Ennek során készült el egyetemünk emlékgyűrűje, amely nem csak emlékeztet, de az összetartozás szimbóluma is. A nálunk végzett hallgatók két változatban rendelhetik meg. Az egyik szerényebb kivitelezésű, a mindennapokban is hordható „lekerekített négyzet” alakú gyűrű, a másik pedig inkább ünnepi alkalmakra szánt pecsétgyűrű. Mindkettőben közös azonban az 1557-es évszám megjelenése, amely egyetemünk alapítására utal.

Az első két evangélikus lelkészképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény a szepességi Nagyőrön és a dunántúli Óváron működött. A nagyőri hittani főiskola a Wittenbergben is tanult Gradeci Horváth Gergely főúr kezdeményezésére, 1588-ban létesült, sajnos a tanárok nevén kívül alig tudunk többet róla. (v.ö. Szelényi 1917:153–154)
Óváron Huszár Gál létesített lelkészképző iskolát, feltételezhetően az 1557-es esztendőben, hiszen egy évvel később ezt írja Miksa királynak: „…ebben a kietlen városkában iskolát létesítettem és tanítványok igen nagy számát gyűjtöttem össze […] a szomszéd falvakban is az Isten igéjének hűséges szolgáit jelöltem ki”. (Botta 1991:59-60)

A reformátori egyházak lelkész-utánpótlását biztosító, állami teológiai fakultás felállításának gondolata először a 19. században merült fel, létrejöttére több mint száz évet kellett várni. Azonban mai Evangélikus Hittudományi Egyetem pecsétjén – ami az emlékgyűrűk egyik változatán is megjelenik – látható 1557-es dátum a soproni schola latina alapítására utal, amelynek négy osztálya, osztályonként két évfolyama volt. Az alsóbb osztályokban az elemi tárgyakat, míg a felsőbb éveseknek filozófiát, latin és görög nyelvet, sőt a leendő teológusok számára héber nyelvet is oktattak. Payr Sándor (1907:5) megemlíti továbbá, hogy a külföldről meghívott tanárok Melanchthon, Trotzendorf és Sturm tantervét követték; a nevelési cél pedig Sturm jelszavával élve: „sapiens et eloquens pietas” volt. Ezen iskolából kikerült diákok tanulmányaikat külföldi egyetemeken folytatták.

Egyetemünkkel kapcsolatos gazdag történelmi ismereteket, elbeszéléseket még hosszasan lehetne folytatni. Ugyanakkor a mai öregdiákoknak nem csupán a hagyományok ápolása, hanem sokkal inkább elődeinket is lelkesítő evangéliumhirdetése a feladata kortársaink számára, a megújulás lelkületével. Stráner Vilmos így fogalmazott egykor: „A megújhodásnak belülről (hozzá tehetnők: felülről!) kell útját vennie, hogy a régi hit a jelen talaján növekedjék és virágozzék olyan ker. jellemek és egyéniségek odaadó munkája által, akik abban a szabadságban találják, bírják és használják helyesen a szabadság legnagyobb tökélyét, amelyre a Krisztus által mint Isten gyermekei elhivattak.” Az idézett sorokban csodálatosan cseng össze a hagyomány ápolásának szükségessége, a hit éltető ereje és a Krisztus által ajándékozott szabadság evangélikus princípiuma. Emlékeztessenek bennünket is ezekre a gondolatokra az elkészült gyűrűk, amelyek 2016. február 1-től megrendelhetők.

A vásárlással kapcsolatos részletes tájékoztatás itt található.