDÓN FÉRFI

Kitárt karokkal,

sóvár szemekkel,

remegő lábbal a tengerparton áll –

Pál.

Jöjj Macedóniába,

Jöjj Európába, segíts!

Mert bajok vannak Európában,

Szárnyaló filozófiánk van,

de utcáinkon koldusok.

Gitár zeng márványpalotákban,

rabszolgák hátán szíj suhog.

Bálványokkal tele a város,

A lelkekben űr, riadt magány.

Mi újság? – kérdik, s bomba robban

Athén vagy Belfast piacán,

Lázasan kutat a tudós,

szuperbombát kotyvaszt az üstje,

égnek mered a kölni dóm,

és ég felé száll Auschwitz füstje.

Futnak tőzsdébe, mulatóba,

itt könny, amott közömbös arcok,

trágár, pálinka-szülte nóta,

hazug béke, valódi harcok…

Metróval száguldunk a mélyben,

sebes huzat szemünkbe vág;

de a mélyből felszínre robban

az elfojtott ösztönvilág…

Összkomfortos tömbházainkban

ezrivel élünk – egyedül,

és gyűlöli a gyalogjárót,

ki sietve, autóban ül.

Többé egymásra rá se nézünk,

szemünk a képernyőt lesi.

„Hálás vagyok, elég, amim van”

– e szót vajon ki ismeri?

Mint éjjel-nappali robot

gyümölcse – készen áll a ház,

de máris zörget ajtaján

az idegösszeroppanás… 

Autója és luxuslakása,

szép fia van az ifjú párnak,

de mire szól: apu – anyu,

már árva lett, – szülei válnak.

Kollégiumban a diák

fejében már tudás-özön,

– szalámis zsemlét eldobál

és szüleinek nem köszön.

Öregotthonban él a néni,

mi csak kell, megvan mindene,

évszám jön-e valaki hozzá,

hogy elbeszélgessen vele?

Kórházakban, szakrendelésen

kiadnak sok száz leletet –

e tevékenység mozgatója

ügyintézés – vagy szeretet?

Milliós világvárosokban

minden agyafúrt kényelem

titkát sejtjük, mindent tudunk már,

csak egymást elviselni nem.

Rakéta-röptű életünket

sztreptomicin, gyomirtó vegyszer

könnyíti – és hány emberünk

volt életében boldog egyszer?

Van-e értelme életünknek?

Semmibe hajló büszke ív…

Művészetünk és irodalmunk

absztrakt és nonfiguratív…

Amikor végre úgy tűnik:

Tökéletesen szép az élet –

mint váratlan befejezés:

Nyitott gázcsap, revolver, méreg…

Új szexbombát a sztriptízbárba!

Beatzenét, jógát, heroint!

Horoszkópot, mágia titkát!

Új mámor kellene megint!

Mámorok láncreakciója:

lelkünkön rettentő bilincs…

Ennek a gyötrő szomjúságnak

már enyhülése, vége nincs?

Szomjasan várjuk, hogy segítsen

rajtunk az Ismeretlen Isten!

Akartak segíteni már

vad eszmékkel, féldeci rummal –

Pál!

Jöjj át, segíts

Jézussal, evangéliummal!