Az egység útja

2017 meghatározó dátum a keresztények életében, mely felszólít az emlékezésre: emlékezni a reformációra és emlékezni Jézus Krisztus kérésére: „legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21) Krisztus utolsó vacsorán elhangzott imádsága immár kétezer éve szólítja meg a keresztényeket, hogy úgy keressék az egységet, ahogy ezt Jézus első követői is igyekeztek megtenni, akik a különbözőségük ellenére képesek voltak hitelesen tanúságot tenni az evangéliumról.

2017 páratlan alkalom arra, hogy az egyre jobban növekvő közösségi szellemet és az egység vágyát még inkább megéljük, hogy így tanúságtételünk hiteles legyen a világ felé. Ehhez szükséges a Szentírás közös olvasása és a Szentlélek vezetésére való figyelem, aki a változó világ kihívásai közepette állandó megújulásra hív minden Krisztus-hívőt. Az ökumenikus párbeszéd elmúlt időszaka a katolikus–protestáns kapcsolatok kivirágzását és fejlődését hozta, mely mögött közös dokumentumok, ökumenikus találkozások és az egység megvalósításának határozott szándéka húzódik meg.

Bár Krisztus varratlan köntösén az évszázadok során szakadások keletkeztek, bizonyos hagyományok és szervezeti formák mégis azonosak maradtak a különböző felekezetekben. A különböző keresztény közösségekben egyre erősebb az az evangéliumi felfogás, hogy Krisz- tusban egymást testvérként ismerjük fel. Ugyanis erre tanított minket az Üdvözítő: „Egy a ti Atyátok, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8–9)

Amilyen gyorsan végbemehet a kapcsolatok megszűnése, oly kitartó munkát jelent a kiengesztelődés előmozdítása Krisztus egy és egyetlen egyházában. A II. vatikáni zsinat (1962–1965) kijelentette, hogy az egy- ség utáni vágy a Szentlélek kegyelmének ihletése nyomán született meg, és arra indítja a keresztényeket, hogy egyre szélesebb körben fejezzék ki és tegyék láthatóvá az egység formáját Krisztus minden tanítványa között. Ezért szükséges, hogy az egységtörekvés során ne akadályozzuk a gondviselés útján való haladást, de ne is „siettessük” a Szentlélek ösztönzéseit, aki Isten helyes tiszteletét és szeretetét árasztja a szívünkbe.

Belső megtérés nélkül nincs igazi ökumenizmus, mert minden vágyakozás az egység után a lelkület megújulásából, önmegtagadásból ered és érlelődik – vallja a II. vatikáni zsinat.

Egy új út nyílt meg előttünk, lehetővé téve a közös imádságot, ami hatékony eszköz az egység kegyelmének elnyerésére, mert ez már biztos „kötelék”, mely összekapcsolja a katolikusokat különvált testvéreikkel: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) A kölcsönös megbékélés következtében újabb lehe- tőségek nyílnak egymás lelkületének megismerésére, melynek feltétele, hogy a párbeszéd során egyenrangú félként forduljunk a másik felé.

Az elmúlt öt évszázad egyházi történelmének megismerése egyúttal feltétele is az őszinte kapcsolatoknak és a testvérek közötti párbeszédnek. A szembenállástól a közösségig című katolikus–evangélikus közös kiadványt nemcsak olvasásra ajánlom, hanem az olvasáson túl egymás megismerésének helyes elsajátítására, mert éppen az evangélizáció ügye szólít fel bennünket, hogy meghaladva a korábbi szembenállást eljussunk a közösség egyre növekvő megtapasztalásához.

A reformáció történeti kialakulása, résztvevői, főbb témái kölcsönösen hatottak az egyházak magatartására. Az 500. évforduló segítsen minden keresztényt, hogy egy változó világban is meg tudják vallani a Szentháromság egy Istenbe és Isten megtestesült Fiába, a mi megváltó Urunkba vetett hitüket. A lelki ökumenizmus és a segítő szeretet területén az egység útján járhatunk, ezért a közös emlékezés fejezze ki azt a kapcsolatot, amely már egyesíti az evangélikus és a római katolikus keresztényeket, hogy közös tanúságtételük által és az egység iránti elköteleződésükben egyre teljesebb fényben mutassák meg Krisztus arcát a világnak.

Legyen áldás egységtörekvéseinken! A Szentlélek, az egység Lelke irányítsa gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, és a mindenható Isten, mindnyájunk Atyja fogadjon el minket, Krisztusban testvéreket gyermekeinek!

Dr. Erdő Péter

bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, a CCEE elnöke