„A fő szempont az, hogy Jézus nevében segítsünk, az ő parancsa értelmében: »Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket... tisztítsatok meg leprásokat...« (Mt 10,7–8) Ebből mi magunkra nemcsak a »leprásokat tisztítsatok« parancsot vonatkoztatjuk, hanem az »elközelített mennyek országának« hirdetését is. Hiszen a Lepramisszió egy külmisszió, amely mindenütt a legnagyobb mértékben törekszik arra, hogy az evangéliumot hirdesse” – mondja a református lelkipásztor.

Felemelő szeretet

A WHO (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Egészségügyi Világszervezete) adatai szerint még napjainkban is 10 millió leprás beteg él szerte a világon, hatvan százalékuk Indiában, Brazíliában és Nigériában. A hivatalos adatok szerint ma a Földön minden második percben diagnosztizálják valakinél a betegséget, de azoknak a számát senki még csak meg sem meri becsülni, akik soha nem jutnak el orvoshoz.

Évezredek titokzatos tudatlansága után Gerhard Armauer Hansen (1841–1912) norvég tudós 1893-ban írta le először a lepra kórokozóját, a Mycobacterium lepraet, 1946-ban pedig elkészült az első igazán hatásos gyógyszer, 1981 óta a mind hatásosabb kombinált készítményekkel egyre rövidebb idő alatt sikerül meggyógyítani egy-egy beteget.

A lepra tulajdonképpen a mély nyomor betegsége, egyértelműen ott van jelen, ahol sok más mérhetetlen nyomorúság: rossz körülmények, alultápláltság, egyéb fertőzések. Ahol a higiéniai körülményeket kicsit is sikerül javítani, ott magától megszűnik a kór. Viszont ez nem csupán testi baj, a probléma a vele járó megbélyegzés, kirekesztés is. A helyi társadalmakban évezredes előítéletek alapján tekintenek erre a kérdésre. Ez pedig még mélyebbre húzza a betegség szenvedőit, még magányosabbak, kivetettebbek lesznek, teljesen ellehetetlenülnek. Számos országban még személyazonosságuk sincsen. Tehát ez egy tág kérdéskör, a gyógyítástól kezdve a társadalmi igazságosságon át a minimális emberi jogok érvényesítéséig terjed.

A misszió munkatársai testi és lelki gyógyulást is nyújtanak, hiszen Jézus is mindig ezt tette: az embereket testi, lelki, társadalmi, szellemi értelemben gyógyította meg. Ugyanerre kötelezte el magát a Lepramisszió. Része e munkának a rehabilitálás, az oktatás, a szakmára tanítás, az otthonteremtés is. „Nem csupán egy kórokozóval szembeni küzdelemről van szó, mert az teljesen kilátástalan lenne. Sokan megkérdezik, hogy miért kell ezzel foglalkozni, vannak orvosok... De sok országban az állami egészségügy munkatársai csupán kiosztják a gyógyszert, aztán elmennek. Ugyanott marad a gyógyult beteg, ahol volt, az utca porában. A misszióban – pontosan ezért kell a keresztyéneknek végezniük – mi azt mondjuk, hogy a beteg unokáinak sorsát is rendezni kell, különben ő is ott fog ülni, és ő is leprás lesz. A teljes, átfogó gondoskodás a lényeg” – fogalmaz a Lepramisszió vezetője.

Imádkozók, támogatók, adakozók

A nemzetközi misszió 1874-ben egy ír férfi, Wellesley Bailey elhívatása nyomán jött létre. Az ő hitvallása – feleségével együtt – az volt: „Ez a misszió imádságban született, imádságban ringott a bölcsője, és az imádság a megtartóereje.” Magyarországon először – egy belga misszionárius barátjának inspirálására – Dobos Károly tartotta meg a leprások világnapját 1974-ben: lelkész barátai segítségét kérte, saját gyülekezeteikben január utolsó vasárnapján imádkozzanak a világ leprabetegeiért és a köztük folyó gyógyító munkáért. Ezt tekintik a hazai Lepramisszió születésnapjának, hiszen ez volt az első lépés, amellyel elindult a szolgálat.

„Dobos Károly munkálkodása valóban Istentől indított volt, hiszen olyan időszakban történt mindez, amikor az egyházak tevékenységei – a legnagyobb takarékosságra kényszerülve – beszűkültek. Ehhez képest ő olyan szolgálatot hirdetett meg, amely távoli világok emberei felé fordult. Ehhez kért imádságos és természetbeni segítséget.”

Akkoriban a természetbeni segítség kézzel kötött fáslik készítését jelentette. Az ezt végzők saját munkájukkal, saját idejükből segítették a távol élő betegeket. Néhány évtized után a misszió tevékenysége megváltozott, projektek támogatásával teljesedett ki. A lelkület viszont nem változott, feladataikat Istentől kapott szolgálatként, az alapító nyomdokában járva végzik azóta is a munkatársak és a támogatók.

A magyar Lepramisszió ökumenikus alapon, a Magyarországi Református, Evangélikus és Baptista Egyház felügyelete alatt végzi szolgálatát. 2002 óta a protestáns alapítású Nemzetközi Lepramisszió tagszervezete, Kelet-Európából egyedüliként. Ez a legnagyobb ilyen jellegű világszervezet, jelenleg 32 államban működik. Ezeknek körülbelül a fele támogató ország, ahol az adománygyűjtés folyik (elsősorban a nyugat-európai országok), a másik fele pedig felhasználó ország, ahol a leprabetegek gyógyítása, rehabilitálása zajlik vallási és felekezeti különbségtétel nélkül.

Riskóné Fazekas Márta tagja a Nemzetközi Lepramisszió négytagú lelki munkabizottságának. Ennek feladata, hogy a lelkiségre vonatkozó kérdéseket koordinálja, ajánlásokat tegyen a tagországoknak: hogyan lehet összekapcsolni a helyi lepramisszió tevékenységét a helyi egyházakkal; hogyan lehet még inkább támogatásra ösztönözni – akár Nyugat-Európában is – a keresztyén egyházakat; továbbá hogyan lehet a felhasználó országokban a megtért betegeket és hozzátartozóikat integrálni a sokszor nagyon kicsi, szórványos keresztyén közösségekbe.

„Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok jó szándék lakik az emberekben, örülnek, ha látnak egy nemes célt. Ez nem attól függ, hogy mennyi a pénzük, hanem attól, hogy megérinti-e őket az ügy, mert akkor nagyon készségesek és áldozatosak”– emeli ki Riskóné az adakozással kapcsolatosan. A misszió támogatóiként alapvetően három kört lehet említeni: gyülekezetek, az egyéni adakozók egyre bővülő tábora, valamint szervezetek és cégek.

Rendszeresen, évtizedek óta megkeresnek római katolikus, református, baptista, evangélikus gyülekezeteket. A református gyülekezetek egyharmada támogatja is a missziót. Van olyan gyülekezeti közösség, amelyik 40 éve hűségesen adakozik, általában a lepramisszió vasárnapjának perselyadományát ajánlja fel. Számos helyen – ezért különösen hálásak a munkatársak – egész évben kint van a koldus Lázár perselye. Vannak lepramissziós felelősök, akik egy-egy gyülekezetben nagyon áldott szolgálatot tudnak végezni: ébren tartják az ügyet.

A misszió munkatársai rendszeresen tartanak előadásokat gyülekezetekben, iskolákban, ahol bemutatják a szolgálatot. Emellett az egyházak rendszeres tájékoztatást kapnak: minden protestáns gyülekezet legalább évente négy alkalommal kap körlevelet postán vagy elektronikus úton. A jövőre vonatkozóan a szervezet igazgatója kiemelte: szeretnék hatékonyabban megszólítani az adományozók második és harmadik körét is. Ezt célozza a néhány éve elkezdett tudatos fejlesztés is.

Most folyó projektek

A tagországok szervezetei – közöttük a magyar Lepramisszió is – projekteket működtetnek, támogatnak. Évek óta van két gyógyító projektjük Kínában: az egyik a tibeti területen, a másik pedig Dél-Kínában. Ezek a gyógyítás mellett átfogó munkát végeznek: tevékenységüknek része a jogvédelem, nemegyszer a személyazonossághoz való juttatás, a rehabilitálás, a gyerekek alapvető taníttatása, a beiskolázás különböző oktatási ösztöndíjakkal, a felnőttképzés, a falufejlesztések, a mezőgazdasági munkára tanítás, ahhoz eszközök biztosítása, illetve a házépítés.

Közben az evangélium hirdettetik. A tibeti területen történt, hogy egy egész kis falunak a teljes lakossága keresztyén hitre jutott néhány gyógyult leprabeteg bizonyságtétele nyomán. Ezek a legbiztatóbb pontjai a szolgálatnak. A tudatos lelkigondozás, lelki munka által nagyon sok ember ismeri meg az üdvözítő Jézust.

Két kínai projektjük mellett Indiában, Delhi mellett egy lepramissziós kórház működését támogatják évek óta. Tavaly egy rendkívül nagy adomány jóvoltából az intézményben tízmilliós beruházást tudtak elvégezni. Digitális röntgenkészüléket, ultrahangkészüléket, laboratóriumi eszközöket, műtőberendezéseket, gyógytornaeszközöket tudtak beszerezni. Mindezt decemberben adták át. A támogatást nagy örömmel és köszönettel fogadta az indiai Lepramisszió vezetősége és a kórház is.

„De mindig vannak váratlan helyzetek. Tavaly például a tragikus nepáli földrengés súlyosan megrongálta az egyik lepramissziós kórházat is. Ilyenkor a helyiek gyorssegélyt kérnek a támogatóiktól. Mindig megható, hogy a megszokott adományainkon felül is milyen nagylelkűen és gyorsan adakoznak az emberek a bajban lévők megsegítésére” – mondja a lelkésznő.

Nagyon kis dolgok óriási segítséget jelentenek. 4-5 ezer forintért tud egy pár cipőt készíteni – személyre szabottan – valamelyik lepramissziós kórház cipésze. Ez védi a viselőjét a sérülésektől, hogy ne lépjen üvegbe, drótba, ne vágja el a talpát. A gyógyszeres kezelés 7-8 ezer forintba kerül. A megnyomorodott, munkaképtelenné vált kezek megműtése körülbelül 35 ezer forint. Egy vályogház egy családnak körülbelül 120 ezer forint. A hazai mércével viszonylag csekély összegekkel hatalmas változásokat lehet elérni.

Sikertörténet

Mind e mögött a legnagyobb változás azonban az emberi életek megváltozása: a hitre jutott, boldog életek. Akik korábban teljesen kilátástalanul éltek, nem is számítottak embernek a saját közegükben, egyszer csak átélték azt, hogy valakik felemelik őket, szeretik őket, törődnek velük, megoldják a jövőjüket, gyermekeik, unokáik sorsát.

„Az egyik kedvenc történetem az egyik idős asszonyé Tibetből. Valószínűleg gyerekkora óta leprabeteg volt. De saját elmondása szerint nem is ez volt a legnagyobb baj vele, hanem az, hogy mindennek következtében kiállhatatlan, összeférhetetlen valaki volt. Ez az asszony már idősödőként gyógyult meg, hitre jutott, és a szó szoros értelmében angyal lett belőle. Ő lett kis falujának az angyala: felnőtteket és gyerekeket vezetett és vezet Jézushoz. Annyira, hogy tavalyelőtt egy kis templomot is tudtak önerőből építeni a településen. Ez mindennél beszédesebb példája annak, hogy egy emberen keresztül is mit tud Isten elvégezni” – mesélte a magyarországi Lepramisszió igazgatója.

A lepramisszió vasárnapja

A leprások világnapjának idei ünnepi rendezvényét január 31-én 16 órakor tartják Budapesten, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának üléstermében. A program részeként képes összeállításban mutatják be indiai és kínai munkájukat a misszió munkatársai. (Az evangelikus.hu oldalán is beszámolunk majd az eseményről! – a szerk.)