A 2013-as esztendőben hagyományteremtő szándékkal vezettük be a hálaadást. Az egyházi év befejeztével, közeledve a naptári év végéhez, hálát adunk mindenért, ami a gyülekezetünkkel kapcsolatos. Fontosnak tartjuk a hálaadást, hogy szóljon a hála a szívünkből Istennek. Szóljon ezzel együtt a köszönet szava testvéreinknek, akik munkálkodnak közösségünkben. Több tevékenységből áll össze a gyülekezet működése. Mindegyikre szükség van, mindegyikre büszkék vagyunk.

Dudla Erzsébet egyházmegyei felügyelő szokása szerint kedves történetet hozott. A puzzle darab útja a világban és hazaérkezése gyereknek, felnőttnek egyaránt tanulságos volt. Jeszenszky Péter másodfelügyelő – e sorok írója – tolmácsolta a köszönet szavait. Közben fényképek érzékeltették a sokszínű gyülekezeti életet.

Név nélkül mondtunk köszönetet az elvégzett tevékenységért. Ha valaki magára ismert, reméljük büszkén kihúzza magát. Kicsit olyan céllal is tettük ezt, hogy rávilágítsunk a gyülekezet életére. Ez remek alkalom arra is, hogy beszámoljunk az eseményeinkről. Esetleg valaki ez alapján értesül az itt folyó tevékenységekről és úgy gondolja, hogy csatlakozni szeretne az önkéntesek csapatába vagy esetleg valamely rendezvényen részt venne – akkor szívesen várjuk.

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány tevékenység, amiért köszönetet mondtunk:

Hálásak vagyunk a szívhez szóló igehirdetésekért. Különböző alkalmaink megszervezéséért. A gyermekek, az ifjúság tanításáért az iskolákban, a gyülekezetben. A gyülekezeti tagok látogatásáért, a lelki beszélgetésekért.

Nagyon hálásan köszönjük a technikai segítséget. A háttérben tevékenykedve hatalmas segítséget nyújt a lelkésznek.

Nagyon köszönjük áldozatos munkájukat azon személyeknek, akik az oltárt rendezik, a terítők, az úrvacsorai kellékek, virágok elhelyezéséről gondoskodnak.

Köszönjük a Pirtón tartott szabadtéri és most már a fedett istentiszteletek helyszínét.

Köszönet azoknak a testvéreinknek, akik a háromnapos Kórházlelkészek Országos Konferenciája rendezvény lebonyolítását segítették, fogadták a vendégeket, részt vettek az eseményen.

Köszönjük a segédkezést a délutáni összejöveteleinken. A pogácsa, sütemény és tea elkészítését. Az előkészületi munkákat, valamint az utómunkálatokat.

Köszönjük szépen a gondnoknak és segítőinek az épületen belüli és kívüli munkák elvégzését.

Köszönjük a presbiterek munkáját, részvételüket a presbiteri gyűléseken.

Köszönet illeti azokat, akik a gyülekezet működtetésében segítenek (pénztár, bankszámla kezelés, könyvelés, bérszámfejtés, számvizsgáló bizottság).

Hálás köszönet azon személyenek, akik anyagilag támogatják gyülekezetünket. Kérjük testvéreinket hogy továbbra is viseljük szívükön gyülekezetünk anyagi helyzetét.

Nagy létszámmal vettünk részt az egyetemes imahét istentiszteletein, bizonyítva a keresztény egység fontosságát. A lezáró ökumenikus vacsorán beszámoltunk gyülekezetünk életéről.

Köszönjük az aktív segítséget, részvételt a szokásos délutáni rendezvényeinken (farsang, vakációnyitás, reformációi emlékezés).

Köszönjük a kirándulások (Mecsek, Budai-hegyek) szervezését, a túravezetést, a részvételt.

Köszönjük a részvételt azon testvéreinknek, akik az országos, kerületi, illetve egyházmegyei rendezvényeken képviselték gyülekezetünket, és egyben bízunk abban, hogy ez a részvétel áldásos volt.

Az országos missziói lelkész szeretettel mesélte el a gyerekeknek a Mikulás hagyomány kialakulását, egyházi vonatkozását.

A mai délután mottója a Mikulás másképpen volt. A nagy gondossággal összeállított, sok meglepetést tartalmazó piros csomagot vehették kezükbe a fiatal gyülekezeti tagok. Elvonultak befejezni a saját készítésű képeslapokat. Ezt viszont a délután folyamán át kellett adni valakinek. Így az ajándékozás örömét is átélhették.

Szeverényi János folytatta, most már a felnőtt gyülekezetnek, a Zsoltárok könyvéből választott igéjével. A könnyed hangvételű igehirdetés, előadás mindenki számára élményt és lelki töltekezést jelentett.

Hagyományainknak megfelelően, tea és sütemény mellett, beszélgetéssel zárult az összejövetel.

Személyes benyomások

Szeverényi János (missziói lelkész):

1982-ben szolgáltam először a halasi gyülekezetben. Teológiai hallgatóként már akkor megéreztem ennek a kis közösségnek a hitét, élni akarását. Az elmúlt években örömmel látom a missziói elkötelezettséget, a kreatív vezetést, a családias, növekvő, gyarapodó közösséget. Jó látni, hogy minden korosztály otthonra talált a szép, világos, jól berendezett épületben. A hálaadó ünnep személyesen is sokat jelentett nekem. Manapság sokszor csak panaszkodást hallunk. Isten munkálja ki bennünk a megelégedettséget és a hálát is: „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét.” Ézs 57, 19

C. Ágnes (gyülekezeti tag):

Családias légkörben éltem át a hálaadás ünnepségét vasárnap délután. Az előadó (Szeverényi János) közvetlen hangvételű szavakkal szólt hozzánk. Elgondolkodtató volt hallani, amit a tragikus élethelyzetekről mondott. Családi tragédiákról beszélt, arról, hogy mégis, annak ellenére is miért lehetünk hálásak akkor is, ha semmi okunk sincs erre. Megerősödött bennem, hogy hálásnak lenni jó.

H. Csenge (6. osztályos diák):

Nagyon jó volt a vasárnap, mert a csodálatos hálaadás után kézműves foglalkozáson vehettünk részt, képeslapokat készítettünk másoknak. A hálaadó ünnepségen rájöttünk, milyen fontos a hála és a köszönet. A társaság nagyon jó volt, máskor is szívesen megyünk.

N. István (középiskolai tanár):

A hálaadás ünnepén a kör bezárult. Valami teljessé vált. Mi, akik a gyülekezetben bármit tettünk ebben az esztendőben, megkaptuk a köszönet szavát. Mindaz, amit az emberek tettek, önzetlenül történt, és az ezért kapott köszönet szava olyan volt, mint  az „i” betűn a pont. Befejezetté és teljessé tette az éves közös történéseket. Fontos, hogy az Istennek is megadtuk együtt a köszönet szavát. Láttuk, hallottuk, milyen sokszínű volt az egyházi élet: zene, előadás, foglalkozások, sport, kirándulás is volt az istentiszteletek, hitoktatás mellett. Kicsik és nagyok sokféle élmény részesei lehettek. Ezek az élmények nem önmagukért voltak, hanem az együttlétekért, Isten jelenlétéért is. Így, bármilyen együttlét magában is istentisztelet volt.

Fehér Petra (3. osztályos diák):

Nagyon jól éreztem magam a hálaadás ünnepén. Jó volt látni a kivetített képeket a sportnapról, a játékos foglalkozásokról, a farsangról. Margitka nénivel képeslapokat készítettünk, aztán játszottunk. Sok gyerek volt, jó volt együtt.

Palkovicsné Gangl Mária (presbiter):

Felemelő volt együtt lenni a hálaadás ünnepén. Felnőttek, gyerekek együtt tudtunk hálát adni ezért az évért, a megtett útért. Szeverényi János missziói lelkész előadását élmény volt hallgatni. Megérintett, hogy a fényt kell látni a sötétben, és ezt csak a csendben lehet. Öröm volt látni a boldog gyermek arcokat.

Honti Irén (a gyülekezet pásztora):

Három éve vezettük be a hálaadást a gyülekezetünkben. Fontosnak tartjuk, hogy mindent megköszönjünk az Úristennek, ami a gyülekezetünkben történt, amit átéltünk, aminek részesei lehettünk. Gondolok mindenek felett a testvérekre, a gyerekekre, felnőttekre, akik jelen voltak/vannak, akikkel együtt voltunk/vagyunk egy „nagy család”, gondolok a bennük lévő elevenségre, életteliségre.

Hálánkkal értékeljük, méltányoljuk mindazt, ami van, ami volt; és elfogadjuk azt, ami volt, ami megadatott. Tudjuk, hogy nem minden jó ebben az életben, volt szomorúságunk is. Azt is tudjuk, hogy a rossz hátterében is ott van/lehet a béke, amit akkor fedezünk fel, ha elfogadjuk azt, ami van. Korunkra különösen is jellemző az, hogy hamarabb meglátjuk azt, ami rossz, ami hiány, ami bosszúsággal tölt el. Panaszkodunk, kritizálunk, elutasítunk, ellenállunk. Ez rossz atmoszférát teremt.

A hála segít abban, hogy a jót lássuk meg, mert az is van; segít meglátni a rosszban a tanulságot, az elfogadásban a mély békét. A hálás szív ezért gyógyító hatású.

A. Mello szavaival kifejezve: „Köszönet Istennek mindazért, ami volt, ami van, és ami lesz. Ettől többet az ember nem adhat Istennek.”