„A véges befogadhatja-e a végtelent?” – FASOR 110 – Kiállítás-megnyitó a K11-ben

„A véges befogadhatja-e a végtelent?” – FASOR 110 – Kiállítás-megnyitó a K11-ben

Share this content.

Szöveg: Egeres Ágnes, fotó: Domokos János, Egeres Katalin és Egeres Ágnes, a templomról készült fotó Kérges Máté felvétele
Budapest – „A véges befogadhatja-e a végtelent?” Erre a kérdésre is nemzedékek óta reflektálhatnak azok, akik a 110 éves fasori evangélikus templomba „megkeresztelt gyermekként vagy felnőttként, kapcsolatukra áldást kérő házasokként, vagy veszteségeikben vigaszt keresőkként” jöttek be. Ezúttal – immár a falakon kívül – a templomról nyílt fotókiállítás teremt alkalmat bárki számára arra, hogy „kötött rend és alkotó szabadság” találkozásából merítve sokrétűen inspiráljon.

Kiállítás nyílt 2016. január 8-án, pénteken este 6 órakor a fasori evangélikus templomról, amely tavaly ünnepelte felszentelésének 110 éves jubileumát. A tárlat anyagának – melyet az Ars Sacra fesztivál keretében 2015 őszén a Magyar Írószövetség klubtermében láthatott elsőként a közönség – ezúttal a K11 – Művészeti és Kulturális Központ (Király utca 11.), Erzsébetváros új közösségi tere ad otthont.

A tablókon keresztül két a gyülekezethez kötődő fiatal alkotó, Kérges Máté fotós és Novotny Dóra grafikus teszik láthatóvá a 110 éves fasori evangélikus templom megannyi szépséges részletét és üzenetét, így inspirálva minden látogatót „Istentől áthatott, megszentelt életre”. „A legszínesebb evangélikus templom, amely egy sok tekintetben elszürkülő világban az érzelmek és a hit színes kifejezőerejére irányítja a figyelmet”, a századforduló legkiválóbb művészeinek és mestereinek (többek között Pecz Samunak, Benczúr Gyulának, Róth Miksának) szoros együttműködésével, összművészeti szinten megvalósult remekműve.

A kiállítás célja, hogy a kerület kulturális és spirituális életében egyaránt jelentős szerepet vállaló fasori egyházközség templomát minél szélesebb közönség számára tegye megismerhetővé, egyúttal lehetőséget teremtve arra, hogy az a falain kívül is bárki számára bejárhatóvá váljék.

Aradi György lelkész megnyitó beszédében több szempontot is sugallt a kiállítás látogatói számára: „(…)Hogy minden kockázatával együtt is befogadhassuk a végtelen távlatokat nyitó, részletekben is igazodási pontot, sokszínű életet kínáló és családias légkört teremtő Istent.”

A kiállítás megnyitóján próza és zene is társult a képekhez. Lázár Balázs színész előadásában hallhattunk egy rövid részletet Lukáts Péter visszaemlékezéseiből, melyben a fasori gyülekezettel kapcsolatos emlékeit, élményeit idézte fel:

„Mivel az egyházi gyülekezeti termet egy hajdani VII. kerületi bérlakásból alakították kki, igen családias és békés közegnek mutatkozott. […] Ha becsukom a szemem, még érzem, ahogyan a fagyos utcáról belépve, megcsap az aprósütemények és a tea illata, keveredve az idős nénik régmúltat idéző kölni illatával, és a falak, szőnyegek patinás szagával. Karácsonykor még csillagszóróillat és gyertyaszag is keringett a levegőben […] bennem ezek az összejövetelek nagyon mély nyomot hagytak, és annak ellenére, hogy jómagam katolikus vagyok, ezen a helyen igazán és kétségbevonhatatlanul éreztem Isten jelenlétét.”

A megnyitó keretében TIUS zongorajátéka színesítette a rendezvényt.

Farkas Tibor, a K11 művészeti vezetője pohárköszöntőjét Ady Endre: Az élet című versével zárta:

Az élet a zsibárusok világa,

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!...

 

Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit, eszmény és szerető.

Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!

 

A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kínál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképen kitárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.

 

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szivem kitárom a piacra,

Túladok én is minden kincsemen…

De nincs erőm íly nyomorulttá válni,

Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

A kiállítás megnyitóján részt vettek a 110 éves fasori templomot már jól ismerő gyülekezeti tagok, barátok, de nagyon sokan körlevelünk, illetve az elektronikus meghívó hatására jöttek el megismerkedni, s egy jót beszélgetni egy pohár jó bor és pogácsa mellett.

„A fasori evangélikus templom felszentelésének 110 éves jubileumán ezzel a kiállítással szeretnénk kifejezni köszönetünket a hitben és alkotó erővel előttünk járt nemzedékeknek, akik küldetésüket templomépítőként és gyülekezetépítőként betöltötték. Hálát adunk értük is az evangéliumával hitet ébresztő Istennek, aki figyelmét és gondoskodását nem vonta meg a mi nemzedékünktől sem.”

A kiállítás február 1-jéig ingyenesen látogatható.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!