– Milyen indíttatásból kezdtél el fényképezni?

– Teljesen magamtól. Mint ahogy a legtöbb családban, volt otthon egy fényképezőgép és elkezdtem vele fotózni. A többi már mind jött magától. Mindig érdekelt, hogy hogyan tudom kihozni a legtöbbet az eszközből és magamból is.

– Milyen személyes kötődésed van a fasori templomhoz és gyülekezethez?

– Mikor öt évvel ezelőtt felköltöztem Budapestre, megszakadt egy folyamat, a vasárnaponkénti istentiszteleteken való részvétel. Egy idő után rájöttem, hogy hiányzik a rendszeres istentisztelet és szükségem van egy gyülekezetre, ahova eljárhatok. A fasori templomról már hallottam, így végül elkezdtem oda járni. Azóta is, ha tehetem, odamegyek.

– Az, hogy a templomot már ismerted mennyire jelentett könnyebbséget – vagy éppen nehézséget – a képek készítésekor?

– Mindenképpen könnyebbség volt, hisz már tudtam, hogy mit fogok fotózni. A jó helyismeret nagyon fontos ebben a szakmában is.

– Mi jelentett kihívást a fotózáskor?

– Leküzdeni a tériszonyomat és felmenni egyedül a harangokhoz. Az oltár feletti képnél velem volt a két lelkész, Gyuri és András (Aradi György és Pelikán András – a szerk.), de a harangokhoz másik alkalommal mentem fel. Bizony elgondolkoztam, hogy menni fog-e. Eléggé ingatag lépcső vezet fel oda, de hajtott a kíváncsiság. Így ha nincs a felkérés, de van rá alkalmam, azért valószínűleg akkor is felmentem volna, de nehéz volt leküzdeni a félelmem.

– Hogyan lehet – fotósként – újat mondani a fasori templomról?

– Mivel sok olyan hely van, ahová a látogatók többsége nem jut el, amit nem vesz észre, így talán könnyebben. Ilyenek például a harangok, a szentély boltíveit lezáró rozettán a padlás felőli nyílás (így készült az oltárt felülnézetből ábrázoló kép), vagy a papi pad feletti erkély. Van olyan rész is, amire talán kevesen figyelnek fel: ha kimegy az ember az oltárhoz úrvacsorát venni, nem néz fel, hogy pontosan mi van a feje fölött, pedig érdemes.

– Mi inspirált a fotózáskor? Mi volt az, amit fotós szemmel ki akartál fejezni, át akartál adni a fasori templomról készült képekkel?

– A templom hihetetlen részletgazdagságát. Evangélikus templomhoz képest jóval díszesebb, de valahogy megőrzi azt a visszafogottságot is, amit számomra az evangélikus templomok adnak. Biztos vagyok aban, hogy így is kimaradt rengeteg sok dísz, faragás, apró kicsi részlet.

– Tudom, hogy nehéz a választás, de melyik a személyes kedvenced a fotók közül, illetve a kiállítás anyagát végignézve, melyik téma az, amelyiket szubjektíven a „legerősebbnek” érzel?

– Valóban nehéz kérdés. Igazából nincs is külön kedvenc, nagyon tetszik mindegyik, és ez Dórának (Novotny Dóra grafikus – a szerk.) köszönhető. Ahogy kiegészítette a képeket az ötleteivel, a mintákkal, a képek elrendezésével, nagyon profi munka lett, és ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni.

– Összességében neked személyesen mit jelentett, mit nyújtott ez a felelősségteljes és egyben nagyszerű feladat?

– Nagyon örültem neki, hogy engem kértek fel erre a feladatra, ez egy óriási dolog volt. Először felmerült bennem, hogy számomra így elveszítheti a templom azt a rejtélyességét – ami érzésem szerint mindegyik templomban megvan –, hogy nem tud az ember minden részletről. Aztán mikor elkészültem a képekkel, arra gondoltam, hogy azon kevesek közé tartozhatok, akik most nagyon sokat tudnak erről a templomról. Rengeteg olyan helyen jártam, ahová akárki nem mehet fel. Ez nagy megtiszteltetés volt. 

Kérges Máté alkalmazott fotográfus. Zenei családból származik, így először zenével kezdtett foglalkozni, az érettségit a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában szerezte klarinét szakon. A középiskola vége felé már fotózott, így utána abba az irányba indult el, és azóta is azzal foglalkozik. Legfőképpen esküvőket és rendezvényeket fényképez, de igyekszik a zenétől sem eltávolodni: sok koncerten, diplomahangversenyen is dolgozik.

Az alábbiakban elolvasható Aradi György megnyitó beszéde, amelyet a januá 8-i megnyitón mondott el.