„… Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?” (Mt 18,12)

Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Mindenki számít egyenként, külön-külön. Ezt az üzenetet akarta átadni Jézus a tanítványoknak az elveszett juhról szóló példázatban. Ahol Isten uralkodik, ott egyetlen élet sem merülhet feledésbe, veszhet el vagy szakadhat le a többitől. Ha megértjük, mi az Ő szándéka ebben a világban, akkor azt is tudjuk, hogy minden élet egyedi és pótolhatatlan. És ami még fontosabb: minden egyes életre szükség van, hiszen Isten világában mindnek megvan a maga helye. A sokaság életének teljessége szenved csorbát, ha az előnyöket azon az áron akarja élvezni, hogy közben akár egyetlen kicsiny életet is elveszít, sorsára hagy vagy kirekeszt. Isten országában mindenki számít.

„Senkit sem hagyhatunk veszni” – ez volt a mottója annak az érdekképviseleti és támogató munkának, amellyel az ökumenikus szervezetek hozzájárultak a 2015. novembere és decembere fordulóján tartott párizsi klímacsúcshoz (COP 21). Az elveszett juh példázata inspirálta ezt a mottót, de erről szólt Jézus egész küldetése is. Jézus Krisztus egyházai pedig nem csupán a vezető politikusok felelősségére mutattak rá, hanem arra a tényre is, hogy nem lehet életképes egyetlen olyan fejlődési paradigma sem, amely a kitaszítás logikáján és gyakorlatán alapul, mivel veszni hagyja a szegényeket. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) számos más egyházzal és vallási közösséggel együtt hangsúlyozta, hogy elhibázott az a klímaegyezmény, amely a legsebezhetőbbek érdekeit nem veszi figyelembe, hiszen az emberiség túlélését veszélyezteti és megfosztja a jövő generációit az életükhöz szüséges alapvető feltételektől.

„Senkit sem hagyhatunk veszni” – emlékezteti az LVSZ továbbra is a határaikat a menekültek elől lezáró, egyik napról a másikra kerítéseket építő kormányokat és társadalmakat. Mi van azokkal, akik a kerítés túloldalán, a megerősített és védelmet biztosító falakon kívül rekedtek? Végleg eldőlt volna, hogy őket veszni lehet hagyni? Méltó lehet-e a kilencvenkilenc élete arra, hogy életnek neveztessék, ha az egynek nincs élete?

Az emberiség és az egyes társadalmak számos olyan kihívással szembesültek az elmúlt évben, amelyek az egység és a szolidaritás értékét érintő döntő küzdelmet tükrözik. Olyan időket élünk, amelyekben nagy horderejű döntések születnek az országok és közösségek közötti kapcsolatokat illetően. Szakadék szélén állunk: a szolidaritás vagy a könyörtelen verseny fog-e győzedelmeskedni?

„Nem bocsátható áruba” – ez lesz továbbra is az egyik legfontosabb altéma – vagy vissza-visszatérő motívum – útban 2017 felé, a Reformáció 500. évfordulójára készülve. Ez a profétikus kijelentés figyelmeztet bennünket arra, hogy nem mindennek kell a piaci törvényeknek, a verseny, az anyagi ellenszolgáltatás és a kereskedelem elveinek alávetve működnie. „Nem bocsátható áruba” – szól az emlékeztetés, hogy kellenek olyan terek, ahol a nagylelkűség és a kegyelem élveznek elsőbbséget. Szolidaritás nélkül nyomorúságossá válik az élet.

A 2016-os év kezdetén tehát arra bátorítom az LVSZ tagegyházait, hogy

• hirdessék kitartóan és bátran, hogy a kegyelem Isten ajándéka. Ez az üzenet önmagában is hatalmas érték ebben a világban, amelyben egyébként a könyörtelen verseny dinamikája érvényesül;

• a szegények és sebezhetők közötti diakóniai szolgálatot fenntartva és kiterjesztve, segítsék továbbra is teljes odaadással azokat, akiket a világ veszni hagy;

• tartsák szem előtt Isten országának példáját, és abból erőt merítve az élethez és a felebaráthoz mindig befogadóan és soha ne kirekesztően forduljanak;

• erősítsék az evangélikus közösség egyházai közötti összetartást és támogassák egymást a szolidaritás lelkületével. Adja Isten, hogy a kölcsönösségre és szolidaritásra épülő kapcsolatok segítségével egyre bátrabb tanúság- és szolgálattevőkké válhassunk, hogy szavakban és tettekben is azt kövessük, aki erre tanított bennünket: „Senkit sem hagyhatunk veszni!”

Üdvözlettel:

Dr. Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség főtitkára